Most jó gémernek lenni: az elmúlt pár évben Magyarországon nyakra-főre indultak új videojátékos kiállítások és partik, és ezek többsége nem is halt el. Hogy mást ne mondjak, jövő szombaton az 5. Pixelconra eljön hozzánk John Romero, a Doom és a Quake egyik fejlesztője. De előtte most hétvégén a Dürer Rendezvényházban még zajlik az Arcadia, idén másodjára – és ez kötelező program mindenkinek, akinek kicsit is könnybe lábad a szeme pár böhöm pixeltől vagy flipperkartól.

Beléptünk a flippertérbe

Az Arcadia főszervezője a Flippermúzeum, illetve az azt alapító Pálfi Balázs. A múzeum 2014-ben nyitott, és egy BBC-riport meg a TripAdvisor-értékelések révén rövid időn belül a külföldi geekek zarándokhelye lett. Viszont a múzeumba egyszerre csak nagyjából 150 gép fér be, miközben a teljes gyűjtemény több mint ennek duplája: körülbelül 200 flipper és 120 egyéb gép (főleg játéktermi videojátékok, illetve pár mechanikus játék). És bár Pálfi szerint folyamatosan cserélgetik a kiállított gépeket, egy kitelepülős dzsemborin nagyobb tömegben lehet prezentálni a régiségeket. A tavalyi Arcadiára 1300-an vettek jegyet, Pálfi idén a duplájára számít.

Az első Arcadia inkább a flipperekről szólt, idén a játéktermi (arcade) videojátékok kapnak több rivaldafényt: a nyolcvan flippergépre száz arcade gép jut, és még akadnak régi konzolok is a Budapesten évek óta sikeres retro videojátékos partikat tartó Regamex szervezésében. Azért a flippereseknek sem kell elrúgni a pöttyöst (elgurítani a golyót), mert nagyon szép a felhozatal. A kötelező sikerflipperek (Indiana Jones-os, Terminator 2-s, hát persze hogy mindenki játszott valamelyikkel) mellett akad pár ritka darab.

Ilyen például a világ legnagyobb flippergépe, a Hercules, amit csak az Arcadiákon lehet kipróbálni, és tényleg akkora, mint egy kisebb tábori ágy. Vagy a két játékosra szabott, 1991-es A.G. Soccer Ball (összesen 500 készült belőle), aminek mindkét vége flipperkarokban végződik, úgy néz ki, mint egy focipálya, és gyakorlatilag gólt kell rúgni a másiknak a golyóval.

De itt van a Gottlieb cég legandás gépe, Humpty Dumpty is, aki nemrég ünnepelte hetvenedik születésnapját: az 1947-es antik darab konkrétan az első modern flipper, ugyanis ennek konstruktőrei tettek először flipperkarokat a játékba. És ha már Gottlieb: az 1982-es Haunted House-ból is van egy példány, ez azért különleges, mert három szinten lehet kergetni benne a golyót. A kiállítás flipperslágere azonban a Chicago Coin 1976-os masinája, a Sound Stage – a gép, amit Terence Hill gyötört az És megint dühbe jövünkben. Európában jelenleg csak az Arcadián lehet kipróbálni, mi meg is tettük.

A játéktermi aranykor

A flipperek és a kijelzős géptermi videojátékok között a legalább részben mechanikus arcade gépek jelentik az összekötő kapcsot. Ezek jellemzően nagyon egyszerű, bájosan kattogó-csilingelő, kicsit bumfordi jószágok, és a hatvanas években, illetve a hetvenes évek első felében volt a fénykoruk. A kiállításon például a Midway 1971-es Wild Kingdomját lehet kipróbálni vagy a Williams Stockade-jét egy évvel későbbről. Mindkettő lövöldözős móka, akárcsak a Taito Border Line-ja ebből a korból, súlyos, kétkezes géppuska-kontrollerrel. A cég később a játéktermi videojátékok nagy mágusa lett, de az Arcadia sajtóbejárásáig nem tudtam (mondhatni, taitott szájjal néztem), hogy ilyen ósdibb gépeket is fejlesztett. De hogy ebben a korban sem csak minden a lövöldözésről szólt, arra szép példa a Williams 1962-es régisége, a Road Racer. Nézzék csak, milyen cuki:

A videojátékok között persze erősen reprezentáltak a korai klasszikusok Breakouttól Berzerken át Phoneixig, a Pac-Man-ből pedig olyan verzióval lehet játszani, ami az eredeti címet viseli: Puck Man (az amerikai piacra lépve csapott valaki a homlokára, hogy jó lenne átnevezni, mielőtt a vandálok minden P-t F-fé változtatnak). A késői nyolcvanas-korai kilencvenes évek is szépen megjelennek a kötelezőkkel – egyebek között Rampage, Mortal Kombat, Golden Axe –, és meglepően sok fénypisztolyos játék is akad, például két House of the Dead vagy a Terminator 2 játéktermi verziója, ami 1991-ben pár hónapig A Világ Legjobb Lövöldözős Játéka volt (csak zabálta a zsebpénzt).

A Star Wars-játékok külön placcot kaptak, érdekes egy kupacban látni az egy témára felfűzött flippereket, beülős és odaállós játékgépeket. Sajnos az ilyen Star Wars-sarkoknál mindig ugyanaz történik velem: megtalálom az Atari 1983-as gépét (ami kihagyhatatlan egy Star Wars-válogatásból), végtelenítve robbantgatni kezdem benne a Halálcsillagot, és a többi gép már nem is érdekel annyira.

Arcade népe, hej

Felsorolni mindent nem lehet; az Arcadián zavarbaejtően sok a működő régi gép, jóval több, mint a hasonló hazai rendezvényeken (ami azért is lehetséges, mert Pálfi mellett más kiállítók is támogatják a bulit). Szédítő sétálni a sok zenélő, csipogó, csattogó retro cucc között, és hol egy asztali hokiba botlani a videojátékok előtti időből, hol meg egy hatszemélyes (igen, 6) X-Men-játékba.

Egy ponton volt csak hiányérzetem: kevésnek éreztem az információt a péntek kora délutáni sajtóbejáráson. Minden gépnél alapvető adatok (év, fejlesztő, stb.), esetleg rövid leírás és érdekesség (mint a Puck Man átkeresztelése) kell azért, hogy eligazítsa a látogatót, aki persze nyilván elsősorban játszani jön. Péntek délután csak néhány flippernél láttam ilyen információs táblákat – igaz, akkor még a szervezők bőven dolgoztak a gépek körül, lehetséges, hogy nyitásra már mindenhol voltak táblák.

Az Arcadia szombaton reggel 9-től hajnali fél 3-ig lesz nyitva (este Spencer Hill Magic Band-koncerttel), vasárnap pedig délelőtt 10-től este 8-ig. A felnőtt napijegy 3500 forint, az ifjúsági (6-18 év között) 2500. Ha soknak tűnik, tessék belegondolni, hogy 2-3 mozijegy áráért végig lehet játszani a flipper- és arcadetörténelmet. Mert a legjobbat még nem is mondtam: mindegyik gép free playre van állítva, azaz pénzbedobás nélkül lehet játszani bármennyit.