Tudta, hogy a szerelem olyan, mint az esőillat? Hogy elég megosztani interneten egy képet, és 72 órán belül egy csomó pénz áll a házhoz? Hogy vannak olyan áldott jó lelkek, akik rongyos százezerért kvantumszinten meggyorsítják a manifesztációs folyamatunkat? Hogy a szíriai menekültek valójában az Iszlám Állam terroristái, akiket Izrael pénzel az európai civilizáció lerombolására, és a legjobb lenne legéppuskázni őket? Egy hónapon át játszottam a naiv, az internetre frissen rácsodálkozó nyugdíjast a Facebookon, és szabadesésben sikerült eljutnom a cuki kiscicáktól a habzószájú vak gyűlöletig.
A Facebook kicsit olyan, mint a híres Asimov-novellában a gondolatolvasó robot: mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne. A hírfolyamunkat annak alapján állítja össze a rendszer, hogy miket lájkolunk, kattintunk és kommentelünk gyakran; vagyis előbb-utóbb alkot körénk egy buborékot, amiben olyan dolgok, hírek, emberek vesznek körül, akik nagyjából hasonlóan látják a világot, mint mi. Innen bepillantva másvalaki buborékjába, az fura, zavarbaejtő, néha egyenesen ijesztő helynek tűnik. Például nyilván önnek is vannak olyan ismerősei, akiknek az online élete a giccses képekre írt nyálas bölcsességek, a lehető legostobább álhírek, és a napi aktuális rákgyógyító csodaszerek Bermuda-háromszögében zajlik. Persze, lehet kezelni a dolgot a hide és unfollow gombok lelkes nyomkodásával, de attól, hogy becsukjuk a szemünket, a jelenség még nem szűnik meg. Egy teljes hónapra tábort vertem ennek a bizarr világnak a kellős közepén, hogy lássam, hogyan kerülnek ide az emberek, és hová vezet innen tovább az út.
Mivel a saját kényelmes buborékomat eszem ágában sem volt lerombolni, a kísérlethez regisztráltam egy új felhasználót a Facebookon: egy naiv, az internetre most rácsodálkozó, kicsit hiszékeny, friss nyugdíjas nénit, egyenesen az Élet iskolájából (ahol az Isten a tanár!!). A Facebook sötétebb bugyraiban tett kirándulásaim alapján volt egy olyan megérzésem, hogy abszolút célcsoport lesz a legbizarrabb csoportok és szélhámosok számára - és igazam is lett.
Álljunk meg egy szóra: mi az az Élet iskolája (ahol az Isten a tanár!!)? Ez egyfajta jelképe és közös ismertetőjegye Facebookon a könnyen megvezethető, minden irracionális hülyeségre vevő, idősebb, nem különösebben iskolázott, a világ működésére egyszerű válaszokat kereső, és a bonyolultakat reflexből elutasító felhasználóknak. Ezt szokták beírni az adatlapra az iskola helyére; a felkiáltójelek száma azt hiszem, az elvégzett osztályokat jelképezi, de ebben nem vagyok biztos. Ezrével vannak ilyenek a Facebookon, úgyhogy a vadiúj felhasználóm buborékának felfújásához úgy kezdtem neki, hogy rákerestem a volt osztálytársaimra az Élet iskolájában, és találomra bejelöltem közülük harmincat ismerősnek. A továbbiakban a következő szabályokat követtem:
És ez így ment egy teljes hónapon át, miközben a Facebook minden erejét megfeszítve próbált olyan posztokat és csoportokat elém lapátolni, amiről úgy gondolta, hogy az aktivitásom alapján érdekelhet.
Most van közel 1200 barátom, a legtöbbjük hozzám hasonló, nyugdíjaskorú nő. A név tipikusan az “XY-né Becenév” sablonra épül, Babi, Margó, Ica, Ancsika, Gyöngyike, felvonul a teljes ötvenes évek. A profilkép rossz minőségű, általában valami családi ünnepen készült fotó kivágása; a borítóképen szinte kötelező jelleggel unoka vagy unokák. Megdöbbentően sokat vannak online, és nagyon aktívak: napi 10-15 poszt, több tucatnyi komment, és párhuzamosan játszott 3-4 játék teljesen normálisnak számít ebben a körben. Úgy tűnik, hogy az Élet iskolájának öregdiákjai durván rá vannak kattanva a Facebookra, és a fél életüket a gép előtt ülve töltik (okostelefonos bejelentkezést elvétve sem láttam). Na de mit csinálnak eközben? Én egy hónap alatt a következőket tapasztaltam:
A kísérlet első pár napja viszonylagos nyugalomban telt, gyűltek az ismerőseim, és lassan hozzászoktam ahhoz is, hogy ebben a körben az a divat, hogy ha egy vadidegen ismerősnek jelöl, azt azzal viszonozom, hogy valami giccses képet küldök az üzenőfalára, és modoros körmondatokban köszönöm meg a barátságát. A hírfolyamomban cuki kisállatos képek alkottak sormintát a Coelho-bullshitgenerátor futószalagjáról legördülő bölcsességekkel.
A szerelem olyan mint az esőillat. Még tartania kell a viharnak hogy érezd, de elillan ha kisüt a nyugalom napja, és csak a hűség hozza vissza, mint a hűs szellő.
Tessék, ezt én találtam ki, az égvilágon semmi értelme nincs, de azonnal kaptam rá százharminc lájkot.
A cukiság és a giccs mellett a harmadik erő, ami ezt a világot mozgatja, a hiszékenység. Nincs az a halálosan gagyi, Photoshoppal preparált fotó, buta álhír vagy hoax, aminek ezek a drága naiv emberek ne dőlnének be. Azt pedig külön megdöbbentő látni, hogy az ilyen ócska lájkvadász trükkök még 2015-ben is működni tudnak:
Igen, az ott 13 ezer megosztás. Két nap alatt. Kábé most kapja meg az összes a nagy szatyor pénzét a Sorstól.
Ilyen igényekkel (szeretünk meghatódni, és csodákban hinni) az ember hamarosan elkerülhetetlenül belekavarodik az alternatívmedicina-oldalak világába. Hogy itt mi zajlik, azt egyszer már alaposan kiveséztük, azóta átment az egész műfaj egy evolúciós lépésen, és mostanában a már említett instant bölcsességekkel tálalják a veszélyes áltudományos hülyeségeket. Ennek a világnak az aktuális szupersztárja a Mindenegyben nevű oldal, amit egy lepusztult tatabányai panelbe bejelentett, nulla forint árbevételű őrző-védő cég ad ki, megdöbbentően igénytelenül néz ki, és 500 ezer felett jár a facebookos követői száma. Szinte kizárólag lopott tartalmakkal, innen-onnan másolt cikkekkel operál, és az áltudomány meg a kamuhírek mellett erősen nyomul cukiság-bölcselet vonalon is, közöl recepteket, de még aktuális, közéleti témákba is belefut. Általában azzal a megoldással, hogy a lehető legdurvább demagógiát a létező legnagyobb közhelyekkel támogatja meg.
Pár napig úgy tűnt, hogy elcsúszom az összeesküvés-elméletek irányába, miután bekerültem a magyar net egyik élő legendája, Géza bácsi csoportjába. Itt a tagság mindenhol chemtrailt és HAARP-ot lát, szomorú szmájlikkal kommunikál, és rendszeres fotókkal jelenti, hogy a városukban éppen hány fok van, mennyire felhős az ég, és ez milyen háttérhatalmi tömegmérgezési akcióra enged következtetni. Aztán mégis az alternatívmedicina-világ után következő logikus lépés jött:
A “minden gyógyít minden betegséget, kivéve az orvosok” mottójú oldalaktól csak egy kis ugrás a különféle ezoterikus gyógyító csoportok világa. A váltást onnan lehet észrevenni, hogy az embernek egyre több ismerőse lesz Lélekgyógyító Kristályenergia Szeretetangyala, vagy Őserőteremtés Fényösvényének Holisztikus Tudati Életmátrixa neveken – igazából tökmindegy, az összes ugyanazt a 15-20 ezoterikusan hangzó kifejezést variálja véletlenszerűen.
Ezek egészen szórakoztató társaságok, pár száz, vagy pár ezer taggal, folyton arról beszélnek, hogy Szeretet, Harmónia, és Áldás, rengeteg szívecskével dekorálva a mondataikat. Időnként pedig gyógyító, meg sorsfordító energiákat küldözgetnek egymásnak, amit nagy hálával fogadnak, és mindenki olyan boldog és pozitív, hogy majd szétrobban. A gyógyító erők forrásának megmagyarázása néha egyenesen Philip K. Dick-i magasságokban szárnyaló fantáziára vall, ha például egy csoport bemutatkozó posztjában azt olvassuk, hogy
Én egy Plejádokról érkező Földönkívüli multidimezionális lény vagyok emberi testben inkarnálodva.Léteztem már korábban az Atlantisz kolóniában is,Maja,Vega Taygeta,Zetai-ként is léteztem korábban,ezért is tudok annyi mindent nektek mondani,hogy mi fog történni
– na, akkor biztosan jó helyen járunk.
Az online csodatevést persze én is kipróbáltam, a nem létező unokám rossz közérzetére panaszkodtam az egyik gyógyítónál, negyed órán belül jött is a válasz: negatív lélek nyomasztotta a szerencsétlen gyerek szívcsakráját, de Urunk Jézus erejével meg lett tisztítva, és kapott energiaszint-emelést is. Nagyon megkönnyebbültem. Annyira, hogy egy másik csoportban egy lépéssel tovább mentem; én magam jelentkeztem lélekenergia-transzformációs online távgyógyítónak. Csodák csodájára, a dolog működött.
A meghirdetett szeánsz után többen jelezték, hogy ők bizony érezték az energiaáramlást, volt bizsergés, forróság, zsibbadás, fémes íz, megszűnő fájdalmak, könnyű alvás, nagy élénkség, minden. Akadt olyan is, aki csak magánban merte megköszönni a gyógyításomat, mert neki egyébként a csoport adminja szokott energiát küldeni, de abból sosem érez semmit, csak nem meri mondani. Más reklamált, hogy nem érezte a lélekenergiámat, mire megjelent a már említett admin, és jól leoltotta, hogy ő leellenőrizte az én energiaszintemet, és azzal minden rendben van, a reklamálónak vannak eltömődve a csakrái.
Persze az egész ezoterikus hókuszpókuszt felfoghatjuk ártalmatlan butaságnak, ami nagyjából úgy működik, mint a homeopátia, csak nem kérnek pénzt érte. A tudat, hogy most foglalkoznak velem, valami különleges történik, és gyógyító energiát kapok, beindítja a placebohatást. Probléma akkor van, amikor ezt az igazi orvos és gyógyszer helyett vetik be, meg akkor, amikor kiderül, hogy mennyire elkiabáltam az előző mondatban azt a “nem kérnek érte pénzt” dolgot. Bár, végülis, direktben tényleg nem kérnek érte pénzt. Csak valahogy az ilyen gyógyító csoportok gyanúsan sokszor futnak ki arra, hogy gyere el a tanfolyamunkra, és megtanítjuk neked is a csodatevést. Csak az elmúlt hétben kaptam meghívást:
Még egyszer mondom: ez a sok orbitális átverés, összesen majdnem félmillió forintnyi lehúzás, egyetlen hét leforgása alatt talált meg, miután elmerültem az angyaligyógyítós-ezoterikus oldalak világában. Az idézetek pedig tényleg szó szerinti ígéretek a szervezőktől. A facebookos események oldalai szerint egy-két tucat embert sikerül általában behúzni egy-egy ilyen eseményre. Lehet számolgatni, mennyi profit lehet rajta, a plejádi galaktikus lélektudat bölcsességének hála, plusz áfa.
A kezdetben viccesnek ígérkező kísérlet itt már rég túl volt azon, hogy nevessek, és kezdett olyan elkeserítő lenni, mintha a tévében nézném napokon és heteken át rendszeresen az Asztro Show-ba emelt díjas telenonszámon betelefonálók kifosztását. A legrosszabb pedig csak ezután jött.
Érdekes módon a kísérlet első pár hetében szinte teljes egészében elkerült a politika (ami nagy szó, mert ezek pont a menekültügy miatt egyre magasabbra csapó indulatok hetei voltak egyébként a közéletben). Sikerült ugyan belecsúszni egy Bayer Zsolt rajongói körbe, és egy KÉTMILLIÓAN Orbán Viktor mellett csoportba, ahol a békemenetelő nénik és bácsik lelkesen gyaláztak bárkit és bármit, aki ellen a Fidesz éppen háborúban állt, de a hírfolyamomban szinte elvesztek ezek a posztok.
Pontosabban egy egészen szürreális csoport, a Kiállunk Oroszország mellett, kb. 7000 taggal. Az innen származó újdonsült ismerőseim posztjai beszivárogtak a hírfalamra, a Facebook ennek megfelelő csoportokat ajánlott, 1-2-be be is léptem, és ezzel egy olyan világba kerültem, ahol a vak gyűlöletből és összeesküvés-elméletekből épített alternatív valóság egészen új mélységeit ismertem meg. Nagyon remélem, hogy a közösségi médiának ezt a szeletét, a Hídfővel, az Orientalistával, az Oroszhírekkel tényleg az orosz titkosszolgálat építette fel és menedzseli, és nem maguktól ilyenek az ide tévedő emberek. Az íratlan szabályok nagyjából a következők:
Az egészben azt a legborzasztóbb nézni, hogy ezeknek az embereknek a nagy része két népirtásra buzdítás, és egy “az usat kellene atommal elpusztitani es minden rendben lenne !!!Az usa a legnagyobb gonosz maga az ordog !!!!!!!” (betűhű idézet) komment között úgy viselkedik, mint az Élet iskolájának többi diákja: posztolgatják a cuki kiscicákat, a fotókat az unokákról, meg Coelhot naplementés képre írva. Még az is belefér, hogy más csoportokban ezzel párhuzamosan Jézusról, a szeretetről meg az elfogadásról papoljanak, és zavartalanul áradjon az <3>
Amikor egy nyugdíjas korú ember fellép a netre, az alapvetően csodálatos dolog, mert azt jelenti, hogy a kíváncsisága és a nyitottsága legyőzte az “á, én ehhez úgysem értek” kishitűségét. Megnyílik előtte a világ, de annyira, hogy az valóságos sokk egy olyan ember számára, aki az internet előtti korban nőtt fel, és töltötte a felnőtt élete nagy részét. Az elmúlt egy hónap számomra azt mutatta meg, hogy ebből az alapvetően szuper dologból simán lehet az, hogy az illetőt a neten behálózza egy szekta, ami aztán pénzügyileg vagy lelkileg tönkreteszi. Hogy ez ne történjen meg, az leginkább a család felelőssége. A gyereket félti az internettől? Inkább a szüleit féltse. Csukja be ezt az ablakot, és beszélgessen kicsit velük, ez a minimum, amit megtehet, hogy megmentse őket a Facebook sötét oldalának mocsarától.