Az Uber és az Airbnb sikere nyomán egy ideje a csapból is a sharing economy folyik a neten, ez most az varázsszó, ami pár éve a közösségi média volt. Az eladókat és vevőket (szolgáltatókat és a szolgáltatást igénybe vevőket) összekötő mindenféle közvetítő láncokat egy lépésre rövidítő rendszerek azt ígérik, hogy egy igazságosabb világot hoznak el, ahol nem hatalmas multicégek híznak a pénzünkön, hanem...
Az Uberrel bárki lehet taxisofőr, egy appon át hívjuk, és azzal is fizetünk utasként; az Airbnb-vel bárki kiadhatja a lakását - ezzel pedig mind a két cég tízmilliárd dolláros nagyságrendű szuperbiznisszé vált, mintha egy globális taxitársaság vagy hotellánc lennének. Az Airbnb a maga online szobakiadási bizniszével a befektetők szerint már majdnem feleannyit ér, mint a világ legismertebb szállodalánca, az 500 luxushotelt futtató Hilton. Ez két dolgot jelent:
Utóbbi persze alapvetően nem baj. Sőt. Az, hogy egy termék a gyártó - importőr - exportőr - disztribútor - nagyker - kisker lánc helyett közvetlenül jut el a vevőig, és nem teszi rá az árára minden szereplő a maga nyereségét, mindenképpen jó dolog. Valahol ez az egész online kereskedelem óriási előnye, az internet, mint közvetítő közeg kiváltja azokat a szereplőket, akik nem csinálnak mást, mind megvesznek dolgokat X pénzért, aztán eladják X+Y-ért.Sharing economy a zenészt a zenevásárlóval összekötő iTunes, a programozót a programot vásárlóval összehozó App Store-ok, a vállalkozót és a mikrobefektetőt összeboronáló Kickstarter is. Innen üzenjük Orbán Viktornak, hogy ha a borzalmas, ötvenes éveket idéző hangulatú “munkaalapú társadalom” helyett azt mondaná, sharing economy, sokkal jobban jönne ki a dologból pr-ilag, miközben nagyjából ugyanarról lenne szó.
A sharing economy tehát nagy üzlet, akkor is, ha vannak az iparban, akik lelkesedésből, a világ jobbá tételéért csinálják (ha cinikusak akarunk lenni: ők azok, akik nem csinálják elég jól ahhoz, hogy meggazdagodjanak belőle). Nem csoda, ha rengetegen próbálkoznak ilyesmivel. mostanéban Bemutatunk pár izgalmas, érdekes, sikeresélyes (a háromból legalább egy) próbálkozót, akikre érdemes odafigyelni. És odafigyelni alatt természetesen azt értjük, hogy ellopni az ötletet, és megcsinálni a magyar verziót.
Az Airbnb-féle lakáskiadás még jobban lecsupaszított verziója, ahol pénz már nincs is a rendszerben (csak az a havi ezres, amit a szolgáltatásért fizetünk a Home Exchange-nek). Itt nem kiadjuk a lakásunkat, hanem elcseréljük egy időre. Ha mondjuk nyaralna két hetet New Yorkban, itt találhat olyan embert, aki ott lakik, és pont Magyarországon nyaralna két hetet pont ugyanakkor. A lakáscserével mind a ketten megússzák a hotel költségét, és nem csak egy vacak szobát kapnak, hanem egy egész lakást, persze ehhez nagy fokú rugalmasság és némi kalandvágy is szükséges. Meg egy lakás, amit oda merünk adni egy vadidegennek.
Ha az online egyetemeken már túlvagyunk, és még egy fokkal gyakorlatiasabb tudás kéne, az is beszerezhető a neten - ha nem is minden ingyen, de havi 10 dollárért. A Skillshare-en online tanfolyamok futnak,a témák és a mélység nagyon széles palettán változik, van hobbiszint (csokikészítés!), de kőkemény munka (például programozás) is. Itt bárkiből lehet tanár, ha nem elég jó, úgyis otthagyják az óráit a diákok.
Van olyan cég, ami kibérelt egy irodát, de vannak benne kihasználatlan helységek. És van az a feltörekvő minicég, ami irodát bérelne, de kevés hely is elég neki, és különben is, lehet hogy 3 hónap múlva már ő a következő Facebook, és háromszor akkora helyre van szüksége. Na, ezeket a cégeket hozza össze a Pivot Desk, az egyiknek egy kis plusz bevételt, a másiknak olcsó és rugalmas irodabérlést kínálva. El tudjuk képzelni, milyen háborúkhoz vezethet ez a céges kávéfőző, és a hűtőben a közös tej tulajdonviszonyaiban.
- Ön csomagolta a bőröndjeit?
- Igen.
- Megkérte bárki, hogy hozzon el valamit neki?
- Hátööö...
Na, ez a tipikus reptéri ellenőrzőponti beszélgetés lehet a Piggybee kínos pontja. Ez egy olyan szolgáltatás, ahol összetalálkozik az, aki utazna valahová, meg az, aki éppen oda szeretne egy csomagot küldeni, amit nem szívesen bíz postára. Közösségi csomagszállítás egyénileg megbeszélt fuvardíjjal.
Nyaralni megy, de kire bízza addig a kutyát? Ha ez ismerős probléma, és próbálta már barátokra rátukmálni a jószágot, esetleg a kutyahotelt is, nagyon irigyelni fogja az amerikai kutyásokat, akik a Dov Vacayen keresztül egymásra bízzák ilyen esetekben a házi kedvenceiket. Húszezer vállalkozó gazdival megy most a rendszer, és ugye nem kell magyarázni, mennyivel jobb mindenkinek, ha nem nyűg a kutyára vigyázás, hanem egy másik állatbarát (és nyilván legalább egy haverkodásra alkalmas másik kutya) társaságában hagyjuk ott a blökit.
Az igazi sportember nyáron szörfözik, télen síel, a kettő között pedig biciklizik. Az az igazi sportember, akinek nincs erre mind pénze, kénytelen választani, hogy melyikhez veszi meg a felszerelést. És ha egy megvan, azt feldobja a Spinlisterre, kölcsönadja hasonló cipőben járó igazi sportember felebarátainak, és ami pénzt kap érte, abból másoktól bérel sporteszközt a másik két sporthoz. Mi lehet itt a probléma? Hát, ha valaki összetöri a biciklit, a sílécet, a szörfdeszkát. na itt jön képbe a cég, ami a sportemberek összekötésén felül megoldja a cucc biztosítását is.
Ha a kerti parti után rengeteg kaja maradt, és az ember nem óhajt a következő két hétben maradék flekkent enni, csak letölti a Leftover Swap okostelefonos alkalmazást, és közli a szomszédsággal, hogy fölösleges kaja van, indulhat a szabad rablás. Cserébe minden pizzarendelés előtt körbenézhet ugyanebben az alkalmazásban, hogy meg akarja-e dobni valaki egy kis maradék kaviáros-szarvasgombás valamivel az ő túltervezett partijáról. A legjobb az egészben, hogy le kell fényképezni a maradék kaját ajánlgatás előtt, így az sem vakon megy rá az ingyen kajára, akinek már kopog a szeme az éhségtől.
Nagyvárosban a legnagyobb kincs a parkolóhely, erre épít a Justpark nevű brit kezdeményezés, ahol bárki kiadhatja bérbe a háza előtti, vagy a társasházi lakásához járó parkolóhelyét. Olcsóbb is, mint egy parkolóház, nem is kell parkolóhely keresgélésével tupírozni az ember idegeit - állítólag Budapesten is sokan csinálják már ezt, csak persze online rásegítés nélkül. A Justpark kirakatsztorija egyébként egy londoni templom, ami nyolc nem használ parkolóhelyet ad ki, és ezzel már 200 ezer font bevételt hoztak össze az Úr dicsőségére.
Minden valamirevaló startup egy egyetemről nő ki, és ez fokozottan igaz a Cheggre, ami az egyetemi életet tesz könnyebbé a sharing economy módszereivel. Lehet például rajta jegyzeteket és tankönyveket adni-venni, korrepetálást, házi feladatba való besegítést intézni, de akár gyakornoki állást is szerezhet rajta az egyszeri diák. Vagyis minden olyasmit, amit egyébként kollégiumok szájhagyomány útján fenntartott feketepiacain szokás.