A Minecraft Earth kijött.
Engedélyezed a letöltését?

- ezzel csetelt rám a fiam, a Family Link szülőifelügyelet appra utalva, amiben kézivezérléssel tudok hozzájárulni az új letöltéseihez. Pár perccel később már mindketten a Microsoft által kiadott új játékot próbálgattuk. Ő puszta szórakozásból, én szigorúan munkaügyileg. Persze szoktunk együtt minecraftozni, hiszen legóztunk is együtt, szóval miért is ne lehetne jó a Minecraft Earth, amely a népszerű videojáték építkezős-programozós-zombikaszabolós történetét viszi ki a szabadba. Nagyjából úgy, ahogy a Pokémon Go szabadította rá a világra a japán rajzfilmsorozat furcsa lényeit.

A Minecraft Earth földrajzi koordinátákon alapul, a valódi utcákat pixelesíti és borítja be szürke és zöld kockákkal. Ebben a képzeletbeli világban az épületek helyén csak fák és sziklák nőnek ki a földből, és mindenhol cuki állatok kóborolnak. A térképen kell begyűjteni az alapanyagokat, hogy aztán azokból különféle tárgyakat, például kardot, csákányt, kerítést vagy lépcsőket készítsünk, és építkezni meg harcolni tudjunk, akárcsak a játék számítógépes és mobilos verziójában.

Erre a begyűjtött anyagokból felhúzunk valami lenyűgöző dolgot, ahogy régen a legóval, csak mindezt már a mobil kijelzőjén át kell nézni, és a szülők talpa is megmenekül a szőnyegen felejtett kockák orvtámadásáról.

Rögtön az elején tisztázzuk:

A nagyobb mezőkért játékbeli rubinnal kell fizetni, és ezeket a rajzolt drágaköveket vagy kitartó játékkal, hosszú idő alatt szerezzük be, vagy nagyon gyorsan és egyszerűen, valódi pénzből. A legnagyobb, 32×32 kockából álló mező 500 rubinba kerül, és a Microsoft úgy lőtte be az árakat, hogy egy közepesen lusta gyerek nagyjából 7500 forintból és ezen felül még pár hét rubingyűjtögetéssel meg tudja szerezni. Kétszer ennyi pénzből persze azonnal megvan minden.

Aki szülőként erre egy fillért sem áldozna, azt egyrészt tökéletesen megértem, másrészt viszont fel kell készülni arra, hogy több hónapon át kell majd sétáltani a gyereket, akinek eközben rá lesz nőve a szemgolyója a mobil kijelzőjére. Ja, egy külső aksi is jól jön majd, mert a játék zabálja az áramot.

Az építőmezők előhívásához már nem kell az utcán lenni, a mobiltelefon kiterjesztett valóság (AR) képességeivel lehet elhelyezni a szobában. Nem muszáj olyan asztalt találni, ami körbejárható, mert a virtuális mező bármikor újra letehető elforgatva. A környezet letapogatása után egyszer csak felbukkan előttünk a pálya, ahol minimális mértékben tudunk bányászni, és nagyobb mértékben építkezni. Van kreatív mód, amikor csak elhelyezni tudjuk a kockákat és a lényeket, és van egy akciódúsabb játékmód, amikor le is tudjuk kaszabolni a korábban odahelyezett teheneket, hogy élelemhez jussunk.

Különleges látnivalók

Aki látott már Minecraftot közelebbről, hiányolhatja, hogy kevés szó esett a nyilazó csontvázakról és zombikról. Ezek a szörnyek nem járkálnak szabadon, nyilván azért, hogy véletlenül se kelljen a virtuális ellenségek elől menekülni a valódi életben, ami egy forgalmas útkereszteződésben például életveszélyes lenne. Egyébként arra is odafigyeltek, hogy autózás közben ne - vagy legalábbis nehezebben - tudjunk felszedni alapanyagokat, és ha túl gyors mozgást érzékel az app, rendszeres gombnyomással kell visszaigazolni, hogy nem mi vezetünk.

A csata olyasmi terepen történik, mint az építőmező, ám ezeket a helyeket az utcán kóborolva találjuk meg, a látványos, égig érő fényjelzéseket kell követni. Ha rákattintunk egy ilyen kalandra, az utcán el kell helyezni a mezőt, ahogyan nekünk kényelmes, és nekikezdhetünk az ott megtalálható alapanyagok kinyerésének. Ez annyiban más, mint a saját terepasztalunk, hogy játékbeli eszközökre is szükségünk lehet, és csak az akciós játékmód aktív.

Itt aztán lényeges, hogy bele tudjunk sétálni a virtuális térbe, mert a kaland terepét nem tudjuk elforgatni vagy utólag áthelyezni. Meg is szívtam, amikor az óbudai Amfiteátrumnál a kerítésen belülre került a kaland, bár a rajzolt tehénnek ez nem jelentett akadályt, lazán átsétált a vason. Mégis, a lényeghez nem tudtam hozzáférni. Aztán pár sarokkal odébb két jelzés is volt, ám eltűntek, mire odaértem. Szuper volt a fagyos szélben sétálni emiatt! Már feladtam a dolgot, amikor a szerkesztőséghez közeli kávézóban egyszer csak felbukkant egy új kaland, pont amikor a kasszánál álltam. Gyorsan módosítottam is a rendelést, elvitelről helyi fogyasztásra, és azon gondolkodtam, mennyire nézne rám furán a pultos lány, ha elmagyaráznám az okát.

Kezdő tesztelőként azonban nem volt játékbeli csákányom, így egy szem fa kerítéselemmel és némi bárányhússal távoztam a helyszínről. Persze nem jártam körbe a virtuális terepet, hülyén vette volna ki magát, ha a mobilra fókuszálva elkezdek sétálni a kávézóban az asztalok között, mint valami holdkóros.

Úristen, hogyan úszhatjuk meg mindezt?

Akárhogy is nézzük, a Minecraft Earth leginkább egy pénztermelő gépezet, túl sok értelme nincs. Egy ideig azzal is elkerülhető, hogy még csak a bétateszt zajlik - nekünk úgy sikerült most hozzáférni, hogy hónapokkal ezelőtt feliratkoztunk az előregisztrációs listára. De ha szabadon elérhető, akkor is komolyabb telefon kell hozzá, a nemrég tesztelt Xiaomi Redmi Note 8T-vel például nem kompatibilis. Elképzelésem sincs, hogy milyen rendszerkövetelményt lőhetett be célként a Microsoft, mert az elég durva, hogy a Samsung Galaxy S10+ csúcsmobil 12 GB RAM-os verzióján is simán lefagy és kilép időnként a játék.

Ha mindenáron valami Minecrafthoz kötődő dolog kell a gyereknek, 10-13 évesen már simán bele lehet vágni egy privát szerver beizzításába. Nálunk a Raspberry Pi 4 miniszámítógép 4 GB-os változata tök jól bevált erre 4-5 játékossal. A neten minden információ elérhető a telepítéshez, és közben a gyerek megismeri a Linuxot, a parancssort, némi szkriptelést, az otthoni hálózat és a portok beállításait. Azt nem állítom, hogy ez olcsóbb móka, könnyen odáig fajulhat, hogy a végén már komolyabb szervert követel a kölök, de legalább nem csak pixeles rajzokat gyűjtöget a kutyaszaros utcákon, hanem értékes tudásra tesz szert.