Nem akarnak programozókat nevelni, csak használható tudást adni a fiataloknak, akiknél már alapvető követelmény lesz a digitális írástudás. Ez a Logiscool hitvallása, az iskola az egészen kicsiktől, elsősöktől a gimnazistákig tanít programozni, irodai környezetben, egyetemisták vezetésével. A tanulók játékosan sajátítják el az algoritmikus gondolkodás alapjait, szórakozásnak érzik, de valójában mély matekot tanulnak. Mobilos alkalmazásokat fejlesztenek, Lego-robotokat és Raspberry Pi-t programoznak hétről hétre, ma már több százan. Itt megcsinálták azt, amit az állam meg sem próbált.
2013 májusában sírtam el a bánatom arról, hogy miért nem tanulnak a magyar gyerekek programozni, ha már úgyis annyit ülnek a gép előtt. Szinte tablettel a kezükben születnek, és előbb tanulják meg az érintőképernyőket nyomkodni, mint járni. Adja magát, hogy a kicsi egy idő után ne csak a facebookos játékokat tolja, hanem csináljon valami értelmeset is.
A magyar kormány éppen akkoriban csökkentette a számítástechnika-órák számát, most bezzeg jön „a fogyaszd tudatosan a médiát”, meg a cyberbullying elleni kampány. Eközben sem tudatos internethasználatot, sem a titkárnői állásokon túlmutató képességeket nem tanítanak a gyerekeknek informatikaóra címén, és modern programokat sem, nemhogy programozást. Pedig
Két év alatt sok víz lefolyt a Temzén, és az Egyesült Királyságban szeptembertől már kötelező programozást tanítani az iskolákban. Nálunk ez egyelőre elképzelhetetlen, ráadásul tényleg felesleges lépés is lenne: a briteknél is erős szkepticizmus fogadja a húzást, az informatikatanárokat senki nem készítette fel arra, hogy egyik évről a másikra programozást tanítsanak mindenkinek. A legtöbben egyszerűen nem tudnak programozni, soha nem is tanultak.
Korábbi cikkemben azt írtam, magántanár kellene ahhoz, hogy a gyerekek tényleg megtanuljanak programozni. Nemcsak a brit próbálkozás nehézségei mutatják ezt, hanem az is, hogy az Amerikában népszerű online kurzusokhoz is folyamatosan tanárokat keresnek. A kutatások alapján egyértelmű, hogy a professzionális órán, tanárral elsajátított tudás sokkal jobban megmarad, mint az autodidakta módon felszedett.
Úgy tűnik, tényleg volt igény rá, hogy a gyerekek programozni tanuljanak. Az egyik ilyen kezdeményezés a Skool, ahol ingyen, kifejezetten lányokat vonnak be a programozásba. A másik az egyéves, fizetős, de fiúknak és szélesebb korosztálynak is elérhető Logiscool: magánúton, egyetemisták tanítanak szigorú rend szerint, de a játékos formában a Scratch nevű programmal programozni a legkisebbektől, elsősöktől egészen a kilencedikes korosztályig mindenkit, aki érdeklődik.
„A lányunk speciális matektagozatra jár, pont 2013-ban tudtuk meg, hogy 8. év végén befejeződik a programozás-oktatás és csak 11.-től jön vissza az informatika tantárgy. Arra gondoltam, hogy a gyerekekre a szülők amúgy is költenek, és előremutató dolog lenne egy programozóiskola” – emlékszik vissza Breuer Anita, a Logiscool egyik alapítója.
Nagyon jó kiindulási alap volt a magyarul is elérhető, vizuálisan programozni tanító Scratch, a gyerekek nagyon szeretik, de írott tananyag nem volt hozzá, ahogy gyakorló feladatok sem, ezeket külön kellett kifejleszteniük. „Vannak játszható játékaink, például a Bináris Számkirály, a harmadikosok imádják, ezzel tanulják a bináris számokat. És úgynevezett logisztorijaink, amiket a gyerekek hazavihetnek, egy hétig gondolkodik rajta a család” – mondja Breuer.
A logiscoolosok szerint a szülők vegyesek a témában: vannak olyanok, akik maguk is programozók, és elhozzák a gyereket, mert tudják, hogy hasznos lesz; vannak, aki sejtik, hogy érdemes programozónak tanulni. A legtöbben pedig mostanában azért jönnek, mert a gyerekek szólnak egymásnak.
Az iskola beindításakor kérdés volt, hogy kik oktassák a gyerekeket programozni. A magyar informatikatanár-képzésben végző hallgatókat gyakorlatilag nem készítik fel erre, az informatika órák sem erről szólnak, hiába része az emelt szintű érettséginek a programozás, a gyakorlatban a legtöbb iskola nem tudja erre felkészíteni a diákokat.
„Az egyik neves budai általános iskola igazgatója megkeresett minket, hogy mondjuk el a szülőknek, mi a Logiscool. Nekik nincs tananyaguk, erőforrásuk, viszont többen érettségiznének emelt szinten, valami megoldás kell” – mondja a Ligoscool igazgatója.
Mivel nem nagyon volt más választásuk, a Logiscool úgy döntött, egyetemistákat keresnek a gyerekek tanítására. A programozás alapjaival tisztában vannak több szakról érkezők is, ezzel nem igazán van probléma (bár pontos tantervet kapnak), viszont tanítani meg kell őket tanítani. Ezért tréningeket tartanak, ahol egy pedagógus készíti fel őket arra, hogyan kell tudást átadni gyerekeknek, majd próbaórát tartanak.
„Az ötlet nagyon bejött, személyes példamutatásként működik, a gyerekek rajonganak a fiatal oktatókért – mondja Breuer. Az egyetemisták jobban illenek abba a környezetbe is, aminek a kialakítása eleve cél volt: nem tanórai kereteket biztosítanak a gyerekeknek, sokkal inkább irodait, olyat, amilyen a munka világa tényleg lesz. Ehhez jobban alkalmazkodnak a fiatal oktatók, aki a gyerekeknek inkább a nagy testvért, mint a tanító nénit jelentik.
A Logiscoolban különböző korcsoportokban tanítanak. Külön vannak az 1-2.-osok, 3-5.-esek, 6-8. és a gimnazisták. A klasszikus iskolai értelemben egyik korcsoportban sincs számonkérés. A legidősebb korosztályt leszámítva mind játékokat készítenek, számukra ez csak a szórakozás, észre sem veszik, hogy olyan tudást kapnak, ami a klasszikus programozás alapjait adja.
A játékos feladatokkal készségszinten elsajátítják, mik a ciklusok, mik a változók – később bármilyen programnyelvvel találkoznak, meg tudják oldani a feladatokat. A tananyagot pedig nem kell kikérdezni: ha működik a program, megvan hozzá a megfelelő tudás. Az osztályok, a tantermek 12 fősek, így minden gyerekre marad külön idő.
„Megérkezik egy hétéves, még írni sem tud, de a koordináta-rendszert meg kell tanítani neki. Van kirakva egy nagy koordináta-rendszerünk, még azt is rá kellett ragasztani, hogy bal meg jobb. Készségszinten még ez sem megy, de ahhoz, hogy a szereplője azt csinálja a játékban, amit szeretne, megtanulja ezeket. Olyan komoly matek megy alatta, hogy a szülők nem is akarják elhinni, hogy tényleg ezt tanulták a gyerekek” – mondja Breuer.
A tananyag most így néz ki három évre:
Az utolsó fázis egyelőre az első csoportnál C# nyelv, ezt a kilencedikesek tanulják: „Ez már bonyolultabb is, nem tudnak olyan látványos dolgokat sem csinálni, de gyűrik, és úgy gondolják, hogy nekik ez jó”. A jövőben valószínűleg Pythonra cserélik a nyelvet.
Emellett tartanak nyári táborokat is, amihez alakul még egy terület, a hardverközeli programozás: Raspberry Pi-on például led-sort vezérelhetnek a tanulók, így látványossá tehető a gépi és a való világ közötti kapcsolat. Robottananyag is van már, a Lego Mindstroms robotjain tanulhatják az alapokat a gyerekek.
A Logiscool, bár programozást tanít, nem programozókat nevel: „Nem az a cél, hogy mindenkiből programozó legyen. De ha bárkinek egyszer szüksége lesz rá, legyen akár biológus, meg tudja érteni miről szól egy rendszer, már jobban jár”.
Talán ez a szemlélet a lényeg, valamint, hogy a gyerekek a legújabb dolgokkal találkozhatnak: a cél az, hogy az oktatók beszéljenek róla, ha mondjuk megjelenik a Microsoft új okosszemüvege. A Nemzeti Alaptantervbe ez nem fér bele, magánúton viszont tényleg azokkal a dolgokkal találkozhatnak a jövő munkavállalói, amik éppen körülveszik őket. Igény pedig van erre, a Logiscool idén már ezer diáknál tart, és több szülő jelezte, hogy szívesen részt venne ugyanezeken az órákon. A gyerekek pedig már vidéken is tanulhatnak, franchise rendszerben ott is terjeszkedik a programozóiskola.