Az eddigi okosotthoson-eszközökről szóló cikkekben döntően olyan megoldásokat mutattunk be, amelyeket bárki be tud szerelni otthonában. Igazából szerelésre sincs nagyon szükség, a boltokban megvásárolt kütyüket össze kell kapcsolni a házban lévő internethálózattal, és működnek is. Bemutattunk telefonról irányítható lámpákat, komplett otthont okosító szettet a D-linktől, időjárás-érzékelőket, mozgásérzékelőket és kamerákat számos gyártótól.
Az volt a jó ezekben az egyszerű eszközökben, hogy tényleg bárki felszerelheti velük az otthonát, nem kell szakemberek segítségét kérnie. Némi tervezéssel igazán jó megoldások születhetnek, amelyek kényelmesebbé tehetik a mindennapokat.
Az okosotthon ugye erről szól, hogy kényelmesebbek legyenek a mindennapok: az állandó tevékenységet automatizálja a rendszer. A szakmában jártas cégek nem is okosotthonnak, hanem otthonautomatizmusnak, intelligens otthonnak nevezi ezt a területet. A lényege, hogy az automatizmusokat ne is vegye észre a felhasználó, annyira belesimuljanak a mindennapokba. Ezzel el is érkeztünk az intelligens otthonok másik szegmensébe, ahol az átlagos felhasználó nem tudja magának beépíteni az eszközöket, hanem szakember segítségét kell kérnie. Itt is két ágazattal találkozhatunk.
Mielőtt rátérnénk a rendszerekre, annyit meg kell jegyezni, hogy a komolyabb darabok zártak; hiába iparági sztenderdek alapján épülnek fel a rendszerek, nem nagy az átjárhatóság. A két legelterjedtebb rendszer a ZigBee és a Z-Wave, ezek vezeték nélküli protokollok. Ha egy rendszer központi egysége érti ezek valamelyikét, akkor elvileg bármilyen kütyüt rá lehet kapcsolni a rendszerre, ami szintén ezen kommunikál.
Azért mondjuk, hogy elvileg, mert a teljes okosotthonos rendszereket gyártók azért megválogatják, hogy kiket engednek be rendszerükbe. Ha például van egy hangfalunk, ami ismeri a Z-Wave protokollt, még nem biztos, hogy integrálni tudjuk az okosotthonos rendszerünkbe, főleg, ha zárt annak a rendszernek az alkalmazása, és nem engedi harmadik fél által gyártott eszközök felvételét.
Visszafelé már egyszerűbb a helyzet: ha open source rendszert építünk ki magunknak, akkor szinte bármely gyártó azon protokollján kommunikáló eszközét be tudjuk illeszteni. De ez már eléggé barkácsolós megoldás, sok munkaórát, odafigyelést és tervezést igényel a felhasználó részéről.
Térjünk vissza a kész rendszerekhez, amelyekből mint említettük, kétféle létezik. Az egyik az, amelyik minden feladatot átvállal a felhasználótól a tervezéstől a kivitelezésen át a végső simításokig. Az egyik legrégebben piacon lévő céggel, a GIRA magyarországi képviseletével beszélgettünk erről. Ők a prémium szegmensbe tartoznak, és amikor azt mondjuk, hogy prémium, így is gondoljuk. Megoldásaik egyáltalán nem olcsók, komoly tervezést igényel rendszerük. Nagyobb szállodákkal, irodaházakkal dolgoznak, de magánmegrendelőik is vannak, akik villáikat szeretnék kiokosítani.
Magánmegrendelőik között nagyjából fele-fele arányban jelennek meg azok, akik meglévő házaikba építenének be intelligens rendszereket, illetve azok, akik már eleve így tervezik házaikat. Érdekes a magyar piac, ha azt nézzük, hogy általában nem a megrendelőnek, hanem a tervezőnek jut eszébe, hogy érdemes lehet intelligens otthonnál alakítani a megépítendő házat.
Ha a hazai piacot nézzük, akkor leggyakrabban a fűtés-hűtés rendszert automatizálják, mivel ezzel lehet ténylegesen spórolni. Utána következik a világítás, valószínűleg azért, mert ez a leglátványosabb része az automatizmusnak. A legtöbben előre beprogramozott parancsokat akarnak, amelyekbe nem kell később beavatkozni.
Népszerűségben ezután következnek az árnyékolók, ezek automatizálása egyrészt látványos, másrészt ezzel is lehet spórolni. A fűtési szakemberek azt mondják, hogy az energiaspórolás a redőnyökkel kezdődik, jókora pluszt ad ez a szigetelés akár a nyári melegben, akár a téli hónapokban. Az audiorendszerek kiépítése is népszerű kérés, akár olyat is be lehet állítani, hogy szobáról szobára kövesse a felhasználót a kedvenc száma.
A másik megoldás, amikor a szakemberek beépítik a modulokat, eszközöket, és megadják a kezdő lökést a rendszernek. De a felhasználó ezek után már saját maga is tudja állítgatni a rendszert, ha ahhoz támad kedve. Ilyen megoldásokat is teszteltünk, a Fibaro lengyel cég eszközeit kaptuk meg néhány hétre.
A Fibaro teljesen más utat követ, mint a GIRA. Egyrészt kevés szereléssel és szinte falvésés nélkül kiépíthető egy teljes rendszer. Másrészt webes alkalmazásában a felhasználó is tud teljes parancssorokat adni, ha ahhoz érez kedvet. A Fibaro egy lengyel cég, alig néhány éve alapították, de igen népszerű lett, a világ több országában jelen vannak, és egyes hírek szerint a Magyar Telekom az ő eszközeikből is fog értékesíteni.
A Z-Wave protokolt ismerik a Fibaro eszközök, ami azt jelenti, hogy elvileg tud olyan eszközökkel kommunikálni, amelyek ezt a protokollt használják. Gyakorlatilag a Fibarónak kell létrehozni egy működő megoldást, ha integrálni szeretnénk valamilyen eszközt, amelyet eddig nem támogatott a rendszer.
A teszthez kaptunk egy központi egységet, úgynevezett Home Centert, ebből is a kisebbiket. Beszereltek négy villanykapcsoló mögé vezeték nélküli modulokat, illetve fényerő-szabályozót (dimmer), adtak még két okoskonnektort, valamint feltettek két mozgásérzékelőt és egy ajtónyitás-érzékelőt. Ennyi eszköz pont elég volt ahhoz, hogy a teszt néhány hetében alig kelljen villanykapcsolóhoz nyúlni.
Az ilyen automatizmusok lényege, hogy a felhasználó szinte észre se vegye, hogy léteznek. Annyira be kell épülnie a mindennapi életbe, hogy ne tűnjenek fel. Ezért is nevezik automatizmusnak. Éppen ezért még a teszt előtt részletesen kikérdeztek a család mindennapi szokásairól, mikor ébredünk, mikor indulunk el, mikor jövünk haza, szeretnénk-e zenét hazatértünkkor, bekapcsoljon-e magától a kávéfőző/vízforraló reggel.
Amikor ez megvolt, megbeszéltünk néhány parancssort. Például amikor munka után hazaérünk, és kinyitjuk a bejárati ajtót, kapcsoljon fel az előszobában a villany, és induljon el a hangszórón az előre beállított rádió. Vagy ha éjjel a gyerek kinyitja a szobája ajtaját, és elindul a fürdőszoba felé, akkor a mozgásérzékelő kapcsolja fel a közlekedőben és a fürdőszobában is a villanyt (ráadásul csak halványan, hogy ne bántsa a sötéthez szokott szemünket), majd mondjuk öt perc után kapcsoljon is le.
Beszerelés után nagyjából egy napig használtuk a megadott beállításokkal a rendszert, aztán elszabadult az őrület. Jó értelemben, mert azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit lehetne még kihozni a megadott eszközökkel. Nem volt nehéz dolgom, mert a webes alkalmazással könnyen alkothatók ilyen parancssorok.
Jócskán megkavartam a szakemberek által összeállított parancssorokat, teljesen újakat hoztam létre. Például a nappali lámpáját kötöttem össze a mozgásérzékelővel és megadtam, hogy milyen paraméterek teljesülése esetén kapcsoljon fel, kapcsoljon le. Például az esti filmnézésnél halványodjon el, de ha kimegyek a konyhába, akkor világítson erősebben, nehogy rálépjek az otthagyott gyerekjátékra. Nagyjából egy hónapig használtuk a rendszert, és teljesen hozzászoktunk az automata funkciókhoz, például ahhoz, hogy nem kell a kapcsolókhoz nyúlni. Hiányzott, amikor elvitték, nem meglepő, hogy a kényelemhez hamar hozzászokik az ember.
A Fibaro előnye, hogy sokféle külső eszközzel lehet összekötni, például öntözőberendezések, fűtésrendszer, klíma. Majdnem mindent meg lehet oldani, néha barkácstechnikával, néha meglévő modulokkal. Folyamatosan bővül a Fibaro rendszeréhez illeszthető olyan termékek listája, amelyek virtuális kezelőfelülettel vannak ellátva. Ezek mind IP hálózatra köthető újabb eszközök, azok közül is például Denon, LG, Logitech Harmony, Onkyo, Sony, Pionner, Xbmc.
Hátránya, hogy ezeket nem lehet házilag megoldani, hanem szakember segítségét kell kérni. Egy plusz nyitásérzékelőt, egy mozgásérzékelőt vagy füstérzékelőt szinte bárki fel tud venni a rendszerbe, ehhez vannak oktató videók is, ami lépésről lépésre megmutatja a folyamatot. Szakemberre akkor lehet szükség, ha az elektromos hálózat vagy egy másik rendszer is érintett az új eszköz felvitelekor, illetve ha a felvitt eszközzel összetettebb (vezérlési) funkciót szeretnénk kialakítani.
A Fibaro nem olcsó, az a rendszer, amelyet mi teszteltünk, két-háromszáz ezer forintba kerül. És mi csak az alapot próbáltuk ki, ha a teljes otthon szeretnénk okosítani, automatizálni, mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Az okosotthonos megoldásokkal ez probléma jelenleg, még nem terjedt el annyira, hogy lejjebb menjenek az árak, ehhez még kell néhány év és néhány nagyobb szereplő megjelenése a piacon.
Ne maradjon le semmiről!