A magyar videójáték-ipar nincs a világ élvonalában, és ennek az egyik oka valószínűleg az, hogy nincs kiépítve a hazai utánpótlás-nevelés. Sokan tanulnak ilyesmit külföldön – nem véletlen, hogy sok AAA-s játék stáblistájában több magyar név is fel szokott bukkanni –, de nem mind jönnek vissza Magyarországra. Itthon eddig a legtöbben autodidakta módon tanultak bele a játékfejlesztés őket érdeklő részébe, de erre hosszú távon nem lehet építkezni.

Természetesen vannak olyan egyetemi órák – főleg a fakultatívak között –, amik alapot adnak a játékfejlesztésre vágyóknak, de konkrétan videójátékokra fókuszáló képzési program eddig csak egy volt – a BME-n még a kétezres évek elején –, és egy év után nem is indult el többször. A stúdiók indítottak egy-egy kezdeményezést a friss vér felfedezésére (például a Nemesys Games a game jamekkel és a Game Dev Academyvel), de hosszú távon sokat segítene a formális oktatás.

A helyzet 2019 szeptemberében változott meg, amikor Rajk László és Enyedi Ildikó kezdeményezésére a Színház- és Filmművészeti Egyetem látványtervező MA képzésén elindult a videójátékos szakirány. Maga a látványtervező szak már tíz éve fut, de ez a specializáció a most lezárult tanévben indult Radák Judit és Pálfi Szabolcs vezetésével. Bár nem tér ki a játékkészítés minden részletére, jelenleg ez a legátfogóbb képzés itthon.

A videójáték-fejlesztés komplex munkafolyamatok eredménye. Míg a fejlesztési szakaszban a game design maga a játéktervezés, addig a látványra vonatkozó művészeti rész az, amit a köznyelvben dizájnnak hívunk. Ezért mi a Game Art And Design megnevezést használjuk a szakirányunkra

– mondta Pálfi.

Így áll össze a tanári kar: Balázs Gábor, Bagossy László, Beregi Tamás, Dian Bernadett, Droste György, Kende János, Márk Bálint, Márk Iván, Pálfi Szabolcs, Radák Judit, Upor László, Turcsány Villő.

Szájról szájra terjedt a szak híre

A hallgatók tanulnak level designt, game designt, látványtervezés-elméletet, pitchelési technikákat (hogy hogyan állítsanak össze egy anyagot, hogy néz ki egy dokumentáció), és a hangtechnikával is megismerkednek.

Gyakorlatilag bárki jelentkezhet a képzésre, ha már van egy alapképzéses diplomája. Az első, amit Radákék megnéznek, az a jelentkező portfóliója. Ha az ígéretesnek tűnik, akkor a diák továbbjut egy írásbeli feladatos és egy szóbeli elbeszélgetős fordulóra.

A továbbjutáshoz a portfólió a lényeg. Ha valakié ígéretes, akkor akármilyen diplomája lehet

– mondta Radák Judit.

Ugyan ez egy mesterképzés, de ha valaki játékokkal akar foglalkozni, akkor érdemes már gimiben is ráfeküdni azokra a tárgyakra, amik segítenek a bejutáshoz. Az idei évfolyamban van olyan, aki grafikus alapdiplomával jött, volt, aki médiadizájnnal, más pedig színházi látványtervező szakról érkezett.

A hír a szakirány megszületéséről gyakorlatilag szájról szájra terjedt, így nem kapott nagy reklámot az indulás. Ezért nem is jelentkeztek túl sokan, de az osztályvezetők bíznak benne, hogy jövőre jobb lesz a helyzet.

Nem ment könnyen az első tanév, kisebb nehézségek mellett természetesen a járvány se segített az oktatásban. Korábban még tervbe volt, hogy VR-eszközökkel is kísérletezhetnek a diákok, a koronavírus ezt a tervet elmosta. A félévek végén mindenkinek készítenie kell egy prezentációt, amiben bemutatja, mit tanult.

Év végi bemutató

A második félévben az egyik feladat az volt, hogy a nyár eleji bemutatóig készítsenek egy rövid játékot a Bitsy nevű platformon, 2D-ben. Ezeket bárki kipróbálhatja, ezen a linken elérhetőek. A másik feladat az volt, hogy nézzék át az Open Society archívumát, és találjanak valamit a rendszerváltás előtti időkből, amiről készítenének egy rövid 3D-s játékkoncepciót Unityben.

A hallgatók projektjei:

• Gaál Krisztina a Bitsyben egy introvertált karakterről készített játékot, aki ugyan élvezi a járvány miatti távolságtartást, de mégis hiányzik neki valami. A Unityben egy rövid történetet készített el egy emberről, akinek le kell hallgatnia a legjobb barátját, és jelentést kell írnia róla.
• Horváth Dominika is a koronavírus köré építette bitsys játékát, ő a félév alatt egy olyan játékot rakott össze, amiben egy új vírusként kell megfertőzni a lakosságot. A unitys projektjében a játékosnak egy falu ezermestereként hidegháborús óvóhelyet kell építenie, miközben napról napra közeledik a háború, ami nehezíti a játékot.
• Szemes Zsanett Bitsy-játéka arról szól, hogy egy új technológiának hála, össze tudunk zsugorítani embereket, és be tudjuk őket küldeni mások testébe, hogy legyőzzék a vírust. A Unityben egy régi osztálytermet rakott össze, ami sokaknál nosztalgikus/poszttraumás élményeket idézhet elő.
• Pintér Adrienn bitsys projektje gyakorlatilag egy párkereső-szimulátor: a járvány miatt a panelba zárt főhős barátot kell, hogy válasszon a lépcsőház lakóiból. Az ő unitys projektje is sokaknak felkavaró lehet, ugyanis egy menzát modellezett le, ahol a játékos feladata az, hogy egyre erősebb stresszfaktor mellett szerezze meg az ebédjét, jusson el az asztalig, egye meg, majd jusson el órára.
• Artim Rebeka bitsys játékában egy küldetés van: le kell ugrani a boltba cigiért és sörért. Ezt persze megnehezíti a koronavírus. A Unityben ő együtt dolgozik egy csoporttársával egy börtönös projekten, amiben a játékosnak információval és luxuscikkekkel kell kereskednie.
• Heppes Áron a börtönös Unity-projekt másik tagja. A Bitsyn egy olyan játékot készített, amiben egy hobbittal el kell jutnunk egy nagy falusi buliba.
• Herczeg Dániel a színházi dramaturgia szakról ugrott át erre a félévre, ő Bitsyben a színházak járvány miatti bezárásáról készített játékot, Unityben pedig egy szöveg alapút, amihez igazi ügynöki jelentésekből indult ki. Ezt jövőre a diplomamunkájaként be akarja majd fejezni.

Az osztályfőnökök szerint három fontos tudást sajátítottak el a diákok, ami karrierjük során elengedhetetlen lesz. Egyrészt megtanulták, hogy mi az, amit el kell engedni, és már meg tudják hozni a döntést, ha valamit újra kell kezdeni. Radák szerint az is fontos, hogy már tudnak térben látni, valamint az, hogy képesek analitikusan gondolkodni és elmélyedni egy-egy témában.

A diákok többsége szerint a kurzus erőssége a sok gyakorlati óra, valamint az, hogy a kurzus több szempontból is sokszínű: egyrészt a hallgatók szinte mind más szakirányból érkeztek, másrészt a játékfejlesztés sokrétűsége miatt tanulnak például animációt, művészettörténetet, dramaturgiát és karaktertervezést. Az, hogy a diákok különböző érdeklődéssel rendelkeznek, akár probléma is lehetne, de inkább azt eredményezi, hogy a feladatokat szabadon lehet értelmezni, és mindenki tud a saját tempójában haladni.

Mindenki más szakirányról érkezett, így más felé húz a szíve, és ez a képzés lehetőséget ad számunkra, hogy válogassunk

– írta kérdésünkre Artim Rebeka.

Mit hoz a jövő?

A specializáció kétévente fut (egyik évben mozgóképes M. Tóth Géza vezetésével, másik évben játékos látványtervező szakirány indul), és bár ebben a tanévben hat fővel indult el (plusz a hallgató, aki az év eleje óta áthallgat a színházi dramaturgia szakról), az osztályvezetők szerint legközelebb – a keretszámtól függően – akár 8-12 fővel is indulhat.

Nemcsak a létszámot akarják növelni, hanem a más egyetemekkel és játékfejlesztős stúdiókkal való együttműködés mértékét is. Pálfi azt mondta, hogy nagyon örülnének például olyan vendégelőadóknak, akik már az iparban dolgoznak, hogy a diákok jobb rálátást nyerjenek a szféra hazai helyzetére.

Egyelőre úgy néz ki, hogy legtöbben játékokkal szeretnének majd foglalkozni, így ha minden jól megy, jövő ilyenkor már hat képzett játékfejlesztő kerül ki a munkaerőpiacra.

(Borítókép: Herczeg Dániel Balról jobbra: Artim Rebeka és Nudli, Gaál Krisztina, Heppes Áron, Herczeg Dániel, Horváth Dominika, Pintér Adrienn, Szemes Zsanett és Odin)