A drogkereskedelemhez manapság egyre kevésbé társulnak eldugott, sötét zugok, az online drogmarketing legtrendibb eszköze pedig ma is ott van százmilliók zsebében. Az illegális tartalom mindenhova beszivárog előbb-utóbb, a kérdés, hogy mit lehet kezdeni vele. Így folyik az instagramos drogbiznisz.
Szinte már közhely, hogy ha valaki neten akar drogot venni, el kell látogatnia a web sötét oldalára, ahol a Silk Road nevű digitális feketepiac és társai teljes anonimitással és széles kínálattal várják. A leghírhedtebb boltot ugyan nemrég bezárta az FBI, de nem sokáig maradt utánpótlás nélkül.
Hiába lehet azonban viszonylag egyszerűen alászállni a deep webre, azért mégis csak átlép egy határt, aki erre adja a fejét. Főleg ahhoz képest, ha szinte ugyanazt elérheti az egyik legtrendibb mobilos app segítségével is, amelyet jó eséllyel már amúgy is naponta használ.
Az Instagramról már egy ideje tudni lehet, hogy felkerült a drogkereskedelem térképére. Persze vannak fontos különbségek, de összességében elmondható: olyan, mint a Silk Road, csak még könnyebb megtalálni, felhasználóbarátabb, és nem nagyon tesznek ellene semmit.
Pedig a dílerek nemigen próbálnak elbújni. Nemhogy az illegális áru, de néha még a saját arcuk kitakarásával sem foglalkoznak. Egyszerű hashtages kereséssel megtalálható több tízezer, kábítószert kínáló kép, majd egy gyors és anonim fizetés után
Maga az adásvétel természetesen nem az Instagramon történik, a marketing viszont gőzerővel dübörög a több mint 200 milliós felhasználói bázisú felületen. A témával legbehatóbban foglalkozó VentureBeat csokorba gyűjtött néhány népszerű hashtaget, amelyek jól áttekinthető kategóriákba rendezik a kínálatot, pár száz poszttól akár százezres nagyságrendig. De magukból a posztokból is csináltak egy szép válogatást.
A piac nagyságáról érthető módon nincsenek hivatalos számok, de a VentureBeat által talált több tucat hashtag több mint negyedmillió képet jelöl. A legnépszerűbbek közé tartoznak az olyan, sokak által ismert márkanevek, mint a #xanax és hasonló tabletták. De a csak receptre kapható gyógyszerek mellett az olyan slágerek is könnyen beszerezhetők, mint a marihuána, a kodein, az MDMA, az LSD, a ketamin vagy más partidrogok. Az ezeknél durvább szerek viszont nem nagyon vannak jelen, azokhoz még mindig át kell lépni a net árnyékosabb oldalára.
Persze nem kell a kereskedőnek megvárnia, hogy valaki konkrétan az ő termékét keresse. Sokan a kép tartalmához egyáltalán nem kapcsolódó, de általánosan vagy egy célcsoport körében népszerű tageket is használnak, hogy minél több emberhez eljusson a hírük. Így futhatunk bele jutányos árú drogokba például #rihanna keresése közben.
Az angolul több szlengnéven is futó, de leginkább leanként ismert ital alapja egy kodeint és prometazint tartalmazó köhögéscsillapító. A kodein a mák tejnedvéből kinyerhető, a morfinnal rokon narkotikum, az ópium egyik összetevője, a prometazin pedig egy antihisztamin, ami fokozza a kodein nyugtató és euforikus hatását. Ebből veszik az ajánlott mennyiség akár huszonötszörösét, felöntik valami üdítővel, és kész is az ital, ami a houstoni hiphopközösségben vált először népszerűvé, majd az amerikai rapperek között szélesebb körben is elterjedt.
Jó kérdés, honnan jutnak hozzá a dílerek a legális gyógyszerekhez ilyen nagy mennyiségben. A Vice egy rekreációs drogként is gyakran használt köhögéscsillapító eredetének próbált utánajárni, amikor kiszúrták, hogy az egyik díler nyilvános profilján, a kiküldésre váró dobozok képein több gyártó, csomagoló és elosztó cég neve is szerepelt. Persze azonkívül, hogy a dolog elég gyanús, a cégek lerázták a megkereséseket, és nem tudnak nagyobb tételű lopásról. A cikk írója viszont közben kapott egy halálos fenyegetést az egyik dílertől.
Remekül illusztrálja, hogy nem elszórt jelenségről van szó, hogy a piac gyorsan önszabályozóvá is vált. Megjelentek a csalók szűrésére szakosodott fiókok, akik segítenek eldönteni, melyik felhasználó árul valóban minőségi kábítószert, és melyiket érdemes inkább elkerülnie a tapasztalatlan vásárlónak.
Azt hihetnénk, hogy egy ilyen nyitott és népszerű platformon őrültség bármi illegálissal próbálkozni – már csak azért is, mert a céget még 2012-ben, egymilliárd dollárért megvásároló Facebook bizonyos esetekben kifejezetten szigorúan cenzúráz. Ilyen volt például a mellvillantós képek eltávolítása, ami ellen gyermeküket szoptató anyák tömege lázadt fel (végül sikerrel). Egyszer még egy könyököt is eltávolítottak, mert mellnek nézték.
Ehhez képest ebben a témában kevésbé aktívak. A neten először tavaly ősszel kezdték rebesgetni, hogy az Instagram az új Silk Road. Érkezett is reakció, de a cég hozzáállása nem nevezhető éppen proaktívnak: „Az Instagram szabályzata világosan kimondja, mi engedélyezett az oldalon, és mi nem” – mondta a BBC-nek egy szóvivőjük, aki arra bátorítja az embereket, hogy ha illegális tartalmat látnak, jelentsék az erre szolgáló funkcióval. Vagyis elhiszik, hogy drogot reklámoznak náluk, de hát már megmondták, hogy ezt nem is szabad. Továbbá lehet, hogy egy ötéves is két perc alatt belebotlik egy ilyen hirdetésbe, de ők inkább megvárnák, amíg valaki hajlandó rányomni a gombra, ilyenkor viszont
Ennél valamivel konkrétabb, de nagyjából ugyanolyan hatékonyságú lépés, hogy letiltottak néhány inkriminált hashtaget. A #XanaxForSale alatt például már nem lehet eladó tablettát találni, ehhez a néhány tucat, használatban lévő hashtag közül valamelyik másiknál kell kutakodni. Persze mindez jelenthetné azt is, hogy a felelős Insta-társadalom megpróbál minél több forrást levadászni, és ellehetetleníteni a kereskedelmet, de a helyzet nyilvánvalóan nem ebbe az irányba halad.
De nem is a fenti kommentárok a legvitathatóbbak a cég részéről, hanem az, hogy
Az emberek nem tudnak dolgokat vásárolni az Instagramon, nálunk csak képeket és videókat tudnak megosztani.
Ez technikailag igaz ugyan, hiszen nincs beépített vásárlásgombjuk, de egyre több cég oldja meg más módon, hogy a felhasználók a hirdetésként használt vizuális tartalmaktól közvetlenül eljuthassanak a termék megvásárlásáig. Mindez pedig nemcsak teljesen legális, de nyilvánvalóan az Instagramnak se jön rosszul.
Rajtuk kívül az USA kábítószer-ellenes hivatala, a DEA is szóba jöhetne még a dílerek elleni fellépéssel kapcsolatban, hiszen az ilyen nyíltan folyó drogkereskedelem könnyű prédának tűnhet számukra. Az ügynökségnél tudnak is erről a gyakorlatról, ugyanakkor ők inkább a nagy halakra hajtanak, nem a kisiparosokra. Az ilyen kisebb ügyekkel inkább a helyi rendőrség foglalkozhatna, de a netes kereskedelem esetében elég problémás meghatározni, hogy helyileg hova tartozik egy-egy ügy. Így az instadílerek fű alatt dolgozhatnak, mert kiesnek a hatóságok látóteréből.
A vérszegény ellenállás mellett a másik tényező, ami a dílereknek kedvez, hogy némi előkészülettel viszonylag egyszerű biztonságosan árulni. Az instagramos drogmarketing fő kockázata, hogy a felületre elvileg csak mobilról lehet posztolni, márpedig az nagyon könnyen visszakövethető, még VPN-használat mellett is.
Ez a korlátozás ugyanakkor egyszerűen, önmagukban teljesen legális eszközökkel kikerülhető. A recept: Végy egy olcsó laptopot, telepíts rá Ubuntu Linux operációs rendszert, dobdj fel rá egy VuirtualBoxot, amellyel az Ubuntun belül futtatható másik operációs rendszer. Ezt ízlés szerint fűszerezd tetszőleges Android emulátorral, az így kapott virtuális telefont béleld ki valamilyen VPN-szolgáltatással. Az Ubuntun belüli VirtualBoxon belüli Androidon belüli VPN-en keresztül csatlakozz az internethez, és töltsd le az Instagramot.
Minden hozzávaló könnyen beszerezhető, a végeredmény pedig a világ egyik legnépszerűbb appja, szinte teljes anonimitással. Innentől a vásárlón a sor, a kommunikáció pedig általában valamilyen üzenetküldő alkalmazáson, leggyakrabban a Kiken keresztül folyik. A fizetést bitcoinnal vagy egy szinte visszakövethetetlen, előre fizetett kártyáról oldják meg, mint amilyen a Green Dot vagy a Vanilla. Ezekhez nincs szükség semmilyen számlára, csak egy (eldobható) telefonra és a kapott kódszámra. És ennyi, a csomagot már a UPS vagy a FedEx hozza, a futár nem tudja, mi van benne, a díler pedig várja a további megkereséseket.
Már ha nem posztol ki magáról képeket ugyanarra a felhasználói profilra, ahol drogot árul. A Coalition Against Drug Abuse nevű szervezet külön aloldalt szentelt az instás dílereknek, ahonnan az is kiderül, hogy az általuk vizsgált 50 dílerprofil 35 százaléka a saját arcát sem fél kiposztolni a kínált áru vagy az azért kapott pénzhegyek közé (utóbbival 56 százalék büszkélkedik a képeken).
Persze naponta használt eszközeink nem ismerete is veszélyes lehet. Egy minnesotai díler például több képet is posztolt a raktárról, ahol az árut tárolta, de a hencegés közepette elfelejtette kikapcsolni a geotagging funkciót – vagyis pontos földrajzi koordinátákat is mellékelt a képek mellé. Épp ott volt ő is, amikor megérkezett az FBI.
De az eset nem egyedi, idén márciusban például
A legnagyobb fogás pedig minden bizonnyal az volt, amikor a mexikói drogkartell egy ismert alakját, Jose Rodrigo Arechiga Gamboát, avagy El Chino Antraxot is a közösségi médiás tevékenysége alapján sikerült lecsukni.
Látható ugyanakkor, hogy a bénázáson és a felesleges kérkedésen kívül az instagramos drogbiznisz inkább a vásárlónak jelent valódi kockázatot, akinek az otthonánál illegális áruval kopogtatnak az ajtón. A profik számára a piac kisebb-nagyobb zökkenőkkel ugyan, de komolyabb akadály nélkül működik tovább, és egyelőre nem látszik, hogy mi állná az útját. Persze a bűntényt térképen bejelölő és a zsákmánnyal szelfiző idióták előbb-utóbb úgyis lebuknak, de úgy tűnik, minden másra ott az Instagram.
