Hazájában Japánban 1996. június 23-án jelent meg, az amerikai játékosoknak szeptember 29-ig, míg az európaiaknak 1997. március első napjáig kellett várni rá. A terméktámogatás 2002-ig tartott, a Nintendo 64 pedig ez alatt a hat év alatt 32,9 millió példányban talált gazdára.

A gép a Nintendo Switch megjelenéséig az utolsó otthoni konzol volt, ami játékkazettákat használt, emiatt pedig sokan a megjelenés előtt leírták, hiszen az ötödik generáció konkurensei, mint a Sega Saturn vagy a PlayStation már CD lemezeket használt a játékok tárolására.

Kazetta vagy CD?

Míg a konkurensek átálltak a CD lemezekre, a Nintendo továbbra is kitartott a ROM-kazetták mellett, amiket előző két konzoljánál, a Nintendo Entertainment Systemnél és a Super Nintendo Entertainment Systemnél is használt. Legfőbb érvük a kazetták mellett az volt, hogy míg a 32 bites CD-alapú programoknak gyakrabban van szükségük betöltésre, addig az ő 64 bites konzoljukon kazettáknál gyorsabban megvan az adatok beolvasása és nem kell a játékosnak töltőképernyő előtt várnia, minden instant történik.

A kazetták mérete 4 és 64 MB között mozgott, ebből kifolyólag pedig a játékok grafikai minősége is hullámzó volt. A kisebb tárhellyel bíró ROM-kazettákat használó programok számára az elérhető textúrák száma a chipen lévő 4096 bájtra korlátozott textúriamemória miatt limitált volt, így a program arra kényszerült, hogy a textúrákat nagyobb területeken feszítse szét, eredményként torz vagy aránytalan képet megalkotva.

A játéktermi gépekben korábban már bizonyító grafikus chip pedig bírta volna a nagyobb terhelést, de a fejlesztők is korlátozva voltak. A Nintendo 64 által használt SGI (NEC) MIPS R4300i processzor és a mellé beépített SGI RCP társprocesszor is 64 bites architektúrára épült, innen ered a gép neve is. A konzolra kiadott játékok azonban 32 bites adatműveleteket kellett, hogy használjanak, melyek gyorsabbak és kompaktabbak, ennek köszönhetően a társprocesszorba épített Reality Signal Processor könnyebben alkothatta meg a 3D-s képet a beérkező adatokból.

A 16,8 millió szín megjelenítésére képes konzol váltottsoros képmegjelnítést, mélységi pufferelést, valós idejű élsimítást, elmosódás megjelenítést, realisztikus textúrázást és trilinerális szűrést is tudott már, utóbbira a konkurencia játékgépei nem voltak képesek. Ennek köszönhető, hogy a PlayStation vagy a Sega Saturn játékainak textúrái sokkal pixelesebbek, mint a Nintendo 64-é. Igaz, több olyan játék, melyek részletes grafikát biztosítottak, a konzol beépített 4 MB-os rendszermemóriája mellé egy kiegészítőt igényeltek, ami a géphez csatlakoztatva 8 MB-ra növelte a RAM méretét.

Bejött a 3D, megkötötték a fejlesztők kezét

Bár a Final Fantasy sorozatot ugyan elvesztette a Nintendo, hisz a fejlesztő Square Enix a nemrég felújított VII. rész eredetijét úgy döntött, a PlayStationön jelenteti meg, összességében sikeres játékokat tudhat magáénak a Nintendo 64-en.

Érdekesség, hogy a generáció legtöbbet eladott játéka is a Nintendo 64-re jelent meg. A konzol induló címei közé tartozó Super Mario 64, az első három dimenziós Mario játék 11,9 millió darabban kelt el, maga mögé utasítva a Sony Gran Turismóját és a Final Fantasy VII-et is.

Bár nem a Nintendo 64-en debütált, a gép egyik legsikeresebb játéka lett a GoldenEye 007, amit a belső nézetű lövöldözős játékok (FPS-ek) történetében fontos mérföldkő. A nyolcmilliós példányszámban elkelt program sokkal grafikailag szebb, játékmenetében realisztikusabb volt a Doomnál, emellett megmutatta, hogy konzolok is képesek FPS játékok futtatására.

A The Legend of Zelda: Ocarina of Time például a 3D-s akció-kalandjátékok alapkövének számít és a Metacriticen minden idők legjobb játékaként tartják számon, az induló Super Mario 64 pedig a 3D platformerek előtt fektette le az utat. A siker az eladási számokban is megmutatkozott, összesen húszmilliós példányszámban vitték haza ezeket a játékokat.

De a külső fejlesztőktől származó játékok, mint a GoldenEye 007, a Banjo-Kazooie, a Conker's Bad Fur Day vagy a Perfect Dark is pozitív visszhanggal maradtak meg a játéktörténelemben köszönhetően minőségüknek.

A stratégia a cég akkori elnöke, Jamaucsi Hirosi fejéből pattant ki. Úgy vélte, a játékfejlesztők így nagyobb figyelmet fordítanak a programokra és mennyiség helyett a játékaik minőségével próbálnak meg versenytársaik elé kerülni.

Kontrollerből csak egy van

Talán a leginkább kritikus pontja a Nintendo 64-nek a játékvezérlő. Az M-alakú, nyomásérzékeny joystickkel szerelt kontroller tagadhatatlanul egyedi megjelenésű, méretéből és a gombok elhelyezkedéséből kifolyólag viszont sokaknak kényelmetlen lehet.

A kontrollert a gép bemutatása után a Times magazin 1996-ban az addigi valaha volt legjobbnak nevezte, a joysticknak köszönhetően ugyanis az addigi leggyorsabb és leggördülékenyebb játékélményt biztosította a Nintendo.

Ez volt az egyik első konzol, amely alapból képes volt egyszerre négy kontrollert is kezelni, így egyszerre négyen is játszhattak osztott kijelzős módban. A gyári csomaghoz viszont csak egy irányító járt, aminek következtében például Luigi kikerült a Super Mario 64-ből.

Utóélet

A Nintendo 64 játékai és grafikája hagyatékát ma is élvezhetjük. A japánok kézi konzoljaikra kiadtak több címet is felújítva, a Wii és Wii U konzolokon hivatalos emulátoron futtathatók, a külső fejlesztőktől származó játékok közül pedig több bekerült az Xbox kínálatába.

A Nintendo viszont modern hardverre nem adott ki sem emulátort, sem felújított portot az elmúlt években, így kérdés, hogy mit terveznek a Nintendo 64 jelentős hatást keltő katalógusával. A legvalószínűbb, hogy a Nintendo Switch Online könyvtárában folytatják majd a 64-es játékok, de erről egyelőre hivatalosan nem ejtett egy szót sem a japán videójáték-óriás.