Index Vakbarát Hírportál

Mit tehet az Anonymous az Iszlám Állam ellen?

2015. november 21., szombat 18:08 | aznap frissítve

Egy nappal a párizsi terrortámadás után, amikor a világ még alig ocsúdott fel az első sokkból, az internetes underground hírhedt hekker-aktivista közössége, az Anonymous bejelentette: kiberháborút indítanak az Iszlám Állam ellen.

Le fogunk vadászni titeket. Megtalálunk, és nem kegyelmezünk

– szólt a lényegi rész az üzenetből, amiben a szervezet azt közölte, hogy ez lesz a legnagyobb szabású hadművelet, amit valaha indítottak.

Az internet népét erősen megosztotta a hadüzenet. Voltak, akik megmentőként ünnepelték a hekkereket, akik megsemmisíthetik az internetre erősen támaszkodó terroristák online jelenlétét, kideríthetik, kik a támogatóik, és a nyugati országokba beépült tagjaik.

Ezzel párhuzamosan bukkant fel az a vélemény, hogy az Anonymous valójában csak hekkeresdit játszó, kicsit zavart fejű tinik bohóckodása, és az egész hadüzenetnek legfeljebb annyi eredménye lehet, hogy a terroristák már életükben találkozhatnak az öngyilkos merényletekért a túlvilágra beígért 72 szűzzel. Hol lehet az igazság a két véglet között? Kezdjük azzal, hogy

Kicsoda-micsoda is az az Anonymous?

Az Anonymous 2003 környékén alakult, hekkerek, anarchisták, aktivisták, és hülyegyerekek megfoghatatlan, vezető és szervezet nélküli, kaotikus közösségeként. Ők egyfajta szabadságharcosként, digitális Robin Hoodként tekintenek magukra, akik az elnyomás és az igazságtalanság minden fajtája ellen küzdenek a neten a maguk sajátos eszközeivel.

Ez általában weboldalak feltörését vagy megbénítását, személyes adatok kiszivárogtatását takarja. Az elmúlt években voltak is komoly megmozdulásaik például a Szcientológia Egyház, a Ku Klux Klán, nagy multicégek és amerikai kormányszervek ellen. Profi hekkerek szakmailag általában nem sokra becsülik őket, de az tény, hogy időnként tudnak olyat villantani, ami komoly hekkertudást feltételez a háttérben.

Miből áll a terroristák elleni kiberháború?

Az Iszlám Államnak valójában már tavaly nyáron hadat üzent az Anonymous, különösebben látványos eredmények nélkül. Többek között ezért gondolják sokan, hogy a mostani emberkedés csak a közvéleménynek szól, hogy a rájuk tapadt cyberterrorista képet lemossák, és felvegyék helyette a szuperhősét, aki nem válogat az eszközökben, és ezért hatékonyabb a rosszfiúk elleni harcban, mint a hivatalos szervek.

A háború eddigi eredményei nem túl acélosak:

pár ezer Twitter-fiókot feltörtek vagy blokkoltak, amelyekről úgy gyanítják, hogy az Iszlám Állam támogatóihoz voltak köthetők. Ezek közül egy csomóról kiderült, hogy semmi közük nem volt a terroristákhoz. Sőt, több forrásból is felmerült, hogy olyan Twitter-csatornákat hallgattattak el, amelyek egyébként fontos hírszerzési források voltak a terroristák után szaglászó titkosszolgálatok számára.

Később összevesztek a CloudFlare nevű anonim webszolgáltatóval, akiket azzal vádoltak, hogy a terroristák weboldalainak hosztolásával az Iszlám Államot támogatják. A CloudFlare ezt visszautasította, és mellékesen megjegyezte, hogy az Anonymous egyes oldalait is ők hosztolják, és védik a névtelenségüket. Az Iszlám Állam aztán egy válaszüzenetben konkrétan leidiótázta az Anonymoust, és egy öt pontból álló, nem túl kifinomult anti-hekker gyorstalpalót adott ki a híveinek, olyan jótanácsokkal, hogy ne kattintsanak gyanús linkekre, és változtassák gyakran az ip-címüket.

Ezen a ponton azért felmerül az emberben, ez az egész egy klasszikus Hofi-vicc, és mindjárt jön a csősz, aki mindenkit kizavar az erdőből.

A kiberháború azonban ennél sokkal komolyabb dolog. Az igazán izgalmas kérdés az, hogy ha igazán nekifeszülnek, mit érhetnek el a hekkerek - akár az Anonymous, akár mások - az internetre erősen támaszkodó Iszlám Állam ellen.

Háború a neten

Az Iszlám Állam minden eddigi terrorszervezetnél hatékonyabban használja az internetet. A terroristák online kommunikálnak, terjesztik a propagandájukat, toboroznak, és juttatják el a világhoz az üzeneteiket, a horrorisztikus kivégzéseket bemutató videókat. Ha ezeket a csatornákat veszik célba hekkerek, azzal nagyon érzékeny pontokon lehetne odaszúrni az IS-nek. Mi lehet ilyen célpont?

Ezek mind egészen reményt keltő dolgok a terroristák elleni online háborúban, csakhogy az a helyzet, hogy ebben a háborúban

Mi is célpontok vagyunk

Bár az Iszlám Állammal szimpatizáló hekkerek eddig elég szánalmas támadásokat tudtak csak végrehajtani, azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a nyugati világ, a mindennapi életünk a terroristákéhoz képest egymilliószor erősebben épül az internetre, és online célpontként óriási támadási felületet nyújt.

Ha az IS-nak nemcsak az életüket is feláldozni hajlandó fanatikusokat sikerül a seregébe betoboroznia, vagy megfizetnie, hanem csúcshekkereket is, azok néhány jól irányzott támadással iszonyatos károkat tudnának okozni a nyugati világ gazdaságában. Sőt: kiberbiztonsági szakértők évek óta rémisztgetnek azzal, hogy akár erőművek, közlekedésirányító rendszerek is támadhatók lehetnek az interneten keresztül. Jó eséllyel csak azért úszta meg eddig a világ az internet elleni globális támadást, mert azzal igazából mindenki veszítene.

Kivéve, ha valami különösen elvetemült ideológia mentén történik a dolog, és az a cél, hogy mindenki veszítsen.

Az Iszlám Államénál elvetemültebb ideológia, és öngyilkosabb stratégia aligha létezik; gyakorlatilag csak a szaktudás kell már nekik egy ilyen támadáshoz, vagy annyi pénz, hogy ezt a tudást képesek legyenek megfizetni.

Rovatok