„Most következel te, Gábriel.”
Juhéj!
Imigyen kezdődik az Újszövetség Máté és Lukács evangélista alapján, legalábbis a Nem hivatalos Biblia Minecraftereknek szerint. A néhány hete magyarul is megjelent képregény Minecraft-blokkokból álló jelenetekben beszéli el a bibliai történeteket, itt a pásztorok, az angyalok, a Szent Család, a Sátán és a Szentlélek ugyanúgy kockák, mint Jézus.
A tizenkét tanítvány minimálban, pixelesítve:
A cél természetesen közelebb vinni azokhoz a Bibliát, akik a felnőttek szerint amúgy is otthonosabban érzik magukat kockák között, hátha jobban bejön nekik a Genezis, ha a saját világteremtésük platformján, vagy legalábbis arra hajazó képeken találkoznak vele.
Nekem a témától függetlenül kicsit bizarr nyomtatásban szembesülni a minecraftes képi világgal, de az inkább célcsoportba tartozó nyolcéves fiamnak égadta-világon semmilyen esztétikai kifogása nem merült fel, és a karácsonyi szünet előtt napokig hurcolta a képregényt az iskolába. Máshol is bejött a dolog: mint a Történelemtanárok Egyletét elnöklő Miklósi László mondta a Szabad-e ide bejönni pixelbetlehemmel? című, a képregényt promotáló beszélgetésen, az ő iskolájában is nagyon lelkesek voltak a gyerekek.
Másoknak viszont komoly formai problémái vannak a szerintük a Bibliát megszentségtelenítő kiadvánnyal, annyira, hogy az egyik potenciális egyházi terjesztő egy papismerőse szakvéleményét is kikérte, és erre hivatkozva aztán elutasította a forgalmazást.
Miközben konzervatívabb vidékeken állítólag volt felzúdulás egyházi körökben, a Minecraft-biblia 2015-ös első megjelenése sikeres volt Amerikában. A képregény paneljeihez a jeleneteket tényleg megcsinálták a Minecraft virtuális valóságában. A skineket (különösen büszkék József csíkos egyiptomi köpenyére és a tanítványokat egyéniesítő ruhákra) és a környezetet Chris Miko digitális közoktatás-fejlesztő hozta létre. Az ő EduCrafting nevű Minecraft-projektje korábban iskolai tananyagokat adaptált Minecraftre, és ha pár éve már a Lego-Biblia is népszerű tudott lenni, a Minecraftet pedig gyermekterápiás eszközként is kezdik használni, miközben idén már Magyarországon is Minecraft-figurákból készült a legjobbnak ítélt alternatív betlehem, miért ne jöhetne be ez is?
A bibliai csodák többségét pikk-pakk meg tudták csinálni az alkotók, nehézséget nem a természeti törvények meghaladása, hanem a Minecraft szokásos korlátainak a kezelése jelentette. Miközben sima ügy volt, hogy Jézus a vízen járjon, nem volt egyszerű megoldani, hogy egy figura rendesen lefeküdjön egy szimpla ágyra, vagy hogy különböző méretű alakokat hozzanak létre – pedig például a Dávid és Góliát történeténél ezt azért nehéz kikerülni, úgyhogy itt speciális effektet kellett alkalmazniuk.
A kiadó szerint a könyv nem csak felekezetsemleges módon mutatja be a Bibliát, de a keresztény ikonográfiai hagyományokat is figyelembe veszi. Összességében viszont nyilván nem a tradicionalizmus meghatározó. A szövegben is van egy-két minecraftes belsős poénszerűség (az egyik easter egg, hogy Ábrahám először Steve-nek nevezné el gyermekét, aztán, mint talán emlékeznek rá, mégis inkább Izsák lesz a fiú), de a képi világ az, ami néhány embernek durva kultúrsokk lehet.
„A Magyarországon jelenleg elérhető képes Bibliák képi világa gyakran megragad a 19. századi zsánerfestészet horizontján, vagy túlegyszerűsített eszközökkel szól a gyermekekhez. Ezek a könyvek sokszor alkalmatlannak bizonyulnak arra, hogy az 5 éven felüli korosztály számára is érdekfeszítő, izgalmas módon szólaljanak meg” – fogalmaz a kiadó közleménye. De van-e valamilyen általánosabb formai korlátja az evangélium terjesztésének?
„Valamikor csak a görög és a latin számított szent nyelvnek, de ez megváltozott: a gregorián is népi dallamokból vált spirituális zenei nyelvé. Miért kellene ezt lenézni?” – állt ki Sajgó Szabolcs jezsuita a szubkultúrák felé való újszerű fordítási, tolmácsolási feladatok mellett.
„Ez csak egy forma, minden, csak nem deszakralitálás” – mondta a képregénynek szentelt beszélgetésen az egyébként magát ateistának valló Beregi Tamás, aki többek között Pixelhősök címen videójáték-történetet is írt.
A pixel egy leegyszerűsített, absztrahált, kreativitást erősítő forma, amibe sok mindent bele lehet látni. A Minecraft-bibliában videojátékos módon sok a kameraváltás, a hagyományos ikonográfiában megszokott eltérő perspektívák jelennek meg, az olvasó belülről nézheti azt a világot.
Miközben Miklósi László tapasztalatai szerint a gyerekek nagy többsége teljesen nyitott volt a kiadványra, kisebbségi véleményt ketten fogalmaztak meg közülük. Egyikük szerint nem méltó így ábrázolni a Bibliát, másikuk pedig azt emelte ki, hogy itt csak képek vannak, míg a Bibliában összetett jellemek. Olyan is volt azonban, akiben ennek kapcsán az az alapvető kérdés fogalmazódott meg, hogy ha itt egy játék keretei között jelenik meg a vallás, akkor vajon a Biblia sem valóság?
A műfaji keveredést a jelek szerint néhányan mindkét oldalról nehezen fogadják el. Nem csak néhány idősebb egyházi ódzkodik a dologtól: „A Minecraft játékhoz kapcsolódó kereskedelmi csatornákon a kiadvány nem tudott megjelenni bizonyos minecrafterek ateizmusukra hivatkozó elzárkózása miatt“ – derült ki a könyvkiadó ismertetéséből. A könyvesboltok közben biztos ami biztos alapon, nem a többi Minecraftes kiadványhoz, hanem a képes Bibliák közé tették a képregényt. És hogy a szülők az ilyesmivel csak a gyerekek játékfüggőségét erősítenék? Ezt már az egyház sem gondolja így, és különben is, mint Sajgó Szabolcs mondta: „aki szereti a gyereket, elfogadja a függőségével együtt, melléül, és úgy próbálja visszaadni a szabadságát”.