Az Apple szeptemberi keynote-ján az új iPhone és AppleWatch mellett azt is megtudhatta a közönség, hogy a Nintendo ikonikus játékának, a Super Marionak elkészül a mobiltelefonokra gyártott verziója, ami először csak iOS képes eszközökön lesz elérhető. (Azt továbbra sem tudjuk, hogy Androidra mikor érkezik pontosan.) Ez nagy újításnak tűnt a cég számára, a program december 15-én került fel az App Store-ba, néhány órányi intenzív játékélmény után megosztjuk tapasztalatainkat a Super Mario Runról.

Az alapok nem változtak: továbbra is a jól ismert bajuszos vízvezeték-szerelővel kell végigugrálnunk a pályákat, lehetőleg minél gyorsabban és minél több aranytallért összeszedve. Ehhez három életünk van, ha esetleg megsérülünk, akkor egy buborékban visszatérünk a pályára, egy kicsit hátrébb, mint ahol elhaláloztunk. Ha ezt elhasználjuk, újra kell kezdeni a pályát. Mario magától szinte mindent megcsinál, folyamatosan szalad balról jobbra, nekünk csak azt kell irányítanunk, hogy mikor és milyen erősen ugorjon el a földtől.

2016-ban nem mertek pusztán arra építeni, hogy különböző pályákon kell végigmennünk, ahol a végén megmentjük a hercegnőt, ezért más mobilos játékokból jól ismert ötletekkel pumpálták fel az élményt. A játékot elindítva viszonylag hamar kiderül, hogy rögtön egy konkrét városért leszünk felelősek, amiket a játék pályáin szerzett aranytallérokból tudunk még csinosabbá tenni. Ezt a város pedig be is népesítik bizonyos gomba fejű emberek, akik elfoglalják majd a házakat, amiket az aranyból vehetünk. Minél többet kell belőlük szerezni, mert úgy lépünk szintet és lesz egyre nagyobb a városunk.

Ilyen gombalényeket az úgynevezett Rally játékmódban tudunk szerezni. Ez egyfajta multiplayer, ahol egy általunk választott, ám mégis ismeretlen ellenféllel kell megküzdeni. A cél itt nem csak annyi, hogy minél gyorsabban, minél több tallért gyűjtsünk össze, hanem az is, hogy minél nagyobb közönséget állítsunk magunk mellé. Ezt úgy tudjuk elérni, ha minél szebben és minél több trükköt bemutatva megyünk végig a pályán. Tekintettel arra, hogy a levegőben leírt piruettet leszámítva nem tudunk túl sok variációt bevinni Super Mario mozgásába, ezért a lényeg inkább azon van, hogy minél kevesebb hibával és minél gyorsabban haladjunk a pályán, lehetőleg közben rengeteg piruettet leírva. Itt a folyamatos nyomás, hiszen szellemként látjuk, hogy épp hol tart az ellenfelünk. Emiatt csak kicsit változik a játékmenet, ami jelenleg csak kis változatosságot tud nyújtani, ha nincs kedvünk épp a kampány pályáihoz.

Maga a játék ingyenesen települ fel az iOS képes készülékekre, ebben viszont csak 4 pálya szerepel, aki tovább akar játszani, annak 10 eurót kell kicsengetnie a maradék 5 világért cserébe. Aki kifizeti ezt az összeget, összesen 24 pályát játszhat végig. A játék jellegéből adódóan ezeken azért viszonylag könnyen átverekszi magát az ember, ha tényleg az az egyetlen szempont, hogy végigérjen rajta időben. A kihívást az jelenti, ha meg akarunk találni minden egyes tallért és minden egyes rejtett tokent. Ezekből az összes pályán öt található és változó nehézségű, hogy mennyire rejtették el őket. Ha egy pályán sikerül mind az ötöt megszerezni, akkor viszont még nincs teljesítve a feladat, ezzel ugyanis csak annyit érünk el, hogy újabb tokenek jelennek meg a pályán, amiket még nehezebb összeszedni.

Vagyis a pályáknak sokszor újrajátszhatónak kell lenniük ahhoz, hogy a 10 eurós befektetésre azt tudjuk mondani, hogy megéri. Ez viszont csak akkor jön össze, ha az ember bírja a játékmenetet és

Ha ez megvan, akkor elég hosszú időt el lehet tölteni a pályákat újrajátszva, mert egyszerre begyűjteni mind az öt lila tallért bizony melós tud lenni.

A pályák tervezése szerencsére remekül sikerült, viszonylag hamar kiszakadunk a standard Mario világból és van pálya, ahol a felhők felett az eltűnő platformok között kell ügyeskedni, meg olyan is ahol alászállunk és a lángcsóváktól kell óvakodni. Szintén nagyon ügyesen sikerült beépíteni azt, hogy Mario folyamatosan balról jobbra szalad. Ezzel több különböző játékmechanika is foglalkozik, bizonyos kockára állva Mario lefékez és csak újabb érintésre indul el újra. Ezek azért jók, mert az játék közben hajlamos kapkodásra az ember, ez pedig sokszor pont a játékos türelmére épít.

A három legnagyobb negatívum a Super Mario Runnal szemben, hogy egyelőre csak iOS készülékeken játszható, viszonylag borsos az ára, illetve, hogy csak jól működő internetkapcsolat mellett játszható. Vagyis mobilnet nélkül az utcára kilépve nem is lehet vele játszani, de egyébként is

Állítólag azért van erre szükség, hogy a kalózkodást gátolja a Nintendo , mindenesetre eléggé kiábrándító tud lenni, mert például a kampány során semmi olyan nem történik, ami indokolná a folyamatos internetkapcsolatot. 

A tesztelés során tökéletesen futott a játék, nagyon azt az érzést keltette, hogy megjelenés előtt sokáig csiszolták. A Nintendo játéka kiválóan működik az Apple rendszerén belül, egyenesen olyan, mintha a cég sokadik ilyen terméke lenne és nem félt volna attól korábban, hogy máshoz vigye az egyik legerősebb brandjét. A próbálkozás egyelőre sikeresnek tűnik, kérdés, hogy milyen gyorsan jönnek majd újabb pályák és ennél is fontosabb, hogy mennyiért, annak érdekében, hogy a közönséget hosszabb ideig meg tudja tartani a cég. Illetve, hogy Androidon is ilyen pöpecül fut majd-e, ha egyszer végre elkészül.