A viselhető eszközök piaca rohamosan nő: a piac hízik, a felhasználó meg rohamot kap, és eladja az összes okoskarkötőjét az Ebayen. Az új termékkategória elfogadtatása nem megy simán, mert a vásárlók még nem értik, hogy ezek pontosan mire jók, és miért lesz tőlük jobb az élet. Ki tudja, talán maguk a gyártók sem tudják elmagyarázni, hogy miért jó egy fülünkből kilógó karórával Ramonest dobolni. Hogy nagy pénzek vannak benne, az biztos, de addig jó, amíg nem a sajátunk.
A dinamikus növekedés az a két szó, amitől minden szilícium-völgyi befektető a pénztárcájához kap. A viselhető eszközök piaca pont ilyen pénztárca-kapkodtató dinamikával növekszik, de a legfrissebb adatok szerint hiába a kiváló eladások (először milliók, ma tízmilliók, holnap százmilliók), ezeknek a kütyüknek várhatóan nem lesz se akkora hatásuk, se akkora sikerük, mint az okostelefonoknak. Talán azért sem, mert általában csatlakoztatni kell őket egy okostelefonhoz.
De nem ez az egyetlen akadály. A Business Insider Intelligence jelentése szerint gondot jelent az egyelőre magas ár, a funkcionalitás hiánya, és az, hogy maguk az eszközök is rondák. A lényeg:
A vásárlók (kezdeti?) bizalmatlansága normális. Marina Koytcheva, a CSS Insight vezető elemzője egy korábbi előrejelzésben azt írta, hogy
ez a viselhető technológia kőkorszaka. Még sokat kell fejlődniük, hogy szélesebb közönséget érjenek el. Ez főleg a nőknek tervezettekre igaz; sürgősen tovább kell lépni a formátlan, fekete kütyük korszakán. Szerencsére úgy tűnik, hogy ebbe az irányba próbálnak továbblépni.
„Ha szép, az sem baj, ha nincs semmi értelme” – hasonlította Rejtő Jenő a nőket egy költői hasonlathoz. Hát a viselhető eszközök még erre sem képesek: nincs sok értelmük, de nem is szépek.
Pedig Bill Geiser, a Metawatch vezérigazgatója azt állítja, hogy a formatervezés kérdése kulcsfontosságú: egy ormótlan, hülyén kinéző, kényelmetlen kütyüt senki nem fog magával hordani, ha nem néz ki jól:
Valóban viselhető, ha senki nem akarja viselni?
Azt viszont a CSS Insight sem tagadja, hogy a viselhető eszközök piaca nagy növekedés előtt áll. 2013-ban még csak 9,7 millió viselhető eszközt adtak el, de azt tippelik, hogy 2018-ra ez a szám már 135 millióra nőhet. Az ő elemzésük is a csuklón hordható eszközök sikerét jósolja: az 50 millió okosóra és a 68 millió okoskarkötő a piac 87 százalékát fedheti le.
Az elemzés azt mutatja, hogy 2018 végére
Unják már a számokat? Ne aggódjanak, már nincs sok belőlük, és különben is hepiend lesz a vége: lenyomjuk Amerikát!
A viselhető eszközök legnagyobb piaca ma Észak-Amerika: 2013-ban 5,2 millió ilyen kütyüt adtak el, és ezeknek a 40 százalékát a mai napig használják. A siker oka részben az, hogy itt van a legtöbb okoseszközökkel foglalkozó cég, de itt általában fogékonyak a technikai újdonságokra. A tabletek sikersztorija is itt kezdődött.
Nyugat-Európa viszont gyorsan felzárkózhat: a helyzet akár jövőre megváltozhat, és átvehetik a piacvezető szerepet. A feltörekvő piacokon lassúbb lesz az új eszközök elfogadása, és az első vásárlók ott is az új technika iránt érdeklődő, jól kereső réteg lesz; rájuk nem lehet százmilliós piacot építeni.
Hiába, hogy a fitneszkütyük rétegcuccnak számítanak, ez a leggyorsabban bővülő kategória. Koytcheva szerint ennek az az oka, hogy – szemben a többi okoskütyüvel – ezeknek világos céljuk van, egyértelműek a felhasználó számára nyújtott előnyeik, és egyre inkább megfizethetővé válnak.
A viselhető eszköz lesz a tökéletes ajándék idén karácsonykor egy olyan ember számára, akinek mindene megvan.
– mondta Koytcheva.
Nem is tudja, mennyire beletrafált: a primitívebb viselkedő eszközök tipikusan olyan kütyük, amik nem értéktelenek, ezért ajándéknak jók - de maguknak már kevesen vennék meg őket. Tegyenek már egymás mellé egy Diamond Riót, meg egy Astell & Kern zenelejátszót; az egyik pattintott kőbalta, a másik meg a csillagháborús tervezet.
Na, erre mondta Koytcheva, hogy még a kőkorszakban járunk.
Van egy különbség: a Diamond Rio eleinte piszkosul drága volt, de viselhető eszközöket már filléres csipekből is össze lehet rakni. (Miért, mit gondolt, mekkora számítási teljesítmény kell egy csuklón hordható pulzusmérőnek? Mennyi esze lehetett a Casio 1993-as kvarcórájának, ami ezt már akkor is tudta?) Szóval akár ajándéknak, akár saját magának is megvehet bárki egy fitnesztrackert, ha edzésnaplót akar vezetni vagy izgul a tachikardiája miatt. Miért ne?
De ez nem elég: nem lehet tömegpiacot építeni egy olyan eszközre, ami nem győzi meg a vásárlókat azonnal, hogy ettől nekik jobb lesz. És az egy-másfél éves piackutatások szerint
a vásárlók ezekhez a kütyükhöz nem ragaszkodnak úgy, mint az okostelefonokhoz; sokszor gyorsan meg is szabadulnak tőlük.
A Guardian már tavaly áprilisban megírta, hogy az aukciós oldalakon gyakran harmadáron lehet féléves okosórákhoz jutni – ha nem olcsóbban. Félkész, kiforratlan vagy csúnya termékekre nem lehet piacot építeni; ehhez nem a vásárlóknak kell meghülyülniük, hanem a termékeknek kell okosabbnak lenniük.
Az Endeavour Partners felmérése szerint az amerikai felhasználók harmada fél éven belül már egyáltalán nem használja a viselhető eszközeit. Minden tizedik amerikainak van valamilyen fitneszkütyüje, de a felük már rájuk se néz – mit csináljanak, ha nem motiválja őket az életmódváltás? Az vesse rájuk az első kőbaltát, aki: az American Medical Association hivatalos lapjában megjelent tanulmány szerint a viselhető kütyük legfeljebb segíthetnek abban, hogy egészségesebben éljünk, de nem motiválnak rá. Egy túrabakancs megvásárlása sem ad lelkierőt a Mount Everest megmászásához.
Persze melléktermékként akár az aktivitásfigyelők is sikeresek lehetnek, feltéve, hogy karóraként hordhatjuk őket – a CSS szerint ugyanis minden szemüveg, hajtű, okosfülbevaló és buta nyaklánc közül a csuklón hordható eszközök termékkategóriája lehet a legsikeresebb. Az előrejelzésük azt mutatja, hogy az okoskarkötők és az okosórák idővel egymás piacáért (a teljes piac 87 százalékos részesedéséért!) fognak versenyezni, és valószínű, hogy a karkötők húzzák majd a rövidebbet.
ha a vásárlók inkább a jobb ár-érték arányú okosórák felé mozdulnak el. Erre már lehet piacot építeni – legfeljebb nem pont annak fog sikerülni, akitől az áttörést várják.
Az International Data Corporation (IDC) legutóbbi jelentése kitért rá, hogy az Apple piacra lépése felboríthatja az eddigi erőviszonyokat; akármibe is fognak, szinte biztos, hogy tényezővé válnak.
Az még a jövő zenéje, hogy az Apple érkezése hogy változtatja meg a piacot. Valószínűleg az Apple Watch lesz az az eszköz, amihez az összes többi viselhető eszközt mérni fogják, akár tisztességes ez, akár nem. Ez arra kényszeríti majd a konkurenciát, hogy zárkózzanak fel, hogy a piac élvonalában maradhassanak.
– írta Ramon Llamas, az IDC piackutatója. De egyelőre nem úgy tűnik, hogy az elemzők jóslatai beválnának.
Az Apple szívesen lobogtat győzelmi jelentéseket, de a Watch eredményeiről hallgatnak – valószínűleg azért, mert nincs mivel dicsekedni. A Business Insider egy 2,5 milliós online közvélemény-kutatással próbálta felmérni az okosóra sikerét, de a kapott válaszok alapján a Watch népszerűsége zuhan: a becslések szerint kezdetben napi 35 ezret adtak el belőle, de mára ez a szám visszaesett napi 5 ezerre.
Hogy az Apple a kezdeti bukdácsolás ellenére tényező lehet, azt még a BI Intelligence sem zárja ki, sőt: arra számítanak, hogy a Watch már idén megszerezheti a teljes okosórapiac 40 százalékát. Két éven belül a 48 százalék is meglehet.
De egyelőre még a térképre se tudtak felkerülni.
| Az öt legnagyobb viselhetőtechnológia-gyártó piaci részesedése és éves növekedése | |||||
| Gyártó | Leszállított egységek* (2015Q1) | Piaci részesedés (2015Q1) | Leszállított egységek* (2014Q1) | Piaci részesedés (2014Q1) | Éves növekedés |
| Fitbit | 3,9 | 34,20% | 44,70% | 44.7% | 129.4% |
| Xiaomi | 2,8 | 24,60% | 0 | 0.0% | N/A |
| Garmin | 0,7 | 6,10% | 0,3 | 7.9% | 133.3% |
| Samsung | 0,6 | 5,30% | 0,3 | 7.9% | 100.0% |
| Jawbone | 0,5 | 4,40% | 0,2 | 5.3% | 150.0% |
| Egyéb | 2,9 | 25,40% | 1,3 | 34.2% | 123.1% |
| Összesen | 11,4 | 100.0% | 3,8 | 100.0% | 200.0% |
| * millió darab | |||||
| Forrás: IDC Worldwide, 2015. június 2. | |||||
Azzal viszont még mindig nem lehet mit kezdeni, hogy ezek az eszközök általában megkövetelik egy okostelefon jelenlétét, magukban nem használhatók. De még ha a gyártók kibővítik őket olyan funkciókkal, amik valóban hasznosak lehetnek a mindennapi életben, az sem old meg minden problémát. A viselhető eszközök működése sok esetben a telefonétól függ, mivel annak a SIM kártyáját használják a mobilos adatforgalomhoz. Ezen segíthetne, ha a viselhető eszközök is fogadnának saját SIM kártyát, de ez egy ördögi kör:
Ezen a helyzeten csak az segítene, ha a külsős szoftvercégek legalább annyi alkalmazást fejlesztenének a jövő okosóráira, mint Androidra vagy IOS-re. De ki fog fejleszteni egy olyan eszközre, amiről tudni, hogy a vásárlók fele fél év után vagy a fiókba dobja, vagy eladja az Ebayen?
Koytcheva szerint a viselhetőtechnológia-piac állapota ma elég kaotikus, és rengeteg a bizonytalanság. Minden új termék a saját bizonytalanságaival küszködik, és senki nem tudja, hogy az ő üzletét fogják kinyírni, vagy ő másokét. Egy új termékkategória ugyanis lenullázhatja egy másik eladásait (ahogy az okosórák fogják a wristbandeket); meg hát az emberek nem biztosak benne, hogy egy új eszköz társadalmilag elfogadható-e (elég a Google Glass balhéira gondolni), és a több tucat, hirtelen a piacra belépő szereplő is anyázhatja egymást a szellemi tulajdon miatt, amikor összevesznek azon, hogy ki találta fel előbb a meleg vizet.
Nem lehet egyszerű ilyenkor piaci szereplőnek lenni. A vásárlónak könnyebb: csak mosolyognia kell, ha ajándékba kap egy okoskarkötőt. Magának nyilván nem fog olyan eszközt venni, amiről nem tudja eldönteni, hogy mire jó az neki.
Hiába hordható, ha nincs, aki hordja,
Okos, de az esze nem belülről fakad;
Technológia, de sohasem a csúcsa,
Megveszik sokan, de keveseknél marad.
– mondhatná Lao-ce a félrészeg Weöres Sándor fordításában, ha ma kérdeznék arról, hogy hogyan lehet csökkenteni a lélek sóvárgását az alantas vágyak iránt. De Lao-ce már nincs, és nincs Weöres Sándor se, csak piackutatók. („Legalább ezt hagyd meg nekem” – tercelhetné Barcs Miklós punkzenész, bár ő a lépcsőházi kúrás vonatkozásában értette ezt, nem a piackutatókéban.)
Tényleg, emlékeznek még a dunaszekcsői tamagocsitemetőre?