Bár hagyományosan az a mondás, hogy a számítógépes játékok legyenek mentesek a politikától, kevesen hisznek benne, hogy ez már akár csak a látszat szintjén is lehetséges lenne. Túl sok embert érnek el ezek a termékek, és sokszor két-három mozifilmnyi tartalommal vannak megpakolva. Játszódjon egy játék bárhol térben és időben, legyen valóságos, scifi, vagy fantasy, ha van narratívája, az valamilyen szinten reflektálni fog a társadalomra, ezért elkerülhetetlen az is, hogy bizonyos témákban állást foglaljon. Ha nem foglal állást, már az is sokszor önmagában felér egy állásfoglalással. Ennek ellenére a legtöbb játék óvakodik attól, hogy túlságosan mélyre ássa magát ideológiai kérdésekben, legtöbbször beérik a hollywoodi filmek mélységével. Jó példa erre a Call of Duty WW2, amely bár behozza a holokausztot, vagy a feketék helyzetét az amerikai társadalomban témának, de igazán nem tud, és nem is akar sokat mondani a kérdésről. Valahol érthető is, hiszen nem szeretnének senkit elidegeníteni, szeretnék ha minél több ember  azonosulni tudna a szereplőkkel, akiket irányít. 

A Tonight We Riot készítői viszont azt tűzték ki célul, hogy ők bizony egy kompromisszumoktól mentes posztkapitalista, baloldali játékot fognak csinálni.

Na ebből annyi lett, hogy 

A Tonight We Riot egy játéktermi stílusú játék retró grafikával, ahol az a cél, hogy az általunk irányított karakter, és a minket követő tömeg a rendfenntartó szerveket szétverve felszabadítsa a munkásokat a tőke elnyomása alól. A pályákat akkor teljesítjük, ahol élve eljutunk a pálya egyik feléből a másikba, néha egy főellenséget is le kell gyűrnünk a szint végén. A pályák között a Super Mario térképére hajazó pályaválasztón tudunk ugrálni, és a pályák végén szintén a Mario-játékokhoz hasonló kis kastély van kis dollárjeles lobogóval, amit a saját vörös zászlónkra cserélünk, ha végigértünk a szinten. A Tonight We Riot egy az egymillióból bugyuta kis játék lenne, ha a magukat antikapitalistának valló fejlesztők nem hirdetnék úgy a terméküket, hogy ez kőkemény ideológiai játék. 

A legtöbb esetben egy videojátéknak az is a része, hogy az ellenségeket lelkiismeret-furdalás nélkül mészárolhatjuk halomra, hiszen senki nem gondolja (jobb esetben), hogy a játék arra buzdít minket, hogy a valóságban is fegyvert ragadjunk. Itt érdemes kicsit visszagondolni a Call of Duty Modern Warfare 2 hírhedt „No russian” küldetésére, ahol egy terrorsejtbe beépülve kell halomra géppuskáznunk civileket egy reptéren. Ez annak idején hatalmas vihart kavart, annak ellenére, hogy csak egy történeti építőelemként van jelen az erőszak mint az ideológiai érdekérvényesítés lehetséges eszköze. A játék annyit állít, hogy az adott esemény akár meg is történhetne, de azt nem mondja, hogy jó lenne ha megtörténne.

Hiszen a bevezető videó a zanzásított kommunista kiáltvánnyal, a világot uraló tőkéről szóló baljós üzenetekkel, és a bérmunkában senyvedő tömegekkel elég őszintének tűnik. Ráadásul a fejlesztők is úgy harangozták be, hogy igen, ez bizony A Balos Forradalmi Játék. „Én szocialista vagyok, és még nem játszottam egyetlen megalkuvásoktól mentes baloldali játékkal sem, pedig egész életemben videójátékokkal játszottam” – mondta a Varietynek az egyik fejlesztő, Ted Anderson arról, hogy honnan jött a Tonight We Riot ötlete.

Hát, hogy ha Andersonnak tényleg csak ennyi hiányzott a boldogsághoz, akkor 

Ugyanis a Tonight We Riot még csak nyomokban sem veszi komolyan magát, és a helyzetet csak nehezíti a játék látszatretró, kamu 8-bites grafikája (a játék valójában egy 3D grafikus motoron fut), ami teljesen deperszonalizálja az élményt. Miközben az ember arra figyel, hogy a csapatait irányítsa, és a támadásokat elkerülje, végig oda fókuszál, ahol az egységei vannak, így a miniatűr pixeles ellenfelekből alig látni valamit, tényleg nem többek egy kipukkadó lufinál. 

Az, hogy a Shift billentyű megnyomásával tudjuk felszabadítani a gyárakat, már tényleg a paródia határát súrolja. 

ami persze jó hordozója mindenféle ideológiának, hiszen jellemzően egy pillantásra befogadható képekkel, rövid szövegekkel operál. Másfelől viszont pont ezért a végletekig leegyszerűsít mindent. Két oldalnézetes lázadás között újságkivágásokkal próbál keretet szolgáltatni a játék a történetnek, a címlapok a kormányzati narratíva mellett végletekig elfogultak, arról beszélnek, hogy a tiltakozók szükségtelenül szítják az erőszakot, a rendőrök pedig csak a törvényes rendet védik.

De a gonosz és hazug propagandasajtó (ami a tőkések kezében van, ahogy ez az intróból kiderül) sem tűnik annyira gonosznak és hazugnak, hiszen a játék a bevezető videó után simán lerak minket a pálya elejére, és csak annyit mond, hogy a jobb egérgombbal tudjuk a rohamrendőrök sisakplexijét az agyvelejükkel elvegyíteni, akik ekkor még gumibotokkal, könnygázzal és vízágyúval támadnak, 

Nehéz nem arra gondolni, hogy mennyivel több súlya volt a forradalomnak a Fable 3-ban, ahol ismertük mindkét oldal motivációját, és a téteket is (egy olyan játékról beszélünk, ami egy fantasy királyságban játszódik és az a címe, hogy "Mese 3".) De a közelmúltban is volt olyan játék, ahol előkerült a szocializmus eszméje, viszont sokkal okosabban nyúltak hozzá, összefüggésben más ideológiákkal, nem csak úgy a semmiből előrántva. A Disco Elysiumhoz hasonlítani a Tonight We Riotot már végkép igazságtalan lenne, egyszerűen nincsenek egy ligában. 

Már a harmadik pályánál szörnyen kínlódtam azzal, hogy a lineáris pályán balról jobbra végigrohanva szétverek mindent és mindenkit, és közben próbálom életben tartani a forradalomhoz csatlakozó munkásaimat, akik szintén ugyanolyan arctalan pixelpacák, mint a rendőrök. Abból a szempontból tényleg jó kritikája a kapitalista bérmunkának a Tonight We Riot, hogy

Igaz, legalább viszonylag nehéz, amikor már éles lőfegyvereket is bevetnek a munkásaink ellen, pillanatok alatt le tudják darálni a csapatunkat. Viszont simán ki lehet kerülni az ellenségeket, és végigszlalomozni a pályán. PC-n az irányítás elég csapnivaló: az egérrel lehet célozni a téglákkal és a Molotov-koktélokkal - viszont arra dobunk, amerre nézünk, és az, hogy éppen merre néz a karakterünk, attól függ merre megyünk az iránygombokkal. Tehát ha éppen hátráltunk, akkor hiába célzunk előre a kurzorral, az ellenségek irányába, maga mögé fogja dobni a lövedéket a kis pixelbolsevik.

Talán Nitendo Switch-en el tudom képzelni, hogy ingázás közben elmüttyög vele az ember, és lehet kontrollerrel az irányítás is jobb, de pécén én egyszerűen képtelen voltam végigjátszani.  

Az egész játék csak egy geg, ami maximum annyira jó, hogy majd esetleg 

Na, most akkor itt megnyugtatok mindenkit, hogy a Tonight We Riottől pont annyira lesz kommunista a gyerek, mint az aluljárós Che Guevara pólóktól, a korai Hétköznapi Csalódások lemezeknek még csak a közelébe sem ér veszélyességben (ha pedig China Miéville regényeit látja a gyerek polcán, akkor már valószínűleg úgyis késő).

A magyar kormány ideológiai végvára, az Alapjogokért Központ egyébként már lecsapott a témára, visszatérő szemléjükben, ahol kritika nélkül átveszik a világsajtóból a keresztyén ifjúságra leselkedő veszélyekről szóló híreket, két meleglobbival való riogatás közé egy rövid National Review-szemlét is bepasszíroztak a Tonight We Riotről. Apró érdekesség, hogy az Alapjogokért Központ FPS-ként hivatkozik a játékra, szóval vagy rosszul tudják mit jelent az FPS (nem, nem "Freiheit und Proletarische Solidarität", hanem first person shooter, vagyis belső nézetes lövöldözős játék), vagy valójában egyetlen kép erejéig sem néztek rá a játékra.

De visszatérve a Tonight We Riotre: normál esetben nem kérné számon az ember egy oldalnézetes 8-bites ugrabugrálós játékon, hogy miért nincs benne tartalom, de a játék fejlesztői maguk harangozták be úgy a terméküket, hogy ez lesz minden idők legbaloldalibb, legátideologizáltabb játéka.

Ha egyetlen dolgot ki kéne emelnem, akkor talán az illusztrációkat tudnám, ezek sem túl fantáziadúsak, de legalább igényesen meg vannak rajzolva.

Nehéz nem arra gondolni, hogy az egész sallang a kompromisszummentes baloldalisággal csak egy fantáziátlan reklámfogás, hogy néhány példányt el tudjanak adni a tartalmatlan és unalmas játékukból, a plázákban árult girl power feliratú műbőr dzsekik videojátékos megfelelője. Tényleg nem tudom elképzelni a társadalom olyan keresztmetszetét, akiknek jó szívvel ajánlani tudnám a Tonight We Riotöt, nagyon maximum az elvakult konzervatívoknak, akik szeretnének valamin háborogni.

jelenleg 96 százalékon áll, az emberek dicsérik az egyszerű, de szórakoztató játékmenetet, és úgy tűnik az is imponált sokaknak, hogy a játék a maga (szerintem elég bugyuta) módján bemutat a rendszernek.