A CES minden évben elkápráztat a tévékkel, és az idei év különösen erős volt ezen a fronton; az újítások közül többet is szívesen látnánk a nappali falán. Végre új szereplőkkel erősödött a technológiák közti verseny, és ez biztosan feltüzeli majd a gyártócégek mérnökeit, hogy megmutassák, melyikük a jobb. Persze, ahogy az mindig is lenni szokott, a legjobb tévéket annyiért árulják, amennyi pénzt egy átlag halandó soha életében nem lát egy halomban.
Idén már mindenhol csak 4K-t láttunk, hiszen a full hd felbontás már az okostelefonokon is elavultnak mondható. Ezzel együtt a tévékészülékek mérete is szépen növekszik. A 4K felbontás által megjelenített apró részletek nagyjából 55 coll fölött válnak szabad szemmel láthatóvá, ha nem közvetlenül a tévé előtt kuksolunk, hanem normális távolságban.
A nagy felbontás mellé a több színt megjelenítő és nagyon kontrasztos HDR (magas dinamikatartomány) is felzárkózott elterjedtségben, de azért vannak kétségeink afelől, hogy milyen képminőséget produkálnak majd a távol-keleti gyártók által piszok olcsón (akár már 500 dollárért is!) kínált 4K HDR tévék.
A HDR egyébként megint izgalmassá teszi a videózást, majdnem annyira, mint amikor többféle dvd szabvány vetekedett egymással. Most négyféle HDR van:
Mindegyik mögött más-más cégek sorakoztak fel, de azért bízunk benne, hogy néhány gyártó mindegyiket támogatja majd.
Földbe gyökerezett a lábunk és könnycseppek szöktek a szemeinkbe, amikor megláttuk a Sony új megjelenítő technológiáját, a CLEDIS-t bemutató gigantikus képernyőt.
Olyan jó a fényereje, a kontrasztja, a feketéi és a színei, mintha tényleg egy ablakon át néznénk ki a világra. Aztán gyorsan elillantak az érzéseink, amikor megtudtuk, hogy
Ezt a technológiát azonban érdemes lesz árgus szemekkel figyelni, mert az OLED és a QLED komoly riválisává válhat, amikor már nemcsak ilyen bődületesen nagy, elsősorban üzleti célú megjelenítőkön lesz elérhető.
Nálunk nem annyira elterjedt, de Las Vegasban kábé minden sarkot valami hasonló reklámpanel fénye világít be. Az mindenesetre elég valószínű, hogy ha sikerül felfuttatni a gyártást, akkor a CLEDIS átlagos tévéméretben is megjelenhet, és akkor talán megfizethetővé is válik.
A CLEDIS-ben az RBG pixelek elképesztően picik, 0,003 milliméteresek, és úgy vannak elhelyezve, hogy a kijelzőn 99 százalékra nőjön a fekete szín aránya, ami a korábbi LED technológiáknál csupán 30-40 százalék körüli. Ezt nem is nagyon érdemes ragozni, az erről készült ábra tökéletesen elmagyarázza a helyzetet:
A CES-en kiállított hatalmas kijelzőt több tucat panelből rakták össze (mindegyik 403×453 mm-es és 360×320 pixel felbontású), de egyáltalán nem látszott a panelek határvonala.
A második legdurvább megjelenítőt is a Sony standjánál láttuk, a VLP-VZ1000ES típusú lézeres projektort, szerény 25 000 dolláros árral. A 4K felbontású projektor rövid hatótávolságú, tehát közvetlenül a fal alatt kell elhelyezni, onnan lövi fel a képet a vászonra. Akár 120 colos méretet is beterít, és nappal is van olyan fényes, mint a tévék.
A dobogóra még az LG is felfért a potom 10 000 dollárba kerülő 77 colos OLED-jével. A dél-koreai cég idén végre nem olyan értelmetlen marhaságokkal próbálta lenyűgözni a vevőket, mint a kijelző hajlítgatása, amitől semmivel nem lesz jobb a látvány, hanem valóban előnyös fejlesztéseket mutatott be.
A tapétatévéként elhíresült W7-es modell (W, mint wallpaper tv) arról kapta a nevét, hogy csupán 2,57 milliméter vastag, és ezzel szinte teljesen rásimul a falra. Nem is tartozik hozzá állvány, a panelt közvetlenül a falra kell felrögzíteni.
A vékony panelben persze nincs benne minden, ami a tévézéshez kell, és egy lelógó kábel végén, a hangszóróként is funkcionáló dobozban van az elektronika meg a csatlakozók.
A panel és az elektronika kettészedése, amit a Samsung elsőként vezetett be pár évvel ezelőtt, mára teljesen általánossá vált. Már a kínai Xiaomi is azzal hirdeti 2000 dolláros Mi TV 4 modelljét, hogy a későbbiekben elég lesz lecserélni a hangszórós részt, ha úgy gondoljuk, hogy a 4K panel minőségével nincs semmi gond, de okosítani akarjuk az elektronikát.
Ugyanezt a törekvést próbálja segíteni az Intel is a Compute Card nevű pc-moduljával, amit már korábban bemutattunk. Ez egy erős processzorból, memóriából és tárhelyből álló egység, szabványos porttal, amit akár úgy is használhatunk majd, hogy kivesszük az egyik eszközünkből, mondjuk a munkahelyi gépből, és áttesszük egy másikba, mondjuk az otthoni gépbe, vagy a tévébe.
Kicsit felkavarta az állóvizet a tévéiparban az is, hogy a Sony és a Panasonic bemutott néhány lenyűgöző OLED készüléket, és az OLED-ben nagyon erős LG, illetve a QLED-et nyomó Samsung ezzel néhány igen erős versenytársat kapott. Az viszont már csak a teszteken fog kiderülni, hogy melyik panel és elektronika pontosan mire képes, és melyik lesz az év legjobb tévéje.