Mindenki máshogy akar nyomot hagyni a világban. Valaki interkontinentális szuperfingógépek feltalálásában látja meg a szépséget. Mások távoli csillagok kozmikus kölcsönhatásainak feltárásaiból próbálják megfejteni az univerzum, a lét, a világmindenség meg a minden titkait. Megint mások lángoló tevéket használnak haditechnikai eszközként. 

És van ez a csávó, aki 500 órát töltött azzal, hogy a Final Fantasy VII kezdő helyszínén, a Shinra Mako reaktorában 99-es szintre húzza fel a két kezdő karaktert, Cloudot és Barretet, méghozzá azelőtt, hogy összefutnának az első főellenséggel.

A Final Fantasy VII több mint tízmillió példányban fogyott (megjelent PC-re, Playstationre és letölthető PSN címként), de a világon van még hétmilliárd másik ember, akik talán nem hallottak róla. Az ő kedvükért szeretnénk kontextusba helyezni a dolgot: ez annyira unalmas, monoton, ideg- és lélekölő elfoglaltság, hogy semmilyen szinten nem nevezhető szórakozásnak. Csakis kőkemény munkának. Jó, egy kongói bányában alulfizetett néger munkásnak lenni nyilván rosszabb, de azért legalább adnak valamennyi pénzt.

A Final Fantasy VII nem ad pénzt a belefektetett munkáért, csak tapasztalati pontot (XP) a levert ellenfelek után. A kapott XP a legyőzött ellenfelek fejlettségi szintjétől függ. A játék kezdő helyszínén legfeljebb a Shinra (a gonosz elnyomó vállalat) kommandósaival futhatunk össze, akiket ágyútöltelékként használnak. A fejlesztőknek nyilván nem az volt a célja, hogy az első helyszínen kinyírják a játékost, hanem hogy megtanítsák őket a harcrendszer használatának alapjaira.

Szóval az ellenfelek itt egyszerű pofozóbabák – és nem is adnak túl sok XP-t. A Final Fantasy VIII-ban a saját karaktereink szintlépéseivel az ellenfelek is egyre erősebbek lettek (több XP-t is kaptunk a legyőzésükért), de a hetedik részben ez még nem így volt. A kezdő helyszín ellenfelei ugyanolyan csicskák maradtak, még akkor is, ha a saját szereplőink már elérték a 99-es szintet.

A türelmes játékos, CirclMastr nagyjából két évet töltött azzal, hogy feltápolja a karaktereit. Honnan vette az ötletet? Látta egy fórumon, hogy valaki megígérte, hogy megcsinálja, de aztán felhagyott a kísérlettel. CirclMastr úgy döntött, megmutatja, hogy kell ezt rendesen csinálni. 2015 januárjában kezdte, mostanra végzett. Így nézett ki az utolsó egy óra, ezt szorozzák meg ötszázzal:

CirclMastr az eredeti Playstation-verzióval játszott, így nem használhatott olyan, az emulátorokba beépített csalásokat, mint a frame skipping vagy az események felgyorsítása. Ki ne bolondult volna ebbe bele? CirclMastr biztosan nem, ugyanis azt tervezi, hogy megcsinálja ugyanezt a műsort a Final Fantasy VI-tal is. 

Hasonló esetet még csak egyszer dokumentáltak, akkor is rajzfilmen: a South Park szerzői a Make Love Not Warcraft című epizódban.