„Ez sportegyesület, itt tilos a dohányzás” – pirít ránk kedvesen az egyik szervező a Honvéd konferenciatermének bejárata előtt. A kézenfekvő válasz – ha ez egy esportos rendezvény, e-cigit lehet szívni? – szerencsére csak később jut eszünkbe; inkább pironkodva elnyomjuk a csikkeket, mint egy doppingoláson kapott súlyemelő.

– mondja a sajtótájékoztatón Gergely István, a Budapesti Honvéd ügyvezető elnöke, kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó. A felszólalók közül láthatóan neki van a legintimebb kapcsolata az esporttal: bevallja, hogy néha az edzések rovására töltött túl sok időt videojátékokkal.

Felelős sportvezetőként Gergely úgy látja, hogy megfelelő kommunikációs csatornát kell találni arra, hogy lehetőséget nyújtsanak a fiataloknak a sportolásra, és biztosítsák a sportolók mentális felkészültségét. Az esportolók részéről nagy koncentrációt kíván, hogy napi 8-10 órán át foglalkozhassanak a versenyzéssel, de ehhez megfelelő fizikai és mentális erőnlétre van szükség. A Honvéd ehhez biztosítaná a szükséges szakmai képzést és a technikai hátteret, illetve azt, hogy a valódi sportokban is kipróbálhassák magukat.

Simicskó István honvédelmi miniszter és Honvéd-elnök egy beismerő vallomással indít: fél-egy éve tette föl magának a kérdést, hogy mi is az az esport, mert az ő előképzettségével – 25 év kung-fu és 20 év parlamenti szájkarate – nem tudta elképzelni, hogy ez hogy néz ki a virtuális térben. Elegáns átkötésként az Egyesült Államok hadseregének technológiai fejlettségét hozza föl, amivel fölénybe tudnak kerülni más hadseregekkel szemben.

– mondja Simicskó, majd azzal folytatja, hogy ma már robotkutyák és robotkatonák is vannak, és a XX. századi felfogással ez hihetetlennek tűnik. De az ember mindig kihasználta a modern technikát, és ahogy a hagyományos katonai küzdelmek a szárazföldről átkerültek a levegőbe, illetve a tengerekre, úgy indult meg a XXI. században a háború a kibertérben.

– mondja, és még mielőtt fölmerülne, hogy mi köze a kiberhadviselésnek az esporthoz, elmondja, hogy azok a fiatalok, akik otthonosan mozognak ebben a térben, nemcsak sporttevékenységgel, hanem biztonsági tevékenységgel is foglalkozhatnak. Való igaz: annak, hogy valakiből kibervédelmi szakértő legyen, alapfeltétele, hogy az illető üljön le egy számítógép elé – de az, hogy valaki 400 fölé gyúrja az APM-jét, még nem garantálja, hogy etikus hekker lesz belőle. És Erdélyt sem tudjuk visszafoglalni egy League of Legends-partival.

– mondja Simicskó, majd egy, a szív és jellem művelésének fontosságát hangsúlyozó Márai-idézet után átadja a szót dr. Szabó Tündének, az Emmi sportért felelős államtitkárának.

Szabó szintén csak szőrmentén ismeri az esportokat, de ő is látja, hogy stadionokat tölt meg a közönség egy-egy nagyobb rendezvényen, így a Honvéd is meglátta a lehetőséget abban, hogy foglalkozzanak az ágazattal. Gergelyhez hasonlóan ő is úgy látja, hogy az efféle elektronikus aktivitás – ahogy ő nevezi az esportokat – olyan mentális-fizikai terhelést ró a versenyzőkre, amire csak valódi sportolással lehet felkészülni, és ez a kettő együtt kellene, hogy működjön. Magyarország első lehet abban, hogy a sportot és az esportot összehozzák, és a Honvéd segíthet abban, hogy felhívják rá a figyelmet: ez nemcsak a szobában, hanem szervezett körülmények között is végezhető.

Ehhez persze a megfelelő jogszabályi környezetet is ki kell alakítani, és nagy terhet jelent majd a közeljövőben, hogy minden megfelelő módon szabályozzanak. De ha ezzel segíteni lehet a társadalom egészét - mondja Szabó -, az nagyon nagy támogatást igényel, és mindent megtesznek azért, hogy ezt biztosítani tudják. Márciusban fogják megrendezni az első nemzetközi esport-rendezvényt a BOK Sportcsarnokban, a Honvédnél pedig arra fognak törekedni, hogy jó körülmények között, jó szakemberektől tanulhassák az esportot.

Ivan Bozev, a Lenovo regionális elnöke szerint a gaming nagyjából olyan a számítógépes iparban, mint a Forma-1 az autósportban. A játékhoz kell a legjobb teljesítményű hardver, a legjobb grafikus kártya, a legjobb AR- és VR-eszközök – így a Lenovo a legjobb minőségű hardvereket gyártja. Egy másik autós hasonlatot is előránt: a gaming olyan, mint az SUV (sportcélú haszonjármű) az autóiparban: exponenciálisan növekvő terület, amit a kezdőktől a profikig mindenki támogat. A magyar számítógépes piacon a Lenovo már évek óta piacvezető. A videojátékos piac évek óta növekszik, és a piackutatók szerint ez a növekedés az elkövetkező években is csak folytatódni fog.

Ami azt illeti, a videójátékos eszközökre tényleg van kereslet, és a Lenovo Legion – a Lenovo saját gaming márkája – valóban olyan eszközöket gyárt, amiket az esportolók is használhatnak. De a játékpiac dinamikus növekedése főleg a mobilos és konzolos szegmensre igaz;  a pécés piac növekedése – a legutóbbi adatok szerint – 0,7 százalék . Tény, hogy az elmúlt években a játékos pécék csakugyan népszerűbbek lettek, de az is tény, hogy ugyanebben az időszakban több ezer cikk jelent meg, amik a pc-s piac haldoklásáról írtak.

Lukács Anita a Lenovo Legion Cupról, a saját esportrendezvényükről beszél, ami a PlayIten debütált; ez volt az első komoly, egymillió forint összdíjazású hazai esportverseny, League of Legends- és Counter-Strike: GO versenyekkel, online elődöntőkkel és playites bajnoksággal. Mivel eddig nem voltak itthon jelentős esportversenyek, szeretnének az új nemzedéknek helyet adni egy ilyennel, főleg, hogy itthon kevés híres esportos csapat van. Reméli, hogy már az elmúlt két évben is sokat segítettek ezen a helyzeten, illetve hogy kinevelhető az itthoni utánpótlás is, és szeretné, ha az esport nem elmagányosodott embereket nevelne.

Mezei Péter szakmai igazgató elmondja, hogy több esportszakosztály is van itthon, de a Honvédnél nemcsak versenyeztetnék, hanem ki is nevelnék őket, hogy ne csak a FIFA-ban, hanem a népszerű online esportokban is profik legyenek. Az akadémiára mától lehet jelentkezni, de arra érdemes felkészülni, hogy nemcsak játszani, hanem mozogni is kell.

– ez a mottó; aki lejár, és edzésbérletet vásárol, olcsóbban kaphatja meg, ha emellett még sportol is a Honvédnél. Az esportolók használhatják a konditermet, az uszodát és a futópályát; ha hajlandók sportolni, nagy kedvezményeket kaphatnak a bérletek árából.

Kodiak és VRJani ünnepélyesen rádugják az Akadémia szerverét a kettőhúszra – ez felér egy szalagátvágással –, majd legalább harmincan zsúfolódnak be az edzőterembe, ahol a média képviselői mérhetik össze a képességeiket a honvédesekkel. A fő versenyszám a Counter-Strike: GO: a mérkőzés képét a falra is kivetítik, a kényelmes játékos fotelek és formatervezett játékos pécék fölé.

„Mit kell itt csinálni?” – kérdezi valaki bátortalanul. „Az iránygombokkal lehet mozogni, az F3-mal tudsz fegyvert vásárolni” – mondja Kodiak angyali türelemmel. Ez a mondat megelőlegezi, hogy a képernyőn látható események nagyjából úgy fognak viszonyulni a profi esporthoz, mint egy falusi iskolai teremfocija a futballvébé-közvetítéshez. De hát valahol el kell kezdeni; nyilván Edwin Mosesnek is előbb elmagyarázta valaki, hogy emelje magasra a lábát, és csak sokkal később nyert olimpiai aranyérmet gátfutóként.

Szedelődzködés közben elcsípem, ahogy Simicskó nevetgélve mondja, hogy

, miközben zsebre vágja a nyomógombos telefonját.

Nem lennék most a dél-koreai StarCraft-világbajnok helyében.