A dark web az internet vadnyugata, az önmagukba zárt online közösségek pedig könnyebben radikalizálódnak. Nem a törvényektől kell várni a magánszféra védelmét, hanem a tudatos netezéstől. Szabadság és biztonság a digitális világban címmel tartott előadást Jamie Bartlett újságíró-radikalizmuskutató, a brit Demos kutatóintézet közösségimédia-részlegének igazgatója Budapesten, az Európai gondolkodók című rendezvénysorozat részeként az Európa Pontban.
Jamie Bartlett egyik fő kutatási területe a dark web, vagyis a webnek az a sötét oldala, ahová csak a Tor böngészővel lehet alámerülni, és szinte teljesen visszakövethetetlen, hogy ki és mit csinál ott. Ezért vált a bűnözők, főleg a drogkereskedelem virágzó terepévé – és egyúttal a szólásszabadság cenzúrától és kíváncsi állami tekintetektől elzárt játszóterévé is.
A dark webről könyvet is író Bartlett szerint ez az internet vadnyugata, ahol a szabályok hiányát a Silk Road dílerei és a Wikileaks aktivistái egyaránt kihasználhatják. Ez átalakítja a bűnözés struktúráját, mert a fogyasztó nagyobb biztonságban van és csökken az utcai bűnözés, másrészt viszont sokkal könnyebb bárkinek hozzájutni a drogokhoz. (Korábban mi is bejártuk a netnek ezt a sötétebb vidékét, ide kattintva olvashat részletesebb úti beszámolót.)
Bartlett négy általános pontban foglalta össze, milyen hatással van mindez a társadalmi nyilvánosságra:
A radikalizálódás Bartlett szerint nem úgy néz ki, hogy az emberek ülnek a nappaliban, és propagandavideókat néznek. Sokkal inkább úgy, hogy az internet különböző sarkaiban csoportokba verődnek, ahol a hasonló gondolkodású emberekkel kerülnek egy közösségbe. Ezek az emberek egymással osztják meg azokat a tartalmakat, amelyekkel mindannyian egyetértenek, így egymás üzeneteit visszhangozzák, és fokozatosan bezáródnak egy szűrőbuborékba, amely torzítja a világról kialakított képüket. Bartlett szerint
egyre frusztráltabbá és agresszívabbá válnak, így a vélemények egyre inkább polarizálódnak.
A radikális mozgalmak pedig mindig early adopterek, vagyis mindig az elsők között ugranak rá az új technológiai lehetőségekre, mindig egy lépéssel előrébb járnak, mint a nagyobb tömegeket megmozgató szervezetek, hatékonyabban használják ezeket az emberek elérésére. Bartlett szerint ennek három fő oka van:
Azt hiszem, a történet a nagy, megalapozott, tömeges tagságú pártok lassú hanyatlásáról szól.
Bartlett külön foglalkozott már például a Beppe Grillo vezette olasz EU-szkeptikus 5 Csillag Mozgalommal (M5S), de nem ismeretlen terep számára Magyarország sem: a Demosszal korábban két kutatást is végzett nálunk. Először a Jobbik, később a Milla-Együtt-LMP-Kétfarkú vonal új baloldali mozgalmainak facebookos követői bázisát mérték fel. Akkor arra jutottak, hogy a két csoport sokkal hasonlóbb egymáshoz, mint gondolnánk, és az európai trendekbe is beleillenek. Közös jellemző, hogy mindkét táborban hihetetlenül alacsony a bizalom a jogrendszer, az állam és a média iránt, de annál jobban bíznak az internetben. A különbség, hogy a jobbikosok a hadseregben, a balos szimpatizánsok pedig a nemzetközi szervezetekben bíznak jobban – utóbbiban az európai átlagnál is magasabb arányban.
Manapság minden magára valamit adó biztonsági szakértőnek szinte kötelező megemlítenie Edward Snowden nevét, ha nyilvánosan beszél. Bartlett se mulasztotta el megjegyezni, hogy az NSA tömeges megfigyelési gyakorlatáról szivárogtató Snowdennek köszönhető, hogy egyre inkább figyelünk a biztonságos netezésre. Persze nem arról van szó, hogy minden átlagfelhasználó BlackPhone-on futtatja a Tort, amikor épp nem Signalon csetel, de Bartlett szerint az adatvédelem, a titkosítás, a biztonságos böngészés és hasonló kifejezések egyre inkább beszivárognak a köztudatba, és ő ennek a folyamatnak a további gyorsulására számít. Sőt, mindez az európai identitásra is kihat, mert szerinte a fiatalok körében
Általánosságban is abban hisz, hogy nem az egyre jobb állami szabályozástól kell várnunk a magánszféra hatékonyabb védelmét, hanem a mindennapi felhasználó tudatosabbá válásától.