Szóval ott tartottam, hogy csütörtökön kezdődik a Tokyo Game Show, a legnagyobb távol-keleti videojátékos expo. És ahogy az lenni szokott, a nagy gémer rendezvények előtti napokban a legnagyobb kiadók bemutatnak pár újdonságot, hogy nagyobb sajtófigyelmet kapjanak, mielőtt beindul a show, és osztozni kell több száz másik kiállítóval. Ezekre az expo előtti újságíró-etetésekre európai ember ritkán jut el Tokióban, de a Bandai Namco szerdai sajtónapjára sikerült betuszkolnia a magyar forgalmazónak.

A Bandai és a Namco 2005-ben olvadt össze, és a két japán cég egyesülésével létrejött a helyi játékpiac egyik legfontosabb tényezője, ami a játéktermi, a mobil- és a hagyományos játékpiacon is nehezen megkerülhető szereplő – sőt, nyugatra is aránylag rendszeresen visz angol nyelvre fordított japán játékokat. Elég annyit mondani, hogy a Pac-Man a Namco játéka volt, és éppen azért lett Pac-Man, mert félő volt, hogy az eredeti nevét – ami Puck-Man volt – nyugaton könnyen áthekkelik majd vicces kedvű gémerek a P betű F betűvé alakításával. Egyébként szépen őrzik a régi klasszikus emlékét: a Bandai Namco tokiói székházának előcsarnokában bárki játszhat egy óriási ledes kijelzőn a világ – állítólag – legnagyobb Pac-Manjével, ráadásul kétszemélyes kooperatív módban.

Újra dübörög a Bandai

A kiadó a TGS előestéjén tucatnyi játékot tett ki a világ minden tájáról összegyűlt újságíróknak, ezek közül öt kapott nagyobb figyelmet, és éppen ezek a legérdekesebbek a nyugati gémereknek is. Essünk túl a legalján, amit úgy hívnak, hogy Sword Art Online: Fatal Bullet. Eleve, milyen cím ez, mondhatnánk, de hát a japán videojátékos nómenklatúra már csak ilyen: jól hangzó angol szavakat egymás mellé raknak, az értelem másodlagos szempont. Az igazi baj inkább az, hogy ez egy egységsugarú japán szerepjáték, ami sem mechanikájával, sem rajzfilmesbe hajló grafikájával nem emelkedik ki a középszerből. A sztorija eléggé alibi, még akkor is, ha ez egy 2009 óta futó sikeres manga feldolgozása: mangoid hőseink egy online világban ragadnak, és ott küzdenek sokat. A játékot fejlesztő Dimps stúdió annyi csavart megpróbált a műfajba vinni, hogy sok nem-játékos karakter mozgatásával valamiféle MMO-élményt akart összehozni, de ez első blikkre nemigen sikerült – egyszerűen unalmas volt még negyed óráig is csiszatolni a játékban. Mindenesetre 2018 elején várható PS4-re, Xbox One-ra és pc-re.

Jóval ígéretesebb a Level-5 szerepjátéka, a Ni no Kuni II: Revenant Kingdom, amiben egy fiatal, macskafüles királyfi építi fel a birodalmát egy nyitott fantáziavilágban, küldetésről küldetésre. Amolyan felnőtteknek is szóló mese, amit csodaszép animés átvezető animációk adnak el (az első résznek a Ghibli stúdió csinált filmbetéteket, ezt a vonalat viszi tovább a folytatás is). Nagy különbség az elődhöz képest, hogy a harc nem körökre osztott, hanem valós időben zajlik (most jut eszembe, hogy a Fatal Bulletben is, most ez lehet a trend a japán szerepjátékokban), és hogy a hagyományosabb harcok mellett a real-time stratégiák felé kacsintgató csapatharcok is lesznek. Volt alkalmam kipróbálni az utóbbit is, egész szórakoztató a maga egyszerű módján. Ennél a játéknál már konkrét megjelenési dátum is van (január 19.), viszont csak pc-re és PS4-re jön ki.

Szintén a szerepjátékokból merít a Code Vein, de azért ez inkább akció – sőt, konkrétan egy Dark Souls-klón, bár a bemutatón láthatóan megrándult kicsit a játék rendezője, Josimura Hirosi arca, amikor egy újságíró a From Software klasszikusához hasonlította. Drámai nagyjelenetek, a gonosz serege (ezúttal egy elvetemült Királynő sötét szolgái) ellen küzdő maroknyi hős, baromi nehéz csaták, amikben ügyesen kell oldalra ugrálni és befogni az ellenségeket, a kiontott véren alapuló fejlődési rendszer, túlméretezett és tüskékkel felcsipkézett fegyverek – nehéz erre mást mondani, mint hogy Dark Souls. Viszont másolatnak elég igényes, és a fejlesztő Shift belevitt annyi pluszt a játékba, hogy hősünknek van egy állandó segítője egy szőrmekucsmás (de fedetlen combú) lányka szerepében. Amíg ő életben van, vissza tudja hozni emberünket a halál küszöbéről, illetve segít a harcokban is – szóval ez egy könnyített Dark Souls, de persze lesz benne segítő nélküli játékmód is. Valamikor 2018-ban érkezik, PS4, Xbox One, pc a három nyerő platform.

Go, go, Son Goku!

Az Ace Combat 1995 óta futó sorozat konzolokon, és nyugaton is eléggé ismert, szóval az Ace Combat 7: Skies Unknownnak is lesz esélye Japánon kívül, ha jövőre megjelenik (PS4, Xbox One, pc). A széria repülős akciójáték, amiben a repülőnket pofonegyszerű vezetni (tehát nem szimulátor), cserébe sokat kell lőni – bevált recept, amit láttunk azóta például a Crimson Skies: High Road to Revenge-ben is vagy a Tom Clancy's H.A.W.X.-ban, ami eléggé az Ace Combatot nyúlta. A Bandai Namco belső fejlesztésében egy Földre nagyon emlékeztető, de kitalált világban lehet létező vadászgépekkel nekimenni ellenséges repülőknek. Egyszerűen hangzik, de ha jól megcsinálják, nagy móka tud lenni egy ilyen. Az Ace Combat 7 elég patentnek tűnik: bár az irányítása lehetne simább, rendesen dörömbölt az adrenalin bennem, amikor az utolsó pillanatban pont nem sikerült kiiktatnom egy több tucat drónt ledobó futurisztikus bombázót (csak a gémerek ismerik ezt a fajta „pár másodpercen múlt az acsi” idegességet).

A nap végén végre ki tudtam próbálni azt a játékot is, ami a Bandai Namco legerősebb TGS-es dobásának tűnik: a Mortal Kombat-szerű verekedős játékokban erős Arc System Workz nagy erőkkel fejleszti a Dragon Ball FighterZ-t. Én nem ismerem sem a Dragon Ball mangát, sem az animét, csak hülye szóviccekre használom a sorozatot (– Miből van a sárkány? – Dragonból.), a verekedős játékokat pedig csupán alkalomszerűen veszem magamhoz, de ez most lázba hozott. Egyrészt elképesztően szép, tényleg mintha egy utolsó vonalig precízen megrajzolt, színes-szagos animét nézne az ember, másrészt – ahogy a fejlesztők fogalmaztak – nem azon van a hangsúly, hogy milyen komplex irányítással lehet összehozni a bonyolult ütés- és rúgáskombinációkat, hanem az örömjátékon. Ennek köszönhetően pazar sikerélményem volt, amikor a kontrollerkiosztást hosszasan tanulmányozó magyar kollégát porig aláztam a button mashing tudományos módszerével. Ez a nekem való verekedős cucc, ráadásul 3 karakter küzd benne 3 karakterrel, ami eléggé megkavarja a hagyományos 1 vs. 1 felállást. A manga/anime rajongóinak pedig egy külön sztori mód jut az ismerős szereplőkkel meg egy újjal, amit a játékhoz terveztek (a 21-es számú android, jelentsen ez bármit is). 2018 elején jön PS4-re, Xbox One-ra és pc-re, de zárt bétában már lehetett próbálgatni, és most jön a nyílt béta.

Búcsúzóul még a kollégával elzúztunk a világ legnagyobb Pac-Man-jén a nyolcadik pályáig, és még mindig maradt három életünk. Megbeszéltük, hogy ha ilyen ügyesek vagyunk, biztosan menne a 256-ikig is a menet, és ebben a tudatban tettük el magunkat a csütörtöki show-ra. Ott már a Sony, a Capcom és a Square újdonságaira is rátesszük a kezünket, és valószínűleg részünk lesz pár kultúrsokkban is.