Van egy komoly veszélyforrása annak, amikor valaki kitalálja, hogy egy ízig-vérig lövöldözős játékot, amelynek összes korábbi része alapvetően arra épült, hogy különböző éghajlatú erdőkben géppuskákkal vadulunk, át kéne tenni egy másik idősíkba, valahova oda, amikor még tűz se nagyon volt, nem hogy tűzfegyver. A Far Cry Primalben pontosan ez történt: a korábbi részekben tökéletesre fejlesztett lövöldözés-vadászat-felszerelésgyártás háromszöget a modern világ dzsungeleiből Közép-Európa őskorába vitték vissza, egész pontosan 10 ezer évvel időszámításunk kezdete elé.

Ez több dolgot is jelent, vegyük sorba őket idegesítőségi faktoruk szerint.

1. Nincsenek pisztolyok vagy puskák. Ez mondjuk nem olyan nagy baj, mert cserébe van bunkónk, dárdánk, parittyánk meg íjunk. A baj az, hogy ebből mindenki kábé egyet fog használni. Jó esetben ez az egy az lesz, amelyik az összeset kipróbálva megtetszik neki, rossz esetben meg az az egy, amit az összes többi ember is használ: az íj. A lényeg, hogy valamennyire ugyan átalakul a játék gerincét adó lövöldözés, de a lényeg tök mindegy, függetlenül attól, hogy Kalasnyikov, vagy bothoz kötözött szakóca van a kezünkben: célozzunk az ellenség fejére, az a hatékony.
2. Nincsenek pisztolyok vagy puskák, de vannak bombák. És ez igazából még nem is a legviccesebb, mert oké, nyilván még az ősember is rájött, hogy ha jó magasról ledob egy nagy követ, az hasznos tud lenni a vadászat és a háborúk során. Na de hogy a játékban ezt egy bagollyal intézzük, mármint van egy baglyunk, amit mi irányítunk, és ha kifejlesztettük az ehhez kellő képességet, a madár hevenyészett bombázóként gombnyomásra elereszt egy méhkast, hát az inkább vicces, és azt mutatja, hogy volt két nagyon kemény hét a Ubisoftnál, amíg kitalálták, hogy tegyék a lehető legkevésbé nevetségessé ezt a dolgot.
3. Nem értünk egy büdös szót sem, mert a játék szereplői valami indoeurópai alapra fejlesztett ősnyelvet beszélnek. Oké, én elismerem, hogy nyilván nem a királynő angoljával egyeztették a kardfogú tigrisek elleni védekezést eleink, sőt azt is elismerem, hogy a készítők komoly munkát feccöltek abba, hogy létrehozzanak egy hangzásra létezőnek, beszélhetőnek tűnő nyelvet, de azért hosszú távon baromi unalmas, hogy minden istenverte mondathoz tolmácsot kell kérjek, mert ötletem sincs, mit akar tőlem a beszélgetőpartnerem.

Ezek azok a dolgok, amik csak az első néhány órában előjöttek, miközben a Far Cry Primalt játszottam. Aztán szép lassan kezdett összeállni az, amit eleinte még inkább csak sejtettem: ez a játék tök ugyanolyan, mint a Far Cry 4 vagy épp a Far Cry 3 volt, csak a fejlesztők fejlesztés helyett inkább léptek egyet oldalra. A helyzet az, hogy megtehetik, mert a modern Far Cryok alapja van annyira egységes és szórakoztató, hogy az ember ne nagyon érezze magát átvágva, hogy tulajdonképpen ugyanazt az egyszemélyes bosszúhadjáratot kapja, amit az előző két részben.

A baj az, hogy, és ez nagyon vicces, szóval hogy

A Far Cry 3 nagy ötlete ugyanis az volt, hogy a szabadon bejárható világban összeszedett alapanyagokból (elsősorban a levadászott élőlények bőréből) készített kiegészítőkkel fejleszthettük magunkat. Még a Himalája vidékére tett negyedik rész is elfogadható volt, mert ott a környezet, az alaptörténet, és a zseniális főgonosz sokat dobott az összképen, viszont a Primalre elfogyott a lendület – tíz óra után már meg sem akarom nézni, hogy miből hányat kéne levadásznom ahhoz, hogy több bunkót elbíró övet, több nyílvesszőt rejtő tegezt, vagy egyéb hasonlót gyártsak magamnak.

Egyrészt azért, mert a tököm tele azzal, hogy amúgy egész életszerűre programozott állatokat gyilkoljak tucatszám. Még a kecskéket csak-csak, de mondjuk mamutot már nem szívesen ütök agyon bunkóval, medvét, jaguárt vagy kardfogú tigrist meg aztán sehogy sem szeretnék, még akkor sem, ha amúgy gyűlölöm a játékbeli példányokat, mert egy pillanat alatt kicsinálnak.

Ha nem akarjuk bántani az állatokat (mármint jobban, mint amit a fejlődés megkíván), akkor eljutunk a Primal egyetlen komoly fejlesztéséhez, az állatszelídítős lehetőséghez. Amint a karakterünk megtanulja az ehhez szükséges képességet, nekiláthatunk vadállatokat szelídíteni. Sajnos jakokat és kecskéket nem, de ragadozókat már igen. Farkasok, jaguárok, medvék és természetesen a kardfogú tigris is mellénk szegődik, nincs más dolgunk, mint húst dobni egy vadon élő példánynak még azelőtt, hogy átharapná torkunkat, és amíg falatozik, közel sétálni és nyomva tartani az E gombot.

Egyszerre egy állat futkorászhat mellettünk, és ez jó, mert ha elég erős társunk van, végre legalább az erdő ragadozói nem cseszekednek velünk folyamatosan, plusz egyetlen gombnyomással megparancsolhatjuk, hogy kézhez szoktatott házi párducunk átharapja az ellenséges törzs minket megtámadó tagjainak torkát. A baj csak az, hogy ha elárulom, hogy az állatainkat meg is simogathatjuk, akkor az azt jelenti, hogy

De tényleg, ebből a játékból pozitívumként mindenkinek az marad majd csak meg, hogy megvakarhatta egy farkas füle tövét, meg hogy a borz a legijesztőbb állat, amitől mindenki fél. Minden más már megmaradt az előző játékokból, ráadásul a fejlesztők más, ubisoftos játéból is kölcsönöztek.

Visszatér például az Assassin's Creed II-ben megismert bázisfejlesztési rendszer. A megfelelő mennyiségű alapanyag összegyűjtésével lehetőségünk nyílik arra, hogy nagyobb és fejlettebb kunyhót építsünk a falunkban a törzs sámánjának, vadászának, harcosának és ezermesterének. Ez azért kell, mert így nyílnak meg előttünk az erősebb harci- vagy túléléshez kellő képességek, vagy épp fegyverek.

Viszont amellett, hogy a rendszert pontosan 6 éve egyszer már láttuk, valójában az van, hogy a játékban, ami elméletileg azért készült, hogy a mindennapi átlagból kirántva átvarázsoljon egy helyre ahol sokkal nagyobb kaland az élet, szóval ebben a játékban mit csinálok? Rőzsét meg virágszirmokat gyűjtök az istenverte erdőben. Komolyan mondom, már csak hiányzik, hogy sorban kelljen állnom a bankban, meg pakolászhassak a törzs gyerekei helyett esténként, miközben az asszonyok fürdetik őket a patakban.

Félre ne értsenek: a Far Cry Primal közel sem rossz játék, sőt. Csak kellene hozzá valami, hogy az embert el tudja varázsolni. Ha valaki a második világháború, az iparosodó Anglia, egy kalózhajó, vagy épp a bölcsőjében lövöldöző USA helyett pont az őskorba szeretett volna mindig is visszatérni, az imádni fogja. Az, akinek bejön, hogy végre nem puskákkal kell harcolni, szintén imádni fogja. Valamiért érdeklik a kitalált nyelvek, mint a tünde vagy a klingon? A Primal önnek tökéletes lesz.

Fel lehetne fogni ezt úgy is, hogy a kiadó szélesíti a rajongói bázist. És én nagyon szeretném így felfogni, mert ha nem ezt gondolom, akkor csak az marad, hogy a Ubisoft egy újabb, sokkal többre érdemes franchise-t akar évente megjelenő játékokkal tönkretett fejőstehenné varázsolni, ahogy azt a szép lassan unalomba forduló Assassin's Creeddel is tette alig hat év alatt.