Fehéroroszország fővárosa, Minszk, pár év múlva ünnepli ezredik születésnapját. A város születésnapján minden évben lezárják a centrumot, ahol felvonul a hadsereg, futóversenyt rendeznek, és úgy általánosan zöld-fehér-piros zászlót lenget mindenki.

Ezt a hazafias virtust lovagolja meg évek óta a Wargaming nevű minszki játékfejlesztő cég, és idén is hatalmas fesztivált rendeztek a Győzelem-parkban. A név még azoknak is ismerős lehet, akik nem játszanak videójátékokkal: ők gyártják a hazánkban is népszerű World of Tankset és a kevésbé népszerű World of Warshipset és World of Warplanest. A tankos játékukkal valószínűleg mindenki találkozott már, akár csak netes hirdetés formájában is. Elég egyszer rákeresni a tank szóra, és az összes YouTube reklám a World of Tankset hirdeti majd.

A játék nem csavar nagyot az egymásra lövős multiplayer műfaján, a nagy vonzereje a vezethető tankokból és ingyenes mivoltából ered. Magyarországon, Lengyelországban és Németországban is elég sokan játsszák, de a játékosok zöme keletebbről származik: nagyon erős az orosz–fehérorosz–ukrán vonal a rajongók között, és ezzel a rendezők is tisztában vannak. Maksim Grachev, a WG Fest főszervezője ki is mondta, hogy

És valóban, minden oroszul volt (bár a táblákon volt azért angol fordítás is).

Inkább falunap, mint E3

Mivel a fesztivál össze van kötve a Minszk nappal, rengeteg család látogatja az eseményt, így viszont a rendezők nem összpontosíthatnak teljes erőbedobással a játékosokra. Nekik rendeztek egy csatát a nagyszínpadon a World of Tanks legjobb orosz és európai klánjai között, valamint kiraktak 200 pc-t és telefont, amiken az emberek különböző díjakért játszhattak.

Akit nem kötnek le a játékok, azok például

• filmezhettek a kertmoziban,
• készíthettek saját parfümöt,
• szépítkezési gyorstalpalót kaphattak profi sminkesektől és fodrászoktól,
• találkozhattak a helyi FC BATE edzőivel,
• zenélhettek, DJ-skedhettek,
• arcot festhettek
• és trambulinozhattak.

A személyes kedvencem a védelmi minisztérium szekciója volt. A lelkes tankrajongók itt találhattak néhány lánctalpast, és komoly tömegek küzdöttek, hogy felmászhassanak egy-egy T34-esre. A standoknál fellépett a sereg rezesbandája és drámatagozata, volt kutyás bemutató, és mindenki taperolhatott fegyvereket és egyenruhákat.

Több versenyt is rendeztek. Volt a gyerekeknek kvíz a tank részeiből, a felnőtteknek pedig fegyveres-golyóállómellényes húzódzkodó- és fekvőtámasz-verseny, AK-47-est összeszerelő verseny, tártöltő verseny, és

A profi pakolók összemérhették tudásukat ejtőernyő-elcsomagolásban is.

Nagyszínpad, nagyszínpad

A park közepén található színpad is csak két órán át szólt a játékokról. A minszki Krambambula volt az első fellépő, akiket az ukrán Vopli Vidopliassova követett. A tankcsata után bejelentették, milyen újdonságok érkeznek mind a World of Tanksba (új festések, RTX technológia és Offspring), mind a kiadó többi játékába. A bejelentéseket egy orosz együttes, a Zveri követte, akik jól bemelegítették a tömeget a headliner, az Offspring előtt.

És mekkora bulit csaptak! A hivatalos adatok szerint közel 300 ezren mentek ki a WG Festre, de ahogy néztem, valószínűleg minden minszki ott volt a kaliforniai együttes ingyenes koncertjén, amit végigénekeltek, táncoltak. Sose hallottam még a Why don't you get a jobot több ezer torokból, orosz akcentussal, de teljes szívből ajánlom mindenkinek. Zenei szempontból nem kifejezetten tudom elemezni az eseményt, de ahogy néztem, mindenki marhára élvezte az 50+-os punkok koncertjét. Menet közben persze elmondták, mennyire Minszk a legkirályabb hely, ahol valaha játszottak, és hogy a Wargaming mennyire jófej stúdió, de szerintem a közönségnek nem tudtak volna olyat mondani, amitől megharagudtak volna.

A fesztivált tűzijátékkal zárták, és 20 perccel a koncert vége után már csak az eldobált szemét emlékeztetett arra, hogy itt egykor egy tömeg járt. Néhány rajongó, akikkel beszéltem, nehezményezte a tankok hiányát, és annyira nem örültek neki, hogy a Wargaming ennyire családcentrikusra vette a hangulatot (valószínűleg a stúdió megbirkózik majd ezzel, főleg a látogatók szép száma miatt). Az igazat megvallva, én is szívesen néztem volna valami igazi tankos roncsderbit, vagy esetleg csak több tankot.

Leginkább az lepett meg, hogy még bőven sötétedés után is voltak kisgyerekek, akik falat másztak vagy trambulinoztak. Megkérdeztem egy közeli sajtóst, hogy nem veszélyes-e ez egy kicsit, mire büszkén válaszolta, hogy

Szerencsére nem hallottam másnap, hogy a gyerekek lemmingként sétáltak volna a tóba (amibe egy tűzoltóautó mögött a lusta részegek intézték a dolgukat a messzi mobil wc-k helyett).

Az idei WG Fest nem tudta eldönteni, hogy katonai parádé vagy búcsú, de így a kettő ötvözeteként rengeteg embert tudtak becsábítani. Mindenki, akit a koncert után kérdeztem, alapvetően meg volt elégedve a bulival, de a tankok hiánya sokakban felmerült. Hátha jövőre már többet tud nélkülözni a sereg.