Johnny Deppet mint Jack Sparrow kalózkapitányt a két és fél éve konzolokra megjelent Kingdom Hearts III-ban láthattuk utoljára, amelynek most jelent meg a PC-s verziója. Ennek örömére jól leteszteltük a japán szerepjátékot.

Johnny Deppet a Disney szabályosan kirúgta Jack Sparrow kapitány szerepéből, amiért a volt felesége bántalmazásával kapcsolatos perekben elmarasztalták. Közben már petíciók is indultak Depp rehabilitációjáért, azonban egyelőre úgy tűnik, hogy az 57 éves filmsztár többé biztosan nem lesz Sparrow a Karib-tenger kalózai filmes franchise-ban – helyette Margot Robbie hozza a szinte kötelező „girl powert” a következő részben. 

Depp még itt van, és most sem Depp-ressziós

Mindezek tükrében valahol talán mulatságos és mindenképpen groteszk paradoxon, hogy miközben Deppet szigorúan elmarasztalták, Jack Sparrow-s nyomait szinte sóval hintették fel a Fekete Gyöngy fedélzetén, addig a nemrég PC-n is megjelent Kingdom Hearts III-ban 

méghozzá tökéletes kidolgozásban, ragyogó, 4K-s grafikával. Sparrow kapitány hangját ugyan nem Depp szolgáltatja, hanem egy Jared Butler nevű színész – de ez is csak azért van, mert a sztár túl sokba került volna a videójátékot készítő Square Enixnek, nem pedig azért, mert az Amber Heard-ügyben Deppet elkaszálták.

Persze mindez talán a különféle verziók közti eltolódás miatt is történhetett meg – bár a botrány már 2017 óta tart, de 2019 elején (amikor a Kingdom Hearts III először megjelent konzolokra) még nem lehetett előre tudni, hogy Depptől egészen biztosan elveszik Jack Sparrow szerepét.

Akárhogyan is: a Depp által alakított Sparrow kapitány ismét itt van, hogy a szokásos laza stílusában ossza az észt Sorának, a játék kamaszos külsejű hősének, illetve társainak, Donald kacsának és Goofynak, a két ősrégi Disney-karakternek. 

Aki Disney, velünk van!

Gondolom, a sorozatot nem ismerő olvasóink nem nagyon értik, hogy mégis mi a bánatot keres Donald kacsa és Goofy Jack Sparrow mellett egy japán szerepjátékban? Hosszan ecsetelhetném, hogy pontosan miért is szerepel a tömérdek Disney-hős együtt ebben a játékban, illetve a korábbi részekben, de röviden összefoglalva: a 2002 óta létező Kingdom Hearts széria gyakorlatilag pont arról szól, hogy a különböző Disney-világok és a Square hősei egyetlen játékban találkoznak. A korábbi részekben még jócskán találkoztunk Final Fantasy-hősökkel is – ebben a részben ők sajnos visszaszorultak.

Mindehhez az alkotók, illetve a sorozat fejlesztését az első rész óta vezető Tetsuya Nomura egy sokszor rettenetesen nyakatekert, rendkívül komplex sztorit mellékeltek, amelynek állandóan visszatérő főszereplő karaktere az örök kissrác, Sora, aki a Square Enix szerepjátékok és a Disney animációs és egyéb filmek különféle hőseivel találkozik, illetve azok ellenlábasaival is összeakasztja a bajuszt. Donald kacsán, Goofyn, Miki egéren és az említett Jack Sparrow-n kívül ebben a részben itt van például Merlin, Herkules, a Jégvarázs két testvérdívája, a Szörny Rt. vicces rémei, a hosszú hajú Rapunzel vagy a „rosszak” oldalán a démoni Demóna. 

Senkit sem hagyunk a Tejút szélén

A fontosabbakon kívül az összes karakter a saját bolygóján, a saját kis univerzumában él, és sokszor egyéni problémáikkal küzdenek, amelyeken Sora és barátai (illetve az őket irányító kedves játékos) segítenek. Anélkül hogy nagyon belemélyednék az itt is bizonyos elemeiben faék-egyszerűségű, más tekintetben viszont elég zavaros és komplex sztori részleteibe, a lényeg, hogy hőseinknek több bolygót is be kell járniuk, hogy az örökös ellenfeleiket, az Organization XIII nevű gonosz, sötét terveket szövögető szervezet tagjait megelőzve az említett pozitív Disney-karaktereken segítsenek. Közéjük tartozik egyébként a már említett Jack Sparrow is, aki azért még a filmekben is árnyaltabb főszereplő, mint itt.

Valamiért majdnem mindegyik jelentősebb, pozitív Disney-hős fontos az Organization XIII számára, és valamilyen módon birtokolni is akarják őket, illetve kihasználni a különleges képességeiket. Dióhéjban ennyi a történet, amely akkor válik sokkal kuszábbá (főleg azok számára, akik nem játszották végig a tömérdek előző játék legalább nagyobb részét), amikor hirtelen megjelennek régebbi karakterek, és elkezdnek jó hosszan beszélgetni olyan dolgokról, amelyekről a „Kingdom Hearts-laikusoknak” lövésük sincs – ilyenkor az ilyen játékosok 

Mivel rengeteg filmes átvezető van, szép számmal akadnak ilyen nem túl „kezdőbarát” betétek is. Nyilvánvaló, hogy Tetsuya Nomura és csapata fikarcnyit sem törődött azzal, hogy a kezdők ezeknél ne zavarodjanak össze, de igazából a fő sztori ezek nélkül is elég jól érthető. 

Mint a vidámparkban

A Kingdom Hearts III játékmenetében egy hagyományos akciószerepjáték, ahol egyedül Sorát irányítjuk, és társaink, Donald, Goofy és a többi Disney-hős magától harcol mellettünk (magyarán a gép irányítja őket). Nekik és a saját képességeinknek is köszönhetően tudunk időnként egészen látványos varázslatokat megidézni, amelyek egy része 

Ilyen például a himbálózó „kalózhajó”, a pörgő, forgó hatalmas kávéscsészék vagy a lovacskás ringlispíl. Ezek így leírva talán igencsak röhejesnek tűnnek, de mégis jól illeszkednek a játék egyébként is igazi színorgiában pompázó, extravagáns vizuális világába. Első meghökkenés után már rutinszerűn idézzük meg majd ezeket, hiszen hatalmasat sebeznek a támadó „szívteleneken”, „senkiken” és „járatlanokon”, akik a játék legfőbb ellenségei. 

Szerepjátékról lévén szó, különféle ruhákat, tárgyakat is találunk, amelyeket magunkra aggathatunk vagy használhatunk, viszont a fegyverek közül egyedül a „keyblade”-ek különféle változatait kapjuk, méghozzá pályáról pályára. Ezek olyan különleges szablyák, amelyeket a csapatból csak Sora használhatja, és amelyekkel szintén különböző, rendkívül látványos támadóvarázslatokat tudunk végrehajtani, amikor pedig beüt a ménkű, és a sok sebzéstől dögrováson vagyunk, akkor saját magunkat is tudjuk gyógyítani. Nehezebb szinten időnként torokszorítóan izgalmas, hogy mikor tér vissza a gyógyító varázserőnk.

A játék grafikája PC-n még részletesebb, a 60 fps-es képfrissítés pedig az akciórészeknél nagy segítség. A nagyobb részletesség különösen a Jack Sparrow-t főszerepeltető Karib-tenger kalózai jeleneténél tűnik fel, amely már konzolon is iszonyúan látványos volt. Jacknek és a filmekből jól ismert szereplőnek oly mértékben realisztikus és részletgazdag a kidolgozása, hogy csak kapkodtam az államat az átvezetőknél. Hab a tortán az is, hogy a környezet kidolgozása minden egyes bolygónál teljesen eltérő – az adott meseuniverzumnak megfelelő vizuális világgal. 

Honnan kezdjük?

A magyar forgalmazótól eleinte az első résztől kezdve az összes számozott Kingdom Hearts-részt megkaptuk volna, de végül valamilyen malőr folytán csak a harmadik rész és a Re Mind DLC kódja érkezett meg. Igazából nem is baj, mert örülök neki, hogy legalább a 30 órás Kingdom Hearts III-ra és a további kalandokat biztosító DLC-re, az 5 órás Re Mindra volt időm, de aki igazi időmilliomos, és szereti a Disney-világot és a japán szerepjátékokat, annak mindenképpen azt ajánlom, hogy az első résztől kezdve vigye végig a teljes sorozatot.

Aki viszont a gyermekének szeretne „valamilyen Disney-s videójátékot”, az szerintem inkább másik ügyességi akciójátékot favorizáljon, mert ezekben a játékokban nagyon sok az angol szöveg és az átvezető is, és nincs magyarra lefordítva egyik rész sem. A Kingdom Hearts széria tényleg a Disney-imádó, „örök gyerekeknek” szól.