Azt nem mondanám, hogy 1999 óta töretlen a játék népszerűsége, de az biztos, hogy még ma is magának tudhat egy lelkes rajongótábort. Ez a kemény mag a mai napig imádja a játékot és annak mechanikáját. Az Age of Empires II: Definitive Edition nekik készült, nem azoknak, akik valami formabontó remake-re vártak.

Lehet arról vitatkozni, hogy ez most tulajdonképpen egy remaster vagy egy remake (azaz az eredeti feljavított minőségű kiadása vagy az eredetit újra feldolgozó, új játék). Számomra mindenesetre pont ugyanolyan, mint amikor 10 évesen játszottam, azzal a különbséggel, hogy már tudom, mit is csinálok. Ez talán nem a fejlesztő Forgotten Empires és Tantalus Media érdeme, ők egész más újításokra lehetnek büszkék.

Talán a legnagyobb ilyen újítás a játék teljesen új képi és hangvilága. Ha valakinek ez fontos, akkor már akár 4K-ban is gyönyörködhet az új animációkban, átvezető videókban, karakter- és épületmodellekben. A teljes kezelőfelület ráncait is felvarrták, kitömték, feltöltötték, így sokkal átláthatóbb a játék, könnyebb minden kis apróságot szemmel tartani. A farmokat vagy halfogó csapdákat például nem kell egyesével újravetnünk vagy megjavítanunk, ezt egy gombnyomással automatizálhatjuk. Lehet, hogy ez valaki szerint elvesz az valós idejű stratégiai játékok (RTS-ek) mikoromenedzselős gyönyöréből, de szerintem ez inkább lehetőséget ad arra, hogy több figyelmet szenteljünk a városunknak és a seregnek.

Egy másik varázslatos új elem a bal felső sarokban, a nyersanyagok alatt megjelenő “queue”. Itt láthatjuk, hogy áll minden ember vagy ostromgép, amit nevelünk-tákolunk, minden technológia, amit fejlesztünk és minden épület és hajó, amit építünk. Nem kell köröket futni a barakkok és a kikötők között, hogy lássuk, hogy áll az inváziós sereg.

A katonák is sokkal okosabbak, mint régen voltak. Egyrészt mikor egy nagy kattintós húzással kijelöljük a sereget, a környező földeken dolgozó parasztok ezentúl nem érzik úgy, hogy ők is szívesen megostromolnák kiegyenesített kaszával azt a hatalmas erődöt a távolban. A sereg pedig már hatékonyabban jut el A-ból B-be, bár még így is nagyon gyakran fennakadnak egymásban vagy favágó falusiakban.

Az ellenfél is okosabb, logikusabban építkezik, de még mindig hajlamos egy-egy íjászt vagy könnyűlovast küldeni 40 kipcsak ellen. Mert az új játékban az eddigi összes kiegészítőn kívül 3 új kampányt és 4 új civilizációt is kapunk, The Last Khans gyűjtőnéven. Az egyik új nép a kunoké, akiknek a különleges egysége a Kipchak. Így elmondhatjuk, hogy a már az eredeti játékban is szereplő magyar nép mellett újabb magyar vonatkozás került be a játékba.

Minden épület szép színes, és kiemelkednek a háttérből. A látványuknál már csak az néz ki jobban, amikor leromboljuk őket, mert az összeomlós animáció is új.

A katonák ritka bénázásain kívül a játék csak egyféleképpen próbált elzavarni: a kampányok során, főleg a betanító skót kampányban, gyakran dob fel üzeneteket. Ezekkel vagy oktatni próbál, vagy az ellenfél vezetői szólnak be, hogy na most már aztán tényleg eltaposnak. Ezeket a képernyő közepén felugró kis dobozokat nem lehet eltüntetni vagy kikapcsolni, vagy eltűnnek maguktól, vagy nem.

Az új kampányok mellett megjelentek a challenge missionok, amik segítségével felülemelkedhetünk a William Wallace-kampány alapoktatásán, és tovább fejleszthetjük a játékbeli tudásunkat. A multiplayer is gördülékenyebbé vált a peer-to-peer-rendszer elhagyásával, és most már regionális szervereken csaphatnak össze azok, akiknek a számítógép mint ellenfél nem jelent már kihívást.

Az Age of Empires II: Definitive Edition sikerrel löki tovább a játékot karrierje harmadik évtizedébe. Jobb nézni és hallgatni, átláthatóbb és könnyebben kezelhető – nem egy apró kiegészítésről van szó, valóban jobb így játszani a játékot. Annak, aki most próbálná ki először ezt a klasszikust, esetleg kihagyott egy pár évet, mindenképpen ajánlom, de a hardcore rajongók is megtalálják benne, ami még ennyi idő után is az Age of Empires II-nél tartja őket.