A villany- és gázszámlát senki sem érti, ezt tudjuk. De vajon arról mennyit tudunk, hogy áll össze a tévé- és internet-előfizetés ára? Belefér-e a piacgazdaságba, ha egy szolgáltató gyanúsan csak akkor ad kedvezményt az áraiból, ha van konkurenciája? Mit gondol erről a Gazdasági Versenyhivatal?
Magyarországon még csak most kezdődik igazán az internetéra, ha most, már a folyamat elején megadóztatjuk az internetforgalmat, akkor az egész ország jövőbeni növekedését, versenyképességét korlátozzuk.
Ezt a nagy igazságot nem én mondom, hanem Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom vezérigazgatója. A piacvezető net- és tévészolgáltató első embere a Portfoliónak nyilatkozott, még tavaly októberben, mikor kiderült, hogy a kormány forgalomalapú különadóval sújtaná a szolgáltatókat. A netadó szerencsére időközben eltűnt, elsodorta az a hatalmas társadalmi elégedetlenség, amit az a havi pár száz forint váltott ki, amit a plusz teher az előfizetőknek jelentett volna.
Akkor valahogy nem is nagyon gondoltunk bele, de érdemes megnézni, mi mindenből áll össze az az ár, amit előfizetőként a szolgáltatónak havonta odaadunk. Mármint azon felül, hogy nyilván ki kell fizetni a használt technológiát, a plusz csatornákat, a gyorsabb netet, meg a többi, egyértelmű dolgot.
Nem akarok úgy tenni, mintha nem így lett volna, szóval elmondom, hogy a T-Home-tól volt internetem és tévém otthon, lejárt a hűségidő, hát gondoltam, miért ne kötném újra. Felmentem a t-home.hu-ra, és megpróbáltam kideríteni, mit ajánlanak mostanában.
Mivel a csomag összeválogatásához meg kell adni a címet, viszont a vállalat adatbázisában a saját lakásom címén nem látja a rendszer azt a sebességű netet, ami nekem van, beírtam egy olyan címet, amiről azt sejtettem, hogy a cég összes elérhető szolgáltatását látni fogom: Budapest, József körút 35, I. emelet 1.
Kiderült ugyanis, hogy ott jóval olcsóbb minden, mint az én vidéki városomban. Ezt persze nem a Telekom oldala írta ki, hanem a telefonos ügyfélszolgálat mondta el, mikor közölték, hogy az a tévés-internetes csomag, ami a József körúton 7400 forint, az nekem sajnos kicsit több, 9700. Hát, igen, vannak ilyen területi akcióink, mondta az amúgy igen segítőkész hölgy, aki tökéletesen megértette a felháborodásomat, és nem csodálkozott azon, hogy épp akkor, hirtelen, mégsem volt kedvem hosszabbítani.
Kicsit körbenéztem az interneten a különböző ajánlatokat figyelve, mert érdekelt, hol van még területi akció. Volt egy gyanúm, hogy a területi akció kifejezésben a terület azokat a városokat és utcákat jelenti, ahol a Telekom valamelyik konkurense is jelen van. Az én utcámban nincs semmi, csak Telekom, így viccből megnéztem, és nahát: két utcányira tőlünk, ahol viszont már van UPC is, puff, máris olcsóbb a net meg a tévé.
Aztán szép sorjában végignéztem egy halom címet, budapestit, vidékit egyaránt, és kirajzolódott egy minta.
A Magyar Telekom internetes és tévés csomagjai – a szúrópróbás ellenőrzés során megnézett címek alapján – ott olcsóbbak, ahol vagy a Digi, vagy a UPC szolgáltatása is elérhető. Ahol viszont egyedül vannak, ott nincs kedvezmény, még akkor sem, ha a telefonos ügyfélszolgálaton külön rákérdezünk erre, és akkor sem, ha ez már nem az első kétéves hűségidőszak lenne, amit vállalunk.
Természetesen a felfedezésemet a Magyar Telekommal is megosztottam. Három kérdést tettem fel a sajtóosztályuknak. Egyrészt tudni szerettem volna, hogy amit gyanítok, az csak a véletlen műve, másrészt érdekelt, hogy milyen technikai és egyéb jellegű körülmények módosíthatják a szolgáltatás díját, végül kíváncsi voltam, hogy az utcaszintű, konkurenciafüggő árazást nem tartják-e olyan dolognak, mint a netadót. Tudják, amivel az egész ország jövőbeni növekedését, versenyképességét korlátozzuk rövid távú, ködös célok miatt. A válaszukat egyrészt elmentettem az Év Marketingbullshitje 2015 választására, másrészt változtatás nélkül bemásolom ide, hátha önök kihámozzák, hol a válasz ez a fenti kérdésekre.
A Magyar Telekomnál területileg esetenként eltérhetnek az időszakos kedvezményes akciók és azok árazási feltételei, elsősorban az adott területen a szolgáltató rendelkezésére álló hálózat függvényében. A rendelkezésre álló műszaki kapacitás jobb kihasználtsága érdekében a szolgáltató esetenként kedvezményes feltételeket kínálhat az akció keretében jelentkező és meghatározott szerződéses időtartamot vállaló előfizetők számára. Emellett a szolgáltató egy-egy adott területen kedvezményes árat alkalmazhat még az ügyfélmegtartás érdekében indított időszakos akciók keretében is.
A kedvezményes akciókkal a Telekom célja, hogy hatékonyan és az ügyfeleknek előnyös módon elősegítse az adott szolgáltatás gyorsabb terjedését, a felhasználók számának növekedését, valamint az ügyfelek hűségének erősítését és az ügyfélélmény további javítását.
Rákérdeztem a két másik nagy hazai szolgáltatónál is, hogy az ő árképzési szokásaikban tényező-e a konkurencia jelenléte. A válasz a Diginél és a UPC-nél is határozott nem volt, bár az utóbbiak elismerték, hogy vannak olyan területek, ahol a havidíj eltér a listaártól a használt hálózat technikai sajátosságai miatt (vagyis a hírhedt 29-es körzetben, ahol épp a napokban indított vizsgálatot a Gazdasági versenyhivatal). A mi gyorstesztünkben viszont az derült ki, hogy a Telekomnál nem szempont a hálózat minősége, illetve a fenntartási költség.
Van olyan terület, ahol a 10 megabitet sem tud a hálózat, mégis adnak kedvezményt, és van olyan vidéki város, ahol pont ugyanez a szolgáltatás érhető el, mégis teljes áron adják. Nem állíthatom, hogy az egyetlen különbség a két helyszín között a konkurencia jelenléte és hiánya, de a három nagy szolgáltató (itt, itt és itt elérhető) lefedettségi adatbázisa ezt mutatja.
Nagyjából itt kell persze azt is leírnom, hogy nem azzal van baj, ahogy a piacgazdaság működik. Nyilván sosem az a hülye, aki eladja, tökéletesen érthetőek a kereslet és a kínálat közti összefüggések, és még csak azért sem kárhoztatom a Magyar Telekomot, mert kihasználja azt, amit ezek a mikromonopol helyzetek jelentenek. A Gazdasági Versenyhivatal szerint amúgy is nehéz ügy ez, hiszen nem lehet pontosan meghatározni, hogy mit is jelent manapság a monopólium vagy az erőfölény az internet esetében.
Ha nincs más kábeles szolgáltató, ott a mobilnet, tessék, máris nincs erőfölény. Esetleg csak egy kicsit. Arra a kérdésre viszont, hogy elfogadható piaci magatartás-e, ha egy szolgáltató a konkurencia jelenlététől függően ad más ajánlatot az ügyfeleinek, a GVH-tól azt a választ kaptuk, hogy ez függ a vállalkozás tényleges magatartásától, viszont ennek eldöntése jellemzően egy versenyfelügyeleti eljárás keretei között történhet.
Jó, értem, hogy muszáj ott visszakeresni a máshol adott kedvezményeket, ahol erre lehetőség adódik, hiszen a kormány különadóit fizetni kell, és a T-Home is abban a szektorban van, amit a kormány évek óta szívat. Ez egy elfogadható magyarázat, kár, hogy ezt én mondom, nem pedig a Telekom. Akárhogy is, az újrakötött, kétéves hűségidejű szerződésem lejártáig 48 ezer forinttal fizetek majd többet, mint az, aki két utcával odébb lakik, és ez olyan helyzet, amiben igazából nem is tudom, kire haragudjak. Ön szerint?