A japán srác talán éppen elmúlt tizennyolc, de nagyon szigorú szemmel néz rám, és másodszor tolja arcomba a táblát, amire angolul is ráírták, hogy engedélyt kell kérni fotózás előtt. Én pedig másodszor próbálom elmagyarázni neki, hogy újságíró vagyok, és a cikkemhez a szituációt megmutató képeket szeretnék, nem pózokat. Azt, ahogy a cosplayesek sminkelnek, beszélgetnek, igazgatják a jelmezeiket. Persze nem hatom meg a srácot, én vagyok az, aki itt szabályt szeg, így harmadszor már a Makuhari vásárközpont egyik biztonsági őrével együtt érkezik. Feladom, és onnantól kezdve minden fotó előtt engedélyt kérek – csakhogy amint egy japán cosplayes kamerát lát, minden természetességet elhagy és mesterkélt testtartásba tekeredik. De igazából ez is része a Tokyo Game Show 2018 bájának.

A TGS első két napja is a sajtóé és az üzleti partnereké, szombat-vasárnap aztán megnyílnak a kapuk a nagyközönség előtt is, és kétnapos ünnepet ül a cosplay, vagyis a kedvenc videojáték-, képregény- vagy filmhősnek öltözés kultúrája. A tokiói játékexpón ez sokkal több korlátba ütközik, mint egy hasonló nyugati rendezvényen (erről tavaly részletesebben írtunk): a cosplayesek nem öltözhetnek hatóságokat érintő ruhákba, túl körülményes jelmezbe, nem lehetnek túl szexik, túl hangosak, túl illatosak, túl nagy csoportokba sem tömörülhetnek, és mielőtt bármit is csinálnak, ki kell fizetniük a fejenként ezer jenes regisztrációs díjat (nagyjából 2500 forint).

Mégis rengetegen mutatják meg magukat részben otthon készített, részben vásárolt ruháikban, igyekeznek minél tökéletesebben megformálni, hol a Nier: Automata kislányát, hol Captain Toadot a Mario-játékokból. Akárhova nézek, színes kontaktlencséket, élénk színű parókákat és csúnya sminkbaleseteket látok – a sok rúzs és pirosító alap, ha az ember japán rajzfilmlányra akar hasonlítani. De nem csak nők lehetnek cosplayesek: több tucat férfi is beöltözött, egy részük nőnek, poénból – a legnagyobb forma köztük az a kigyúrt tag, aki tippem szerint Lara Croft (Tomb Raider) vagy Jill Valentine (Resident Evil) akar lenni, és folyton felhúzkodja a felsőjét, amikor az le akar csúszni a mellizmáról. Megyek egy kört a show melletti betonplaccon (kizárólag ott fotózhatók a cosplayesek), kattintgatok pár képet, és megfigyelem, hogy egyedül én fotózok mezei mobillal, mindenki más ránézésre elég drága fényképezőkkel (többen derítőt, állványt is hoztak). Mire visszaérek, legalább húsz újabb beöltözött pózol a cosplayfotó-vadászoknak (az ő szubkultúrájuk is megérne egy misét).

Megyek még egy kört, megint két tucat új jelmezes. Egyre kaotikusabb az egész, nők férfiruhában, férfiak női ruhában, megállapíthatatlan nemű emberek robotpáncélban, a tavalyi Pokémon-labda-fejű ember pedig ismét köztünk jár. A tömeg az elviselhetetlenségig nő, én pedig búcsút intek a Tokyo Game Show-nak.

Furcsa, hogy a rendezvény csak így az épületek mellé teszi ki a cosplayeseket – legalább egy saját színpadot kellene kapniuk, mert a publikus napokon a látogatók egy része miattuk jön, és ők is hozzájárultak így ahhoz, hogy a TGS rekorddal zárt. A szervezők – a Computer Entertainment Supplier's Association (CESA) nevű iparági szervezet és az ország egyik legnagyobb kiadója, a Nikkei Business Publications – euforikus sajtóközleményt adtak ki hétfőn arról, hogy 298 690, azaz majdnem háromszázezer ember vett részt idén a show-n. Ez nagy rekord (a korábbi csúcs a 2016-os 271 ezer volt), főleg annak fényében, hogy előzetesen csak 250 ezer érdeklődőre számítottak. És hát látszik, hogy nem az újságírók lettek kíváncsibbak tavaly óta, hanem a szombat-vasárnap tolta meg a számokat (107 ezer, illetve 123 ezer látogató a két napon).

A rekordhoz valószínűleg az esportosok is hozzátették a magukét – aránylag új törekvés ez a TGS-en, de idén már két aréna és egy óriási PUBG-stand fogadta a videojáték-sportok rajongóit. Mondjuk amikor arra jártam, és éppen meccsek voltak, kevesebb embert számoltam ott, mint a gémerpólókat és más nördségeket árusító standok körül, de valahol el kell kezdeni. A CESA közleménye még azt is hangsúlyozza, hogy a 668 kiállító (ebből 330 tengerentúli) is rekord, és az általuk a TGS-en lebeszélt bizniszek is fontos részei az expónak. Persze, biztos így van, de a rendezvénynek ebből a részéből semmit nem lát a nyilvánosság.

Három TGS után azt a tanulságot tudom még levonni, hogy a Tokyo Game Show kezd konszolidálódni; nem láttam olyan meghökkentő, bizarr játékokat és jeleneteket, mint tavaly vagy pár éve, a független fejlesztőknél is hagyományosabb játékokat találtam, de még a cosplayesek is kicsit visszafogottabbak voltak idén. Akárhogy is, azt idén is bizonyította, hogy a videojáték-piac legfontosabb keleti rendezvénye.