Egy átlagos svéd fickó kitalált egy játékot, ami előbb világsiker lett a semmiből, most meg 2,5 milliárd dollárért vásárolta fel a Microsoft. A probléma csak az, hogy közben az átlagos svéd fickó az internet sztárja lett, egy ikon, aki karcosan kiállt a nagy cégek és a pénzük ellen. És ki a franc fizet 2,5 milliárdot egy hülye játékért?
Nem tekintem magam igazi játékfejlesztőnek. Azért készítek játékokat, mert az jó móka, és mert szeretem a játékokat és szeretek programozni, de nem az átütő siker a célom, és nem próbálom megváltoztatni a világot. A Minecraft tényleg hatalmas siker lett, és az emberek azt mondják, megváltoztatta a játékokat. Én ezt sem akartam soha.
Így magyarázkodik egy átlagos svéd fickó, akinek élete fő művét épp most vásárolta fel a Microsoft, nem kevesebb mint két és fél milliárd dollárért. Markus Persson, vagyis ahogy a rajongói ismerik, Notch egyszerű programozó volt, aki egy hobbiprojekten dolgozva egyszer csak azt vette észre, hogy egy világ rajong az ötletéért. A Minecraft nevű ötlet az volt, hogy miért ne lehetne egy számítógépes játék olyan, mint a legó: az embernek van egy csomóféle kockája, amiből azt épít, amit csak akar, és ezekkel aztán azt játszik, amit ő (vagy a barátai) szeretne.
A Minecraft pillanatnyilag nagyjából annyira alapvetés, mint a Tetris volt a maga idejében, a különbség annyi, hogy Notch már az első pillanattól kezdve betegre kereste magát. Most azonban vége a tündérmesének, jött a nagy és gonosz multi, és felvásárolta az egész cuccot, pontosabban azt a céget, a Mojangot, amit eleve azért hoztak létre, hogy az időközben durva világsikerré váló Minecraftot gondozni tudják.
A játékvilág felhördült, és nem feltétlenül azért, mert a Microsoft egészen biztosan tönkreteszi majd milliók kedvencét, hanem azért, mert Notch ezzel látszólag elárult mindent, amit korábban hirdetett. Ő ugyanis, ahogy általában a kockák, vagy hát bárki emberfia, szívesen mondogatott oda mindenkinek, akit károsnak vélt vagy akit nem szeretett. Főleg a Twitteren írta ki magából a teljesen átlagos véleményét: nem szereti a tehetséget megfojtó multikat, nem szereti a játékipart szerinte rossz irányba vivő cégeket, és persze jókat röhögött, mikor egyre durvább összegekkel cizellált ajánlatokat kapott a Minecraftért. Az egyszerű svéd srácot előbb csak néhány ezren követték, ma már viszont 1,79 millióan olvassák minden posztját. Sztár lett belőle, olyan ember, akinek sokan adnak a véleményére, főleg, ha az a vélemény történetesen megegyezik azzal, amit a hétköznapi emberek is leírnak.
Notch, a játékvilág legkisebb királyfija azonban hatalmas hibát vétett: nemcsak úgy tűnt, hogy ő a nép egyszerű, tehetséges, ráadásul baromi szerencsés gyermeke (hiszen ne gondoljuk, hogy legóként működő játékot csak a legendásan hideg svéd éjszakák ihlettek az elmúlt néhány évtizedben), ő tényleg az volt. Így aztán szép lassan eljött a pillanat, amikor jött egy olyan ajánlat, amit már nem lehetett visszautasítani. Két és fél milliárd dollár az nagyon nagy pénz, azért az ember már feladja majdnem bármelyik, tetszőlegesen kiválasztott elvét, főleg akkor, ha ezzel közben senkinek sem árt.
Ettől függetlenül a játékvilág felhördült, mert egy ikonról kiderült, hogy ő is csak ember. A Minecrafttel és Notch-csal kapcsolatos minden digitális felület megtelt a fáklyás, vasvillás tömeggel. Az üzenetek a „légyszi, ne adjátok el”-től az egyszerű „kurva anyátok”-on keresztül a konkrét fenyegetésekig terjedtek. Sokan úgy érezték, hogy a játékba fektetett 10-30 dollárjuk és tetszőleges mennyiségű idejük illetve kreativitásuk egyben részvényessé is tette őket, vagy bármivé, akinek számít a véleménye. A vicc az, hogy bár a Minecraft egészen mostanáig tényleg arról szólt, hogy csak a vásárlók és a rajongók számítottak, ez nem jelenti azt, hogy ez bármire is kötelezte volna a játék gazdáját.
A Minecraft az elmúlt néhány év egyik legsikeresebb videojátéka, ami a teljes ismeretlenségből szép lassan a pécés játékipar meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát. Markus Persson játékában egy kockákból felépített világban kockákat bányászva kell alapanyagot teremtenünk ahhoz az ötlethez, amit aztán szintén csak kockákból építhetünk meg. Persson 2009-ben publikálta a játék alfa, tehát erősen félkész állapotát, de sokan már ekkor megvették.
A fejlesztő az egyre komolyabb méreteket öltő projekt miatt előbb a Kingnél (a Candy Crush Saga készítőjénél) betöltött állását hagyta ott, később pedig megalapította a Mojang nevű céget, mert egyedül már nem bírta a közben milliós rajongótábort szerző játék fejlesztését. A többszörös díjnyertes, illetve oktatási célokra is használt játék nemcsak a végtelen kreativitás miatt népszerű (a játékban talált, különböző kockákból pár száz konkrét tárgyat és alapanyagot lehet kirakni, de ezeket aztán szinte bármihez felhasználhatjuk), hanem mert bizonyos beállításokkal szinte teljesen erőszakmentes tud lenni.
Azt ugyanis elég sokan elfelejtik, hogy miért is lett akkora siker a Minecraft, mármint azon túl, hogy játékként tökéletes. Nem feltétlenül azért ment el belőle 54 millió darab, mert működő processzort, Enterprise űrhajót, vagy hát tulajdonképpen bármit, ami csak eszünkbe jut, lehet benne építeni, hanem mert e mellé mindent megadott, amit ma már a játékkiadók még véletlenül sem tesznek bele egy játékba.
Nincs külön pénzért vásárolható extra tartalom (vagy ha van, az nem a Mojangot gazdagítja), nem voltak rejtett költségek a játékon belüli vásárlásokból. A játékot eleinte ráadásul kedvezményes áron lehetett megvásárolni, még jóval azelőtt, hogy ez divat lett volna. Végül pedig a Minecraft tényleg az lett, aminek a fejlesztő mindig is ígérte, alapvetően minden olyan lehetőség belekerült, amiről szó volt, nem voltak látványos hazugságok, nem érezte úgy senki, hogy átverték volna.
Az is tény, hogy bár folyamatosan jöttek a nagy nevű vevők, mint a lepkék a gyertyafényre, Notch és cégtársai egész addig elhajtották őket, amíg a játék tényleg kész nem lett. Egy korábbi twitteres kiszólásában amúgy a fejlesztő pont két és fél milliárdot jelölt meg, mint az az összeg, amiért már elgondolkozik a cég eladásán, és tessék, bejött neki, csak várni kellett két évet. Most komoly esély van arra, hogy bár az a Microsoft veszi meg a jogokat, ami csak igen ritkán tesz jót a játékpiaccal, a Minecraft marad pontosan olyan, amilyen eddig is, esetleg kicsit stabilabb háttérrel. Mert a Minecraft jelenleg annyira teljes, hogy még egy folytatásnak sincs értelme, nem lehet majd egy előtörténettel újra eladni azt a zsenialitást, amit a játék amúgy is tartalmaz. Nem lehet kiegészíteni, mert a játékosok alapból bármit megtehetnek, és ha a Microsoft nem akar rá áldozni, hát bővíteni sem nagyon kell, mert minek olyasmit pimpelni, ami eleve arról szól, hogy akkor építsünk benne akármit.
Notch tehát a tranzakció végeztével kivonul a játékvilág főszereplői közül, sőt megígérte, hogy bár továbbra is fejlesztget majd ezt-azt, ha valamiről kiderül, hogy esetleg sikeres lehet, azon nyomban abba is hagyja. Tanult abból, milyen az, mikor egyszerű programozóból sikeres játékkészítő, majd közfelkiáltással megválasztott ikon, végül a képmutató trollok által megköpködött ember válik, és többet nem kér belőle.
Az egész Mojang-ügyben nem is ez a fontos kérdés, akármennyire is sok betűn át vezetett el idáig a cikk. Az érdekesség ugyanis az, hogy vajon mi a bánatért költ el ennyi pénzt ilyesmire a Microsoft. Nos, erre igazából csak tippek vannak, de a valóság valószínűleg egy olyan konstelláció, ami ezek kisebb-nagyobb részeiből épül fel.
Vegyük az alapot: ahogy hülyeség Notch vérét szívni amiatt, hogy tulajdonképpen virtuális mennyiségű pénzért eladta élete fő művét, miért ne mondhatná a Microsoft azt, hogy
mert csak.
Volt rá pénzük. A Facebook is tízmilliárdokat tolt el olyan hülyeségekre, mint egy üzenetküldő alkalmazás vagy egy virtuálisvalóság-szemüveg. Az ilyen cégek nem úgy működnek, mint az átlagember, akiknek gondolkozni kell azon, hány nulla is van a milliárdban.
De nézhetjük úgy is, hogy a Microsoft (számára) aprópénzért megvásárolta azt a piacot, ahol a cég évek óta csak bénázik. A pécés játékok piacán ugyanis ma már kevés az igazán nagy siker: ott a digitális terjesztésre szakosodott Steam, van az MMO-piac, amit a World of Warcraft ural és az indie piac, ahol a Minecraft a legnagyobb siker. A nyereség persze összehasonlíthatatlan, a Steam és a World of Warcraft a világ minden pénzét gyűjti be évente, a Minecraft meg csak egy kivételesen lukratív kisvállalkozás volt azzal az évi 330 milliós bevétellel és 129 milliós profittal, mármint dollárban. A lényeg inkább az, hogy a játéknak százmilliós rajongótábora van, egész pontosan idén február 25-én érték el a százmilliomodik regisztrált felhasználót (ami nem egyenlő a vásárlóval).
Sőt, egyes hírek szerint az sem lehetetlen, hogy Microsoft kényszerből fizetett 607 milliárd forintot a Mojangért: ez a pénz abból az Európában szerzett nyereségből van, amit különben vissza kellett volna vinniük az USA-ba, hogy ott adózzanak belőle. Ha valamit, hát ezt még mi magyarok is megértjük, miért ne vennék számla nélkül, picit áfát csalva monitort a sógor cégére, ha a másik lehetőség az, hogy bukom a szürkén szerzett lóvé felét, és még az adóbevallást is összekuszálom a dologgal.
Végül pedig van egy olyan lehetőség is, hogy a Microsoft azért vette meg a Mojanget, mert
Notch saját bevallása szerint már legalább egy éve nem vett részt a Minecraft mindennapjaiban, a fejlesztés irányítását átadta, ahogy a Mojang ügyeit sem ő vitte. Sőt, az elmúlt pár évben igyekezett valahogy szabadulni mindattól a hatalmas tehertől, amit a Minecraft sikere pszichikailag és munka szempontjából rótt rá. A Mojang honlapján kiadott közlemény is azt írja, hogy Notch, mint a cég fő részvényese nem látott megoldást, csak a cég értékesítését. 2012 óta dolgoztak együtt a Microsofttal, a Minecraft konzolos változata először Xbox 360-ra jelent meg, így bár volt pár másik ajánlat is, végül azzal kötöttek szerződést, akivel már kialakult a jó kapcsolat. A közlemény óvatosan fogalmaz persze azzal kapcsolatban, hogy vajon a játék megmarad-e annak a szabad, tökéletes világnak, ahogy a rajongók (vagyis a vásárlók) eddig ismerték. „Senkinek sem lenne jó, ha a játékosok a jövőben már nem csinálhatnának fasza dolgokat”, fogalmaz a cég üzenete.
Notch búcsúüzenetében amúgy pontosan elárulja, mi áll a háttérben. „Ez nem a pénzről szól. Ez a józan eszemről szól.” Az egyszerű embereket nem arra teremtették, hogy a hirtelen jött sikert és gazdagságot elviseljék. Számos híresség esik abba a hibába, hogy a népszerűség mulandóságának elfogadása helyett a halálig hajszolja az egyre messzebb futó sikert. Rengeteg olyan, lottónyertesekről szóló történetet ismerünk, amiből kiderül, hogy a zsáknyi pénz csak összezavarja az embert. De hogy egy, a Minecraft esetéhez jobban illő példát mondjunk: hiába keresett vele jó pénzt, a Flappy Bird alkotója is levette a játékot a netről, mert átmenetileg ugyan, de a töke tele lett a híressé válással. Van, aki ki tud szállni időben, még akkor is, ha ezzel vállalni kell azt, hogy a korábban képviselt értékek egy része arcul csapja az embert, mások meg belehülyülnek, öngyilkosok lesznek, vagy vállalhatatlan folytatással ölik meg a saját emléküket még életük során.
Ha ez a svéd programozó srác valamiért ikon és példakép kellene legyen, akkor ezt kellene erőltetni: egy becsületes munkából, a saját képességeit kihasználva meggazdagodó szakember, aki pontosan tudja a helyét a világban, és nem fél megtenni a kellemetlen, de helyes lépést, ha eljön az ideje. Meg aztán, ennyi pénzzel a számláján már tojhat mindenki véleményére, és őszintén, ki az, akinek nem ez az elsődleges karriercélja az életben?