A játék, amely egy filmből készült, amely egy játékból készült - ezt a triplacsavart többször előveszik az új Ratchet és Clank-játékbnminek filmváltozata a napokban kerül moziba. Maga a játék is úgy kezdődik, hogy játékot készítenek a filmből, amely Qwark kapitány életéről szól. Qwark kapitány, a Galaktikus Kopók önimádó vezetője épp börtönben ül a Veldin nevű bolygón és készül elmesélni, hogyan került oda. De ne szaladjunk ennyire előre.

A Ratchet & Clank egy klasszikus PS2-játék rebootja, illetve valamivel több azért ennél, de a lényeg ugyanaz. A kisemlősre emlékeztető Ratchet (valójában alien a Lombax bolygóról) és társa, Clank robot különböző bolygókra jutnak el kalandozásaik alatt, és elég változatos fegyverarzenállal próbálják túlélni az ellenséggel való találkozást. És persze megmenteni a Solana galaxist a gonosz Drek mesterkedéseitől (mint látszik, nem a sztorijáért szerethető a játék).

Már az eredeti, 2002-es játékban nagy hangsúlyt kapott a figurák Pixar-szerű kidolgozottsága és a sajátos humor - ez a mostani játékban teljesedett ki igazán. A régi rajongók találkozhatnak a kedvenc helyszíneikkel, persze kissé felturbózva, és egy rakás új bolygóra is eljuthatnak.

A játékra tehát jellemző a gyönyörű grafika, kidolgozott sci-fi hátterek, tényleg olyan, mintha animációs filmet néznénk. Mondjuk félig azt is nézünk: az alkotók nem aprózták el az összekötő jeleneteket, elég sok van belőlük, egy egész estés filmet kiadnak sztorival, akciókkal, mindennel, ami kell. Bár a filmet még nem láttuk, hiszen még nem adták ki, az előzetesből elég sok jelenettel találkoztunk a játékban is.

Nagyon klasszikus a játékmenet, platformer-shooter, vagyis ugrándozni is kell és lövöldözni is; ötletes pályákon a cél felé rohanni, közben persze legyőzni az egyre keményebb ellenfeleket. Néha érdemes szétrúgni az utunkba kerülő dobozokat és egyéb tárgyakat, hogy pénzt (jelen esetben csavarokat) szerezzünk. Nehezítésnek ott vannak az ügyességi pályák, amikor át kell ugrani a szakadékon, vagy el kell szaladni egy tüzet fújó robot elől, esetleg pontosan célozni, hogy kinyíljon a titkos ajtó. És ott vannak az egyéb gyűjthető kártyák is, amelyekért érdemes minden sarokba, titkos rekeszbe, eldugott repedésbe belekukkantani, hátha ott találjuk meg a gyűjtemény hiányzó darabját.

A pénz pedig ugye ahhoz kell, hogy minél jobb fegyvereket, minél jobb páncélt vehessünk, hogy a még nagyobb ellenséget is legyőzzük. Ezt nem érdemes elsumákolni, mert a boss fightokat nem lehet megnyerni jó fegyverek nélkül. És ha elég sok pénzünk van, olyan fegyvert is szerezhetünk, mint a pixelező (amely a évekkel ezelőtti grafikai szintre löki vissza az ellenfelet, így könnyebb megsebezni) vagy a diszkógömb (ennek hatására táncpartivá alakul a küzdőtér, az ellenségek nem törődnek a legyőzésünkkel, inkább a menő tánclépések foglalják le őket).

A játékban folyamatosan beszélnek a háttérben. Mint mondtuk, Qwark kapitány meséli el rabtársának, hogyan került börtönbe. Érdemes erre a narrációra is figyelni, rendkívül szórakoztató. Nem egyszer megesett, hogy megálltam a homokcápák ütlegelésével, hogy arra figyeljek, mit mond a narrátor.

A legtöbb hasonló játéktól eltérően a Ratchet & Clank nem teljesen lineáris, választhatunk mellékküldetést is. Például kincseket kereshetünk, vagy részt vehetünk egy hoverboard versenyen, mielőtt továbbmennénk a fő küldetéssel. Ráadásul, amikor már elkönyveljük, hogy a játék ennél többet nem akar tőlünk, mármint a rohanáson és az ellenség szétverésén túl, akkor jön a meglepetés. Hirtelen egy űrcsatában kell bizonyítanunk, hogy jó pilóták vagyunk. Itt nem is elég navigálni, le is kell lőni az ellenséges űrhajókat, elkapni a robotokat és mágneses mezővel likvidálni őket (nekem ez volt az egyik legnehezebb része a játéknak).

Játékok tucatjaiban kell rohanni és csépelni az ellenséget, de mégsem mindegyik szórakoztató. A Ratchet és Clank az, tökéletes esti kikapcsolódás, amikor már szinte semmihez nincs erőnk, csak rohanni, ugrálni előre és ész nélkül ütni az ellent. És mindezt nem véresen komolyan, hanem vicces, szórakoztató formában.