Túl sok a hétköznapi rohanás? Órái mennek el tömegközlekedésre? Ha nem dolgozik, akkor is takarít, pakol, vagy gyereket nevel? Folyamatosan szórakozni jár, mozizik, kocsmázik a haverokkal és beutazza nagyvilágot, miközben már szíve szerint valami nyugis hobbit keresne?

Milyen jó felvezetés lett volna ez két-három hónappal ezelőtt! Ugyan a felütés már nem működik, de a Nintendo zenszimulátora így is tökéletesen megállja a helyét. Néha túl tökéletesen.

Az Animal Crossing nagy múltú játék, 2001-ben jelent meg az első része. Az alapkoncepciója: magunk mögött hagyunk mindent, amit ismerünk, befizetünk egy Tom Nook nevű tanuki (félig mosómedve, félig róka, félig -uzsorás) piramisjátékába exkluzív üdülési programjára, és a civilizációt elhagyva elrepülünk egy lakatlan szigetre, ahol végre egyedül lehetünk.

Persze csak akkor, ha nem számít, hogy a két szomszédunk, akik szintén befizettek az üdülésre,

• Tom Nook és két Kicsi-Énje, Timmy és Tommy,
• két ruhaárus sündisznó,
• Isabelle, a sziget ügyintézője,
• egy szellem,
• Blathers, az entomofób muzeológus bagoly,
• Gulliver, a béna tengerészsirály,
• a két dodó, Wilbur és Orville (mint a Wright-fivérek),
• hét később érkező szomszéd,
• és egy rakás további, időnként felbukkanó karakter.

Mindezt egy nyomorult koncertért

Leszállás után azonnal ránk hárul minden valós feladat a szigeten: mi gyűjtünk rőzsét az első tábortűzhöz, mi szolgáltatjuk be a szükséges nyersanyagokat az összes építkezéshez, és nekünk kell széppé varázsolni a szigetet. A játékos jelöli ki, hol legyenek az épületek, hol épüljön híd a folyóra és feljáró a hegyre, nekünk kell kigazolni a teljes szigetet, felhúznunk az infrastruktúrát, fát és virágot ültetnünk, és a szomszédok lelkét is mi ápoljuk. Mindez rengeteg csengőbe (ez a sziget fizetőeszköze), energiába és időbe kerül. Ha valakinek ez nem elég stressz, az akár tőzsdézhet is, amin igen nagyokat lehet bukni. És mindezt miért?

Így leírva úgy tűnhet, hogy a játék egy bizarr és stresszes munkaszimulátor, ami csak részben igaz.

 A cuki grafikai stílus, a nyugtató zene, a végtelen tennivaló tökéletesen passzol a 24 órás játékbeli napokhoz. Igen, jól hallották: a játékbeli idő a miénkhez idomul. Így félig lekerül a játékosok válláról az a teher, ami mondjuk a Stardew Valleyban jelen van, amikor egy 24 perces nap alatt kell ezer és egy dolgot befejezni.

Ez az új Animal Crossing egyik nagy előnye és hátránya. Szinte végtelen időn van bármire, viszont borzasztóan unalmas várni valamire, ami másnap fog megtörténni. Ugyan van mit csinálni addig is, amíg várjuk, hogy megépüljön az önkormányzat épülete, vagy a múzeum, de attól még rossz érzés várni egy videójátékban.

Ha valaki ezt nagyon nem bírja elviselni, még nem kell, hogy hátat fordítson a játéknak: lehet csalni! Elég a beállításokban megbabrálni a Switch belső óráját, és előre-hátra nyargalhatunk az időben. Ezzel azért óvatosan, mert egyrészt rámehet a játékunk, és újra kell kezdeni mindent, másrészt a részvényeinket jelképező fehérrépa tönkremegy az időutazástól. A játék indítása előtt érdemes nagyjából egy hónappal visszatekerni az órát, hogy a csaló a játék közben utolérhesse a valós időt, ha kedve tartja.

Na de egész pontosan mi az a rengeteg minden, amit a játékban csinálhatunk? Először is össze kell szednünk ágakat és köveket, hogy eszközöket gyárthassunk. Ezekkel fát vághatunk, követ törhetünk, halászhatunk, bogarászhatunk, áshatunk és mászhatunk. A begyűjtött bogarak, halak és őskövületek első példányait beadhatjuk a múzeumba (ami eszméletlenül jól néz ki, a valóságban is szívesen meglátogatnám), az összegyűjtött nyersanyagokból házakat építhetünk, bútorokat készíthetünk, amikkel a saját házunkat dekorálhatjuk, és a szigetet is csinosítgathatjuk.

Érkezésünk másnapján Tom Nook ébreszt minket, és közli velünk, hogy több tízezer csengőbe került a kezdőszett (repülés, sátor, hálózsák, ilyenek), amit Nook Miles-ban, azaz gyakorlatilag hűségpontokkal visszafizethetünk. Ezeket különböző mérföldkövek teljesítésért kaphatjuk, például ha elkapunk X bogarat, vagy ha virágot ültetünk. Miután az első hitelt kifizettük, ezeket a pontokat már nagyobb inventoryra, receptekre és repjegyre is költhetjük, és ha az elsőt kifizettük, felvehetünk egy újat, és másnap már egy szép új ház vár bennünket.

A megvásárolt repjeggyel egy véletlenszerűen generált szigetre repülhetünk, amit teljesen lerabolhatunk, mert oda soha többé senki nem jut el. Ez alól csak pár kivétel van, amik közül a legjobb a tarantulasziget. Ez a pók 8000 csengőt ér, és ezen a különleges szigeten, amit ritkán pörget ki a játék, jó sok pókot lehet begyűjteni.

Ahhoz, hogy barátaink szigetére repüljünk, nem kell jegy, elég ha ők engedélyezik a vendégek fogadását. Érdemes őket meglátogatni, mert lehet, hogy náluk jobb áron adhatjuk el a fehérrépáinkat (az ár hétfőtől szombatig reggel és délután változik, vasárnap lehet fehérrépát venni).

Ha még ez sem elég, akkor zenét is szerezhetünk a szigetünk himnuszához, és kis kézügyességgel szuper pixeles műalkotásokat készíthetünk, amiket hordhatunk ruhaként, vagy szétszórhatunk a szigeten dísztárgyként.

Lehetőségek tárháza

Az Animal Crossing: New Horizons egy bájos és nyugis játék, ami talán nem is lenne ekkora siker békeidőben - de a saját szempontjából a lehető legjobbkor jött. Akár napokig is képes az embertől távol tartani azt az egzisztenciális félelmet, ami a világ jelenlegi állapotából fakad. A koronavírus sok eseményt elmosott, így sokan a játékban rendezik meg ezeket: volt, aki meglepetés esküvőt szervezett a menyasszonyának, és volt, aki a húgának épített emlékhelyet. Még a hongkongi tüntetők is átköltöztek a játékba: ugyan a játék hivatalosan nem kapható Kínában, szürke csatornákon be lehet szerezni a játékot külföldről. A két legnagyobb kereskedőoldal, a Taobao és a Pinduoduo már le is vette a játékot a kínálatából, bár nem tudni, hogy a kormány utasítására, vagy meggyőződésből.

Gyakoriak a hivatalos időszakos eventek is, épp most ért véget a húsvéti esemény. Egy átok volt, kínzás, mindenki utálta. Az volt a cél, hogy gyűjtsük össze az összes Bunny Day receptet, és építsük meg azokat. Ehhez nem kellett más, csak húsvéti tojások, amiket a mindennapi teendőink során itt-ott találtunk. Néha egy hal helyett víztojást fogtunk ki, favágáskor a fa néha fatojást dobott, a sziklák arany helyett kőtojást adtak, és így tovább. Ez gyakorlatilag élvezhetetlenné tette a játékot, mert a fontos nyersanyagok helyett csak giccses tojásokat kaptunk.

Mindezek mögött Zipper állt, a nyúljelmezbe öltözött sátánfajzat. A múlt hét vége felé sorra kerültek fel a képek Twitterre arról, hogy ki hogyan oldaná meg a Zipper-problémát.

Én nagyon szeretem az ilyen céltalan építgetős-szépítgetős játékokat, úgyhogy nem okozott problémát napi 5-6 órát dolgozni a szigetemen, de azért az Animal Crossing: New Horizons nem való mindenkinek. Ha valaki nem szereti a kibelezendő ellenség nélküli, nyugis, tét nélküli játékokat, akkor nem biztos, hogy ezt élvezni fogja. Ezzel szemben aki szereti

• az időszakos eventeket, 
• az inventory managementet,
• a véletlenszerűen felbukkanó, begyűjthető dolgokra való vadászatot,
• ha egy arctalan testület megdicséri, hogy milyen szép a háza, pedig valójában a legtöbb szoba üres, csak az egyik van tele hányva kacatokkal, amik nem fértek a zsebébe
• ha nincs nyomás, nincs ellenfél,

akkor az AC:NH is hetekre leköti majd.