Egy 12 órás műszakban napi 135 komment, 50 tweet, hat kamu Facebook- és tíz Twitter-felhasználó fenntartása: egy orosz kormányzati troll átlagos munkanapja. Egy titokzatos szentpétervári cég ezret foglalkoztat belőlük, egy Putyinhoz közeli oligarcha havi egymillió dollárt költ rájuk. Csoda, hogy olyan hatékonyan terjesztik a Kreml propagandáját a közösségi médiában?
Szentpétervár történelmi városnegyedében áll egy jellegtelen négyemeletes irodaház, itt dolgozik az Internet Research Agency nevű, online kutatással foglalkozó cég. Becslések szerint úgy ezer alkalmazottjuk lehet, többségük az egyetemről éppen kikerült fiatal. A munka kemény, 12 órás műszakokban zajlik, heti hét nap, napi 24 órában; de a fizetés elég jó: havi 50-60 ezer rubel, zsebbe, készpénzben. Ez a 7500 rubeles orosz minimálbérnek pedig a jó öt-hatszorosa, forintban úgy 250 ezernek felel meg. Az IRA valójában egy fedőcég: az orosz online propagandagépezet egyik fontos elemét, a bérkommentelők hadseregét takarja.
Az Internet Research Agency 2015-ben került először a reflektorfénybe, amikor a New York Times oknyomozása azonosította a cég hálózatát egy sor, közösségi médiában terjedő összeesküvés-elmélet és álhír forrásaként. Ez valószínűleg csak a főpróba volt az igazi hadművelet, a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt. Az orosz beavatkozással kapcsolatos nyomozás hónapok óta zajlik, és lépten-nyomon előkerül a szentpétervári trollfőhadiszállás neve; legutóbb a Facebookon feladott orosz forrású politikai reklámokról derült ki, hogy az IRA volt a forrásuk. (Pontosabban az IRA gépeiről felépített, összesen 470 kamu Facebook-felhasználó.)
Az IRA tulajdonosa egy Jevgenyij Prigozsin nevű, Putyin legbelső köreihez tartozó orosz oligarcha. Mivel az üzleti pályafutását a vendéglátásban kezdte, és 15 éve az ő cége intézi a legmagasabb szintű orosz diplomáciai találkozók cateringjét, kaviárral-szarvasgombával, Prigozsint a Putyin séfje gúnynévvel illetik azok, akik mernek vele gúnyolódni. A múltja egyébként meglehetősen kalandos, a nyolcvanas évek nagy részét például börtönben töltötte csalásért. Ahogy szabadult, szinte azonnal nyitott fél tucat luxuséttermet Szentpéterváron, és rekordsebességgel nyerte el állami szervek, iskolák, és a hadsereg élelmezési tendereit. A vagyonát több milliárdosra becsülik, jelenleg több cége, és ő maga is amerikai szankciók alatt áll, a Krím orosz bekebelezésekor a szakadároknak nyújtott támogatás miatt. Az Internet Research Agencyt 2015 februárjában alapította az orosz cégbejegyzési adatok szerint, a tevékenysége online hirdetésoptimalizálás, adatbázis-építés és szoftverfejlesztés. 2016 utolsó napjaiban a vállalkozás - papíron - be is zárt. A CNN oknyomozása szerint ez csupán jogi kavarás, és a nyomok eltüntetése: valójában a trollsereg más cégnév mögött már 2013 óta dolgozott, és jelenleg is dolgozik.
Amit a trollgyár működéséről tudunk, azt a kiugrott trollok név nélküli beszámolói, és kiszivárgott céges dokumentumok mellett főként egy 2016-os perből ismerhetjük. Egy Ludmilla Savcsuk nevű egykori IRA-alkalmazottból lett aktivistának ugyanis sikerült munkaügyi bíróság elé vinnie a céget, mondván, az alkalmazottakat feketén foglalkoztatják, nem fizetnek adót és járulékokat utánuk, a kirúgottak pedig nem kapják meg a törvény szerint járó végkielégítésüket. A bíróság egy rubeles, jelképes kártérítést ítélt meg neki.
A trollokat online álláshirdetésekben toborozzák, 30 ezer rubeles (kb 140 ezer forint) kezdő fizetés ígéretével, ami aztán ennek akár a duplájára is felkúszhat. A munka leírása semleges, szövegírásról, közösségi médiás tartalommenedzsmentről és online marketingről szól, nem kérnek különösebb tapasztalatot, csak aránylag jó angol nyelvtudást (aztán munkaidőn túl a House of Cards című tévésorozattal pallérozzák őket az életszerűbb amerikai angol használatára).
Az invázió a közösségi média minden frontján párhuzamosan zajlik YouTube-tól Instagramig és Redditig, de a legfontosabb hadszíntér a facebook és a Twitter. Egy alacsony szintű trollnak hat Facebook- és tíz Twitter-fiókot kell fenntartania kötelezően, és az első hónapjának a végére Facebookon mindegyiken legalább 500, Twitteren 2000 követőt összehoznia. A napi kötelező posztolási kvóta Facebookon 3-3 bejegyzés minden kamu felhasználóval, Twitteren napi 50 tweet. És csak ezután jön a munka java, a kommentelés, amire szintén kötelező penzum van: egy 12 órás műszakban 135 hozzászólást kell írni előre meghatározott témákban, hangnemben, mondanivalóval a célpont hírportálok vagy online véleményvezérek posztjaihoz.
Ez átlagban 5-6 percenként egy kommentet jelent, és nem lehet megúszni odavetett félszavakkal: egy szabatos trollkommentnek legalább 200 karakterből kell állnia, és előre meghatározott kulcsszavakat, szófordulatokat kell tartalmaznia, a Kreml-propaganda aktuális igényeit kiszolgálva. Ez a saját posztokkal együtt úgy napi 30 ezer karakternyi szöveget jelent, vagyis minden egyes troll hetente egy 150-200 oldalas könyvnek megfelelő propagandaszöveget tol ki a közösségi médiába. És akkor ezt szorozzuk fel a trollsereg ezerfős létszámával.
Az aktuális témákat és kulcsszavakat központilag adják ki az egyes trollcsapatoknak: az angol nyelvterületre dolgozóknál az összeesküvés-elméletek terjesztése, az amerikai kormány gúnyolása, és az oroszpárti hírek terjesztése a fő csapásirány, hazai pályán Putyin kultuszának építgetése, Ukrajna és az EU gyalázása, és az ellenzéki politikusok, illetve média támadása.
Twitteren külön hadművelet egymás bejegyzéseinek retweetelésével, illetve hashtagek használatával egyes témák felemelése és terjesztése. Ezt a twitteres trollhadsereg alsó szintje, a bárányoknak nevezett, automatizált fiókok hálózata végzi, az ő feladatuk kizárólag az üzenetek erősítése, a tömeg illúziójának keltése az egyes vélemények mögött. Az ilyen bot-accountokat a Twitter tűzzel-vassal irtja, a trollgyár pedig folyamatosan újakat generál. A második szintet pásztorkutyáknak hívják, ezeket a fiókokat már valódi emberek kezelik, és célzottan egyes cikkek terjesztése a feladatuk, minél személyesebb kommentekkel ellátva. Az igazi trolltehetségek pedig komoly online véleményvezérré nőhetik ki magukat, ők képviselik a legfelső szintet a twitteres hadviselésben: a pásztorokét. A Twitter például nemrég lőtte le az egyik legnagyobbat, 136 ezer követővel. A republikánus párt Tennessee-i szervezetének nevét lenyúló troll olyan ügyes volt, hogy a törlése után komoly felháborodás tört ki Twitter- és Reddit-szerte, míg nyilvánosságra nem hozták, hogy egy orosz propagandistáról van szó.
A trollok átlagos amerikaiakat személyesítenek meg a közösségi médiában, és sokszor egyszerre szállnak be egy-egy vitába az összes oldalon, az egyik online személyiségükkel Texas függetlenségét követelve és a fegyvertartás szabadsága mellett kiállva, a másikkal a feketék jogait és a melegházasságot védve.
A cégnek több mint 100 amerikai aktivista is dolgozott az elnökválasztási kampány alatt, akiknek fogalmuk sem volt az orosz szálról, azt hitték, amerikai alapítványok és nonprofit szervezetek támogatják a megosztó témákban szélsőséges tartalmakat publikáló weboldalaikat. Egyszerre szponzoráltak amerikai muszlim mozgalmakat, a feketék elleni rendőri erőszakot ellen küzdő, fehér felsőbbrendűséget hirdető, és bevándorlóellenes csoportokat - a lényeg az volt, hogy minden irányból a szélsőségek hangját erősítsék.
Az akciók néha túl is nyúltak az online téren: egy közismert MMA-harcost és jogi aktivistát például azzal kerestek meg egy fiktív alapítvány nevében, hogy támogatnák egy direkt feketéknek szóló önvédelmi tanfolyam létrehozását. A Black Fist Self Defense Club (Fekete Ököl Önvédelmi Klub) heti pár száz dollárjába került az oroszoknak, és remekül feldobta a labdát ahhoz, hogy szintén általuk üzemeltetett weboldalak azzal riogassanak, hogy a feketék szervezetten készülnek a fehérek elleni erőszakra.
A trollfőhadiszálláson a munkakörnyezet nem éppen barátságos: minden be van kamerázva, mindenkinek naplózzák az online tevékenységét, a többiekkel beszélgetni, haverkodni tilos - bár a feszített tempó miatt amúgy se lenne rá idő. A késést nem tolerálják, percenként 500 rubel (2300 forint) a büntetése; vagyis egyetlen, negyedórás késéssel egy kezdő troll az egész heti fizetését bukja (a fizetést egyébként hetente kapják a trollok, készpénzben). A kezdőket politikailag semleges, de egyébként megosztó témákon edzik, mint például a vegetarianizmus, aztán rögtön dobják is őket a mély vízbe. Egy posztot általában háromfős csoportokban támadnak meg, előre leosztott szerepekkel: az egyik szöveges hozzászólásokkal igyekszik a témát eltéríteni, egy másik képekkel, míg a harmadik a linkekkel támogatja. A hozzászólásokra érkezett lájkok, megosztások száma később az adott troll havi bónuszát is befolyásolja.
A trollgyáron belül külön részleg foglalkozik az álhíroldalak készítésével, amiknek a cikkeit aztán a propagandisták terjesztik, sőt, van videós stáb is, ami YouTube-videókat gyárt a propaganda támogatására. Egy volt alkalmazott elmondása szerint a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban tervben volt egy kamu szexvideó készítése egy Hillary Clinton- és egy Barack Obama-hasonmás főszereplésével. A projektet végül lelőtték, mert a stáb főpróbának szánt munkája (amerikai katonák Koránra lövöldöznek) az akcentusok miatt annyira hiteltelen volt, hogy megrendült a vezetés bizalma. És külön forgatókönyvük van a kellemetlenkedő újságírók kezelésére is: a New York Times munkatársa például még haza sem ért Szentpétervárból, amikor már tele volt a net azzal, hogy hírhedt neonácikkal találkozott a városban. Jessikka Aro finn oknyomozó újságíró pedig itt írja le, milyen lejárató és zaklató hadjárattal válaszoltak az orosz trollok arra, amikor elkezdett írni róluk.
Bármennyire is ők most a leghangosabbak, nagy tévedés lenne azt hinni, hogy az állami trollhadsereggel megtámogatott propaganda orosz találmány, vagy csak ők használják. Kínában százezres nagyságrendűre (!) becsülik az ilyesmivel (plusz online cenzúrával) foglalkozó állami hivatalnokok számát, akik évi félmilliárd közösségimédiás poszttal és kommenttel igyekeznek a közvéleményt befolyásolni.
Amerikában a hadsereg 2,6 millió dollárért fejlesztett trollkodássegítő szoftvert, amivel kényelmesen lehet egyszerre több tucat online személyiség nevében posztolni, és 200 millió dollárt költöttek 2010 óta ilyen online akciókra, főleg a Közel-Keletet célozva Amerika-barát üzenetekkel - erről az információs háborúról David Petraeus CIA-igazgató nyíltan beszélt a kongresszusi meghallgatásán. De alkalmaznak állami trollokat a propaganda szolgálatában az izraeliek, a törökök, az ukránok, a britek, az észak- és dél-koreaiak is.
És őszintén meg lennénk lepve, ha pont Magyarországon, Európa legerősebben közösségimédia-függő országában nem működne valami hasonló, központilag irányított profi trollcsoport. Az mindenesetre elég árulkodó, hogy a magyar hivatalos szervek mennyire látványosan nem csinálnak semmit a kormány propagandájába nagyjából nagyjából beleillő kamuhíreket terítő álhíroldalakkal.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)