Az IBM megnyitotta az új európai bázisát, Münchenbe költözik a Dolgok Internetét a cég legfontosabb brandjével, a Watson nevű mesterséges intelligenciával összeházasító kutatóközpont. A központba meg mindenféle partnercég, hogy együtt kísérletezzenek az okosautóktól az intelligens spárgaültetvényekig mindenfélével, amibe szenzort lehet rakni, azokból meg adatot nyerni. A cégek nagyon szeretnék, hogy minél több kütyü kapcsolódjon össze minél könnyebben, a nagy együttműködéstől meg boldogabb hely legyen a világ.
Az utóbbi években átalakulóban van az IBM, az amerikai cégóriás fokozatosan megvált a hagyományos hardveres üzletágaitól, és helyettük új területeken kezdtek szolgáltatásokat kiépíteni. Az egyik ilyen új irány a Dolgok Internete volt, amelyet 2015 tavaszán egy több évre szóló, 3 milliárd dolláros befektetéssel támogattak meg. 2015 végén aztán bejelentették, hogy ebből 200 milliót fordítanak a cég történetének egyik legnagyobb európai beruházására: új kutatócentrumot nyitnak Münchenben, a Watson IoT központot.
A névből ki is derül a lényeg: a cég a Dolgot Internete (IoT), vagyis a hálózatba kötött okoseszközök egyik legeltökéltebb élharcosává lépett elő, amihez csatasorba állították Watsont, a más területekről már jól ismert intelligens rendszerüket is. Az elképzelésük szerint a Watsonra épülő felhőplatformban fog találkozni minél több eszköz, hogy együttműködjenek és együtt használják ki a rendszer “kognitív számítási képességeit”.
A 14 emeletes, 15 ezer négyzetméternyi területen működő müncheni központ február közepén meg is nyitotta kapuit, az ünnepélyen megnyitón pedig az Index is ott volt. Körbenézhettünk a központban, hogyan készül a Dolgok Internete, és az eseményt egybekötötték egy konferenciával is, ahol az IBM és a partnerei meséltek arról, miken is dolgoznak.
A gigaberuházás felavatásának egyébként meg is adták a módját. A színpadra cipeltek egy nagy gombot, hogy aztán az esemény végén Harriet Green, a Watson IoT vezetője a bajor gazdasági miniszterrel közösen jól megnyomhassa, amitől annak rendje és módja szerint ki is gyulladt a nagy IBM-felirat a város fölé magasodó toronyépületen. Ezt persze az épület belsejéből nem láthattuk volna, ha nem kötik egybe a mutatványt azzal, hogy egyúttal bemutatják az Aerialtronics nevű partnercég drónját is. Ez egyrészt ugye maga is egy Dolog a Dolgok Internetéből, másrészt a kamerája élőképén belülről is követhettük, hogy egy gombbal csodálatos módon valóban fel lehet kapcsolni a villanyt.
Egy igazi globális ökoszisztéma aktiválása
– mondta erre Harriet Green, de ezt addigra már mindenki jól tudta, mert az “ökoszisztéma” volt a nap egyik olyan szava, aminek az elismétlése nélkül tényleg egyik megszólaló se tudott lemenni a színpadról. Volt még pár ilyen, ezekkel jól körbe is írható, mi ez az egész, és miért nagy dolog akkor is, ha lehántjuk róla a rákérgesedett marketinget.
Helyesebb volna a Dolgok Hálózatának hívni, mert így magyarul úgy hangzik, mintha a kenyérsütő meg a mosogatógép böngészgetné a netet, amikor épp nincsenek használatban. Mindenesetre a hordható kütyüktől az okosotthonok okosberendezésein át az ipar 4.0 szenzorokkal felszerelt gépeiig ide tartozik minden, ami rengeteg adatot gyűlt, és képes ezeket a hálózaton továbbítani.
Aztán hogy innen mi lesz velük, az már a konkrét feladattól függ, de a pénzügyi kockázatelemzéstől a betegségek azonosításán keresztül a gyártási folyamatok hatékonyabbá tételén át minden arról szól, hogy a rengeteg adatból a gépi elemzéssel szabad szemmel láthatatlan összefüggéseket mutassanak ki, és ezekből a jövőre következtetéseket vonjanak le. Így lehet például üzleti döntéseket segíteni időjárás-előrejelzéssel, ahogy azt az IBM által felvásárolt Weather Company teszi; automatikusan szabályozni egy termőföld öntözését; jobban a vásárlók igényeihez szabni egy bolt elrendezését; vagy éppen kijelölni, melyik alkatrészt kell majd megjavítani, mielőtt az még elromlana, mint az SNCF francia vasúttársaságnál, ahol minden egyes vonatról havi 70 ezer adatpontot gyűjtenek be, hogy hatékonyabbá tegyék a karbantartási munkákat.
John Kelly, az IBM kongitív kutatásért felelős alelnöke szerint éppen az különbözteti meg a céget a vetélytársaktól, hogy az egyes iparágak szemüvegén keresztül nézik a kérdést, a különféle alkalmazási területekhez szabják a megoldásaikat, mert nincsenek általánosan jól működő módszerek. Vetélytársak annál inkább, az IoT-piacon elég nagy manapság a tolongás, ami nem is csoda, hiszen a becslések szerint 2020-ra több mint 20 milliárd kapcsolódó eszköz lesz a világban, a piac értéke pedig 2022-re eléri a 14,2 ezermilliárd dollárt.
Ugyanitt azt is megtudtam, hogy az iotizálás egy létező szó! Hiszen valahogy azt is hívni kell, ha a nem okos eszközeinket felszereljük mindenféle szenzorokkal, és rákötjük a hálózatra. Erre egyébként maga a müncheni központ a legjobb példa, ahol az egész épület és sok munkafolyamat is Watson-meghajtású. Erre csak egy egyszerű hétköznapi példa: a rengeteg ott dolgozó kutatóra egy menza jut, ezért hogy tudják, mikor érdemes lemenni ebédelni, a rendszer testhő alapján figyeli a forgalmat, és színkódok alapján rögtön lehet tudni, mikor van éppen szabad hely. Ironikus módon viszont az automatizálás fellegvárában a liftet az ottjártunkkor egy liftesfiú kezelte. Még hogy a gépek elveszik a munkát!
Meglepő, de nem nagyon hangzott viszont el Münchenben a big data kifejezés, pedig az IoT és a mesterséges intelligencia mellett talán ettől a kifejezéstől fut össze leginkább a fémes ízű nyál minden geek szájában. Ettől függetlenül itt mindhárom ugyanarról a történetről szó: a hálózatra kötött eszközök által összelapátolt big data megértésében a mesterséges intelligencia nyújt segítő robotkart.
Watson az IBM büszkesége, akkor vált világhírűvé, amikor 2011-ben megnyerte a Jeopardy! nevű amerikai tévés vetélkedőt az emberi játékosok ellen. Azóta is az MI-kutatás egyik ikonjának számít, és az IBM láthatóan igyekszik is kihasználni a legerősebb brandet, és minél több mindent felcímkézni vele.
Az IBM néhány nappal a müncheni esemény előtt is ellőtt egy bejelentést, Watson kiberbiztonságra szakosodott kiadását. A lényeg ugyanaz, mint általában a Watsonnál: emberi ésszel feldolgozhatatlan mennyiségű adatot elképesztően gyorsan átolvas, és következtetéseket von le, javaslatokat tesz a szakembereknek. Ezen a területen ez azért különösen hasznos, mert a biztonsági incidensek iszonyatos tempóban pörögnek, és folyamatosan születnek újabb és újabb kártevőtípusok, így automatizáció nélkül lehetetlen lépést tartani.
Watson még ugyanúgy távol áll a sci-fik emberi intelligenciájú gépeitől, mint bármilyen másik mai mesterséges intelligencia, de amit tud, abban kevés párja akad: rengeteg adatot képes értelmezni, remekül megérti a beszélt nyelvet (pár éve mi is elemztettük vele Orbán Viktor beszédeit), és megérti a képek tartalmát (ami például az egészségügyben jól elég jól).
Kognitívnak azért nevezik az IBM-nél a működését, mert szerintük az emberi gondolkodásmódhoz hasonlítható az, ahogy a megfigyelései (az adatok) alapján értékeli a lehetőségeket és döntéseket hoz, illetve segíti az emberek döntését. És a gépi tanulásnak köszönhetően Watson is folyamatosan tanul, pontosabban tanítják: újabb és újabb adathalmazokra eresztik rá, és az újabb problémák megoldásával egyúttal maga a rendszer is fejlődik.
A kognitív algoritmusok mondjuk a müncheni megnyitó előtti regisztráció megszervezésével is kezdhettek volna valamit, mert sikerült a sorbanállást a bejárat és a büfé közé helyezni, amitől a kávéért nyomulók úgy összekavarodtak a bejutásra várókkal, hogy azt már nemhogy Watson, de Sherlock Holmes se tudta volna kibogozni.
A müncheni központot úgy tervezte az IBM, hogy oda különböző partnercégek is betelepülhessenek a nagyjából ezer IBM-es kutató mellé, hogy közösen innoválgathassanak. Ennek megfelelően a megnyitó minden megszólalója újra és újra arról beszélt, hogy az egész történetben a személyes kooperáció a lényeg, hogy minél olajozottabb megoldásokat tudjanak kitalálni. Innen nézve az IBM olyan, mint egy madame, aki segít összehozni a különböző szereplőket.
A szorosabb kapcsolat azért is kell, mert a Dolgok Internete csak akkor tud tényleg működni, ha a Dolgok kompatibilisek egymással, amihez nyílt sztenderdek kellenek, és a közös platform se árt. A megnyitóra eljött Andrus Ansip, az Európai Bizottság alelnöke is, aki a digitális közös piac kialakításáért felel, ő is arra panaszkodott, hogy túl sok ma az IoT-sztenderd, ezért túl drága összekötni a különböző eszközöket, márpedig nyílt sztenderdek nélkül Európa nem lesz versenyképes.
Az együttműködés olyan sokszor hangzott el, hogy amikor a bejelentések alatt az egyik cégvezérnek elromlott a mikrofonja, már a sajátját odanyújtó másik cégvezér is azon poénkodott, hogy épp mekkorát kooperálnak.
A központavatás mellett több bejelentést is tett az IBM és a partnerei. A magunkfajta földi fogyasztónak egyértelműen az IBM és a Visa összefogása a leglátványosabb. Ennek az lesz az eredménye, hogy kiterjesztik a digitális fizetést mindenféle okoseszközre, az autóktól a hordható kütyükig – ami hálózatra kapcsolódik, azzal fizetni is lehet majd bárhol, ahol ma elfogadják a Visa kártyáit.
Tankolásnál például az autó érzékeli, mennyi és milyen üzemanyagot kapott, és ki is fizeti magától. (Mondjuk mire ez megvalósul, remélhetőleg már inkább elektromos autókkal fogunk járni, na de a példát attól még biztos értik.) Az elképzelés hasonló az Amazon idén nyitó kísérleti boltjához, ahová csak be kell sétálni mobillal a zsebben, aztán kisétálni az árukkal a kézben, a kütyük meg sorban állás nélkül elintézik maguk között a fizetést.
De vadabb példát is mondott McCarthy: az lehet a jövő, hogy ha megveszünk mondjuk egy autót, akkor tök ingyen elvihetjük, és majd utólag, fokozatosan fizetünk érte, a használati gyakoriság alapján. Ez szerinte azért is jó lenne, mert a szolgáltatót is motiválná, hogy folyamatosan értéket adjon hozzá a termékhez (például frissítse a szoftverét), hogy minél többet használjuk. Furán hangzik, de végül is McCarthynak igaza van abban, hogy pár éve még azon is csodálkoztunk, hogy az Uber appja automatikusan fizet a fuvar után, most meg már a hagyományos taxiból kiszállva az a furcsa, hogy még ezzel is nekünk kell szöszölni.
A többi bejelentés egyelőre inkább a cégeknek izgalmas, úgyhogy csak röviden: