Modernebbek, mint az al-Kaida, profin használják a közösségi médiát, nemrég zsákmányoltak félmilliárd dollárt, önálló államot alapítottak, és naponta fenyegetik Amerikát. Az Iszlám Állam vérben és HD felbontásban született, és igyekszik vonzónak feltüntetni magát. Az amerikai haditudósító, James Foley lefejezése viszont már sok volt az internetezőknek és a szolgáltatóknak is: az IS tiltólistára került a legnagyobb közösségi oldalakon. Vajon mostantól hogy népszerűsítik azt az államot, amiért csak meghalni érdemes?
Hogy az IS ennyire népszerű lehet, abban nagy szerepe volt a kifinomult közösségimédia-stratégiájuknak. Nagy felbontású videók, gondosan címkézett Twitter-kampányok, hétköznapiság, erőszak és brutális nyomulás – ez nagy előrelépés a homályos, VHS-en terjesztett videoanyagokhoz képest, amiket annak idején Oszáma bin Láden al-Kaidája terjesztett. Egy villámgyorsan megnyert háborúért és államalapításért könnyebb rajongani, mint egy szakállas öregember kinyilatkoztatásaiért és az évtizedenként elkövetett sikeres terrorakciókért.
Főleg ilyen pocsék képminőség mellett.
Az Iszlám Államhoz több ezer Twitter-profil fűződik. A szimpatizánsok júniusban kezdték el követni az IS tevékenységét, legalábbis ekkor mérték a legnagyobb kiugrást. Az IS-hez kötődő felhasználók közül néhányan militánsok, mások egyszerű szimpatizánsok, megint mások azt állítják, hogy valójában nincs közük a csoporthoz – utóbbiak valószínűleg csak a kitiltást akarják elkerülni.
Igazából az az ijesztő, ahogy az IS megpróbálja megtalálni a közös nevezőt a nyugati fiatalokkal. A Snickers szeletekről és nutellás üvegekről készített fotók azt sejtetik, hogy nyugati kényelmi cikkek és természetközeli életmód várja a megtérő dzsihádistákat, valamint azt, hogy az Iszlám Állam mindennapjai csak annyiban különböznek a nyugatiaktól, hogy náluk több a fejre csavart abrosz, a szakáll és a Kalasnyikov.
Amikor Robin Williams meghalt, az egyik IS-szimpatizáns elérzékenyülve emlegette föl gyerekkora kedvenc filmjét, a Jumanjit. Az ő profilját azóta törölték.
A szakértők szerint a nutellás képmegosztáshoz hasonló akciók jól megtervezett kampányok: az IS eljuttatja a képeket a megfelelő fórumokra, ahonnan ezek tovább kerülnek a közösségi médiába. Céltudatos stratégia: megpróbálják az Iszlám Államot a Nyugathoz hasonlóan vonzó helynek föltüntetni. Kérdés, mekkora sikerrel, ha a kiscicás képek közt néha feltűnik egy fotó, amin egy hároméves gyerek tartja egy frissen kivégzett ember levágott fejét.
Azt már az USA kormánya is felismerte, hogy a helyzet tarthatatlan. Az egyik szervezeti egységük a Stratégiai Terrorellenes Kommunikációs Központ (CSCC) már több csatornán is ellenkampányt indított, többek között a Facebookon is.
A CSCC egyik munkatársa szerint nem azokat próbálják megszólítani, akik már csatlakoztak az IS-hez vagy egy másik terrorszervezethez, hanem a bizonytalanokat; így próbálják elejét venni, hogy beálljanak egy iszlamista terrorszervezethez. Ez persze nem egyszerű: riasztónak kell feltüntetniük a terrorizmust, és be kell bizonyítaniuk, hogy a kampányuk hazugságokra épül. Ezt viszont lehetetlen megtenni anélkül, hogy ne hívnák fel a figyelmet a toborzásokra.
Az egyik legnagyobb kihívás, amivel szembenézünk, hogy hogyan hívhatnánk fel a témára a figyelmet anélkül, hogy az emberek figyelmét ráirányítanánk arra, amire nem kéne.
– mondta Will McCants, a CSCC egy korábbi munkatársa.
A CSCC kezdetben a saját módszereivel kezdett harcolni az IS-szel a közösségi médiában – többek közt azzal, hogy ők is használni kezdték a szervezet twitteres címkéit. A #CalamityWillBefallUs címkét például sokszor használták a 9/11-es terrortámadások képeinek megosztásánál. A kormányzat erre úgy reagált, hogy ugyanezzel a címkével kezdte el futtatni az amerikai légi csapásokról szóló híreket is, így ezeket mindenki láthatta, aki az IS címkéire kattintott. Az IS hasonló módszerrel osztott meg terrorfenyegetéseket és radikális üzeneteket a focivébé alatt: a brazíliai világbajnoksághoz kapcsolódó címkéket fűzték a radikális üzeneteikhez, így ezek minden focirajongóhoz eljutottak.
A pohár végül a haditudósító James Foley lefejezésénél telt be. A kivégzést bemutató videót a Twitteren, a Youtube-on és a Facebookon is letiltották, hogy így lassítsák a terjesztését. Az igazán súlyos tartalmak megosztását a közösségi oldalak szabályzata is megnehezíti: a Twitteren, a Youtube-on vagy a Facebookon nem lehet erőszakos tartalmakat megjeleníteni.
A Foley-videó publikálása után az IS-t kitiltották a Facebookról, a Twitterről és a Youtube-ról – vagyis a legnagyobb közösségi platformokról. Kérdés, hogy mit ér a széteffektezett, oda-vissza lassított járműrobbantásos videósorozat, vagy a vérfagyasztó minőségű lefejezés, ha nincs hol publikálni.
Az IS a digitális száműzetése után a Diasporára szorult vissza; muszáj volt, mivel a Foley-videó után a Twitterről tömegesen tiltották ki az IS-hez kötődő felhasználókat. Az időzítés nyilván nem véletlen: közrejátszhatott benne a nemzetközi nyomás és a sajtóhírek is. És egy cégnek se jó reklám, ha a terroristák is az ő platformjukat használják.
A Diaspora ebből a szempontból megfelelő oldalnak tűnt, mivel decentralizált: nincs központi weboldala, csak egy csomó, egymáshoz kapcsolódó aloldal – úgynevezett pod, saját szerverrel –, ahol mindenki futtathatja a saját oldalát, a központi blogmotort használva. Viszont a Foley-videó megjelenése után néhány órával az IS profilját eltüntették, a Diaspora pedig közleményt adott ki arról, hogy törölték az IS anyagait, és a jövőben is figyelni fogják a hasonló tartalmakat.
A teljesen hülyéket leszámítva nyugaton sem fogadták lelkendezve a Foley-videót. A Twitteren önszerveződő közösségi kampány indult, arra biztatva a felhasználókat, hogy ne osszák és ne nézzék meg a videót, ezzel tisztelegve Foley emléke előtt. Egy szíriai aktivista, Hend Amry találta ki az #ISISmediaBlackout címkét, bojkottot hirdetve az IS ellen.
A kampányhoz már azelőtt sokan csatlakoztak, hogy a Twitter eltüntette volna az IS anyagait, bár a két esemény nyilván nem független egymástól: a felhasználók maguk zárkóztak el a terroristák által megosztott tartalomtól, a szolgáltató csak reagált az igényeikre. A Guardian cikke a dolog egy másik aspektusára is felhívja a figyelmet: arra, hogy a Twitter, a Facebook és a Youtube mostantól nemcsak médiamegosztásra alkalmas felületnek számítanak, hanem egyfajta szerkesztői feladatot is magukra vettek azzal, hogy eltüntették az IS megosztásait.
Foley kivégzése tehát visszásan hatott, de az IS-t ez nem rettentette el: most éppen egy másik túszul ejtett újságíró, Steven Sotloff kivégzésével fenyegetőznek. A 31 éves Sotloffot Aleppóban rabolták el egy éve. Az IS már elindította a #StevensHeadInObamasHands címkével futó kampányt – ezúttal az al-Manbar fórumán.
A Twitteren és a Facebookon csak egy rövid kampányt tartottak; mivel itt már nincs hivatalos oldaluk, másra nem futotta. A Twitter vezérigazgatója, Dick Costolo múlt szerdán jelentette be, hogy mindenkit kitiltanak az oldalról, aki megosztja Foley lefejezésvideóját, és a Youtube is hasonló szankciókat ígért mindenkinek, akiről kiderül, hogy terrorszervezethez tartozik.
Az IS azóta már előrukkolt az új ötpontos akciótervvel:
A Vocativ cikke szerint az IS Google-szolgáltatások használatára buzdít; javasolták a Google Plus és a Drive használatát is. Közösségi oldalnak az orosz Vkontakte-ot ajánlották, mivel innen még a jogtulajdonosok kérésére sem szoktak videókat törölni. A főleg Oroszországban és Kelet-Európában népszerű közösségi oldalon az IS profilját az Al-Hayat, az IS hivatalos propagandacsatornája üzemelteti; egyelőre 260 követőt tudtak szerezni a Foley-videóval. A Twitteren már csak címkézés lehetőségeit használják, viszont azt javasolták a híveiknek, hogy készítsenek hivatalos LinkedIn-profilokat az IS vezetőihez. Egyelőre nem látni, hogy ez a projekt egy lépést is haladt volna.
Az biztos, hogy az IS kiirthatatlan az internetről. Meg fogják találni a módját, hogy így vagy úgy, de eljuttassák az üzeneteiket a nyilvánossághoz. Viszont a sikeres közösségimédia-kampányuk csak addig működött, amíg hagyták őket a legnagyobb platformokon tevékenykedni. Ha valami szembejön a Facebookon, elég rákattintani, ez nem kíván meg nagy erőfeszítést. Ahhoz már eltökéltség kell, hogy valaki egy ismeretlen közösségi oldalon keresgéljen radikális iszlamisták után – és ők sokkal kevesebben vannak.
Sokan tartanak az IS kampányának hosszabb távú következményeitől; hogy a Nyugat kénytelen lesz behódolni, és tehetetlenül hagyni, hogy a nagyvárosokban feltűnjenek a szélsőségesek, mások pedig Szíriába vagy Irakba szökjenek, hogy segítség az IS-t a harcokban. De nyugalom: az, hogy Németországban néhány idióta közösségimédia-kampányban népszerűsíti a terroristákat, még nem jelenti azt, hogy megnyerték a csatát. Nehéz megmondani, hogy pontosan hányan csatlakoztak az IS-hez vagy az al-Kaidához, ahogy azt is, hogy ezt vajon a propagandavideók hatására tették-e.
Mindenesetre
A Washington Post cikke szerint főleg Oroszországból (800), Franciaországból (700) és az Egyesült Királyságból (400) érkeztek Szíriába, hogy csatlakozhassanak a harcokhoz – összesen több mint háromezren, több mint 80 országból.
A mostani trend, hogy főleg fiatalokat sikerült elérniük, azt mutatja, hogy az al-Kaida ósdi módszerei és csekély hatékonysága kevésbé vonzó, mint az IS átütő harci ereje, durva közösségimédia-kampánya és radikalizmusa. Igaz, hogy az al-Kaida nevéhez fűződik a szeptember 11-i terrortámadás, ami tényleg történelmi jelentőségű tett volt, de az már 13 éve történt. A madridi és londoni robbantások kevésbé voltak félelmetesek, és végül Bin Láden is golyót kapott. Az IS viszont a kiscicákkal, HD-videókkal és véráldozattal tényleg meg tudja szólítani a fiatal huszonéveseket - főleg azért, mert rövid idő alatt sikerült nagyra nőniük.
Ha csak ezeket a számokat nézzük, könnyű arra gondolni, hogy a radikális iszlám győzött, és az elpuhult Nyugatnak legfeljebb terrorbombázásokra futja, amiből erkölcsi győztesként úgysem kerülhet ki. De nézzünk néhány másik számot:
És ez csak az elmúlt napok mérlege. Az olasz biztonsági szervek szerint péntek óta 3500 menekültet mentettek ki a partok közelében. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint év eleje óta csak Olaszországba több mint százezer menekült érkezett a tenger felől. És ebben még nincsenek benne a görög partok, ahol szintén hasonló a helyzet.
A fukuyamai tétel még mindig érvényes: a népvándorlás iránya és mértéke mutatja meg, hogy hol jobb élni. Bár nagy médiafigyelmet kap, ha valaki a modern Európa helyett a muszlim középkorban akar élni, az ilyen esetek pont a ritkaságuk miatt érdekesek. Ez különlegesség. Az, hogy a Földközi-tenger parti őrsége naponta több száz, néha több ezer hajótörött menekültet ment ki, mert a szerencsétlenek vállalták a megfulladás kockázatát, de nem akartak iszlám államban élni: mínuszos hír. A nyugatról Szíriába költözött iszlamisták azért érdekesek, amiért a kutyát harapó postás: mert a dolgok általában fordítva szoktak történni. Viszont hiába, hogy az IS a világ leggazdagabb terroristacsoportja, ők sem szebb élettel, hanem dicső halállal kecsegtetnek. HD- kamerát meg nem csak náluk lehet kapni.