Idén húszéves a lakossági vezetékes internet Magyarországon, a Matáv ugynis 1997-ben indított lakossági szolgáltatást. Kicsit elmerengtünk azon, hogyan is jutottunk el idáig.
Ez volt a legnagyobb átviteli sebesség, amit a betárcsázós modemből ki tudtunk hozni. Ma már csak telefonon élhetünk át ilyen fájdalmasan lassú letöltést, amikor a kijelzőn felbukkan az EDGE felirat, és azt tapasztaljuk, hogy semmilyen online app nem működik. Húsz évvel ezelőtt ez maga volt a kényelem és a megváltás a fizikai munkától. Előtte az adatátviteli sebességet még kilométer per órában mértük: kitaxiztunk hajnalban a pályaudvarra, hogy a mozdonyvezető átvegye a 80 megabájt tárkapacitású szalagos adathordozót, és eljusson az anyag a vidéki nyomdába.
Emlékszik még a modem tárcsázási hangjára? Van egy jó sztorija a hőskorból! Ossza meg velünk a hozzászólásban!
A Matáv akkoriban még képes volt életvitelt formálni, segített például hosszászokni a korai ébredéshez, a százforintos éjszakai díjkedvezmény ugyanis este tíz és hajnali öt között volt érvényes, szóval aki spórolni akart, annak időben ki kellett pattannia az ágyból, hogy lelője a modemet. A betárcsázós net annyira népszerű volt, hogy három évvel később már nagyjából kétszázezer netező volt. Mindezt úgy, hogy az aktív nezetők havi 10-15 ezer forintot is kifizettek a szolgáltatásért, és az akkori fizetésekhez viszonyítva ez óriási kiadás volt.
Még mindig tombolt a modemezés, de már megjelentek a digitális ISDN-vonalak, több mint kétszeres sebességgel. Az élményt az javította a legnagyobb mértékben, hogy pillanatok alatt felépült a kapcsolat, a szokásos tárcsázási hang nélkül, tehát a másik szobában a szülők nem értesültek azonnal a késő éjszakai programunkról. A menőbb pc-kben beépített csatlakozó volt.
Ilyen sebességgel startolt 2000 szeptemberében az első ADSL szolgáltatás, amivel megszűntek az időbeli korlátok, és nemcsak normálisan aludhattunk, de a sebesség is hirtelen a szokszorosára nőtt. Az első 3G-s mobilnet tudta ugyanezt a sebességet nyújtani, amikor 2005-ben elindult. Oké, erős túlzás, amit az alvásról írtam, mert valójában arra volt jó az ADSL, hogy éjjel-nappal érdemes legyen a neten lógni. A Napster vagy Gnutella fájlcserélőboltban vehettünk meg tök ingyen minden létező zenét, filmet és tört szoftvert, amit a jogtulajdonosok nem néztek jó szemmel, de nem is voltak modern online szolgáltatások. Az állandó netkapcsolathoz jól passzolt az ICQ, a mai csevegőappok elődje, amelynek a random párosító funkciójával remekül lehetett csajozni. Vagy legalábbis bízunk benne, hogy csajoztunk, és nem valami perverz ült a túlsó oldalon.
Fél évtizedet kellett várni az ADSL bevezetése után, hogy a legnagyobb elérhető vezetékes csomagok sebessége meghaladja a 10 megabit per másodpercet. Az egykori Matáv, akkor már Magyar Telekom néven, többször is ingyen megduplázta az elérhető sávszélességet, hogy népszerűsítse a szolgáltatást. A nagyobb sebességet a 2006 elején bevezetett ADSL2+ technológia tette lehetővé, ezzel már a 24 megabites letöltési sebesség is megvalósítható volt.
Csupán az előfizetői vonal utolsó kilométerein akadtak problémák. Rengetegen panaszkodtak, hogy az ígért sebességnek csak a töredékét kapják, hiába duplázgat a Telekom. A telefonközponttól való távolság ugyanis nagy mértékben befolyásolta az elérhető legnagyobb sebességet. Voltak gondok a gerinchálózati kapacitással is, amit általában arra fogtak, hogy az előfizetők elenyészően kisebb, de sokkal hardcore-abb része a torrentezéssel folyamatosan túlterheli a vonalakat.
Tök stabilan, optikán. A jövőálló hálózati technológiát 2008-ban vezette be a Telekom a lakossági piacra, eleinte kísérleti jelleggel, ezért csupán ötezer háztartásban volt elérhető. Ebben az évben azonban megjelent a VDSL, és karcolgatta ezt a sebességtartományt. Persze még mindig sok hátrány származott a rézvezetékek hosszából, amit mi is megtapasztaltunk, amikor a 22. kerület legszélén modern IPTV-re akartunk előfizetni. Ezt csak úgy tudták megoldani, hogy átkötötték a vonalat a szomszédos 11. kerületi központba, mert az jóval közelebb volt.
Ez ma már minden alapszolgáltatás eléréséhez elegendő - mondja az Európai Unió, és 2018 végén minden hazai háztartásban elérhető lesz - mondja a magyar kormány. Persze nem ingyen, hanem azoknak, akik előfizetnek rá.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság legfrissebb, agusztusi gyorsjelentése szerint még csak az összes vonal 65 százaléka volt alkalmas 30 megabites sebességre, tehát a hátralévő szűk másfél évben a távközlési cégeknek még rengeteget kell költeni hálózatfejlesztésre.
Természetesen nem lassult le a sebesség növekedése, a kábeltévés hálózatokon 500 megabitet, míg az optikai hálózaton 1000 megabites letöltési sebességet is elérhetnek az előfizetők.
A távközlés rézkorszaka lassan véget ér, drótot ma már nem fektetnek le sehová, bár olyan még előfordul, ha gyorsan kell netet kiépíteni egy új ingatlanhoz, hogy csak a szomszédos ház hozzáférésére kapcsolódnak rá. A legfrissebb adatok szerint Magyarországon nagyjából 760 ezer DSL kapcsolat van, ez évek óta hasonló nagyságrendben mozog, ehhez kell hozzáadni közel 1,2 millió koaxkábeles hozzáférést, és már 580 ezer fölött van az üvegszálas kapcsolatok száma. Az utóbbiak száma havonta több mint tízezerrel nő.