A Dark Souls miatt vélhetően sok kontroller tört össze, a játék ugyanis a legelső pályától kezdve, kegyelmet nem ismerve darálta be a jóhiszemű gamereket, és biztosan voltak olyanok tíz évvel ezelőtt, akik úgy ültek le egy kis szörnygyilkolásra, hogy nem olvastak utána a FromSoftware akkori újdonságának. Pedig a játék a 2009-ben megjelent Demon's Soulsból nőtte ki magát, ami ugyancsak nem volt egy könnyed kaland, de erről a PlayStation 5-tulajdonosok is be tudnak számolni, hiszen 2020-ban remake-et kapott a Souls-sorozat legelső, addig kevésbé ismert darabja.

A 10 éves jubileumát ünneplő Dark Souls műfajteremtő cím lett, hiszen a 2014-ben kiadott Dark Souls II, valamint a picit könnyebb, de még mindig sokakat megizzasztó, 2016-os Dark Souls III is ugyanazt a receptet követte. Adott egy karakter, akit az elején testre kell szabnunk, kiválasztanunk a kasztját, ami lehet akár lovag, mágus, tolvaj, harcos vagy bandita is többek közt. Aztán nekivágunk a nagy kalandnak, hogy egy börtöncellából, temetőből vagy éppenséggel egy hideg, sötét barlangból kitörve fedezzük fel a szemünk elé táruló világot.

Máglyák, lelkek és gonosz démonok

A Souls-sorozat legtöbb címe sötét, középkori fantasyvilágokba kalauzol, és jellemzően egy-egy bukott királyságon kell átverekednünk magunkat. Eközben lovagok, sárkányok, szellemek, démonok és egyéb szörnyek állják az utunkat. Sebaj, ha lelkeket gyűjtünk, akkor vehetünk magunknak bizonyos fejlesztéseket, ám a mentési pontok, a „bonfire”-öknek nevezett máglyák a legtöbbször messze vannak egymástól. Az általunk elhagyott lelkeket pedig manuálisan kell visszaszereznünk, ha nem égett még ki teljesen az idegrendszerünk, és van lelkierőnk elsétálni előző halálunk helyszínére.

A készítők kegyetlenségét jól jelzi, hogy a főellenségek, ahogy csökken az életük, úgy válnak egyre agresszívabbakká. A válogatott szörnyek és a pokolból jött démonok pedig nem kegyelmeznek, óriási sebzéseket visznek be a játékosnak, ha pedig meghalunk, akkor a Souls-játékok jó messzire dobnak be minket a „boss”-tól, így minden egyes alkalommal kisebb ellenfeleken átvágva magunkat kell elsétálnunk hozzá, hogy sokadszorra megpróbálkozzunk azzal, hogy hidegre tegyük.

A Souls-sorozat iszonyatosan nehéz, de mégis igazságos

A kazuár játékosok is tudják, hogy a Dark Souls-trilógia szó szerint kirándulás a pokolba, de hozzá kell tennünk, hogy egy teljesen igazságos franchise-ról van szó. Az első próbálkozások során, amikor nekimegyünk egy főellenségnek – van belőlük néhány, ehhez hozzá kell szokni –, általában két-három ütésen belül meghalunk. Ám abban a pillanatban, hogy kiismertük, hogy milyen támadásai, mozgásmintái, trükkjei vannak az ellenségeknek, megtanulható a Dark Souls.

Az eredeti trilógia jellegzetessége, hogy az általunk irányított karakter lomha, nemcsak a támadások során, hanem a kitérő manőverek kivitelezése is nehézkes, ráadásul rengeteg staminát esznek fel a megmozdulásaink. Mindez a fentebbi videón is jól megfigyelhető.

Érdemes tudni, hogy a 2011. szeptember 22-én megjelent Dark Souls hét évvel később kapott egy Remastered-változatot is, amely kicsit szebbé varázsolta a játék grafikáját, ám a rajongók a mai napig egy olyan remake-re vágynak, mint amilyet a Demon's Souls is kapott.

Eltávolodás a lovagkortól: a vadász és a nindzsa története

Az ugyancsak a FromSoftware által készített, PlayStation 4-re megjelent, 2015-ös Bloodborne már jóval megengedőbb ennél. Nemcsak könnyebb Souls-játékról van szó, de pörgősebb, a lőfegyverrel való blokkolás és úgy összességében a mozgás is élvezetesebb. A Bloodborne egy kiváló belépő szintű játék azoknak, akik kíváncsiak a Souls-szériára.

A történet pedig igaz, hogy nem lovagkori, hanem egy gótikus, viktoriánus kori városba, Yharnambe kalauzol, a hangvétel itt is rettenetesen sötét, ahogy az általunk irányított vadásszal utána kell járnunk a pestisszerű járványnak, ami a lakosságot sújtotta.

Még a Bloodborne-nál is akciódúsabb a FromSoftware legutóbbi játéka, a Sekiro: Shadows Die Twice, amely 2019-ben jött ki, és az 1500-as évek Japánjában lehetünk egy bosszútörténet főszereplői. A Sengoku-korba kalauzoló Sekiróban egy nindzsa bőrébe bújunk, akinek a mozgékonysága már-már Batmanét idézi, hiszen csáklyával képes az olyan falakra is játszi könnyedséggel felugrani, ami a többi Souls-játékban korábban elképzelhetetlen lett volna.

Sekiro útja során harcos nemesekkel és szörnyetegekkel küzd meg, eközben pedig elmerülhetünk ebben a filozófiával és vallási áhítattal átitatott világban, ami körbeveszi a címszereplő shinobit. Talán a FromSoftware játékai közül ezt a történetet a legkönnyebb megérteni, ebből a szempontból is elszakad a Sekiro: Shadows Die Twice az „átlagos” Souls-játékoktól, ahol papírfecnikből és elcsípett félmondatokból kell tájékozódnunk.

Hidetaka Miyazaki, a géniusz, aki a Souls-játékok mögött áll

Mindhárom Dark Souls-játékon, a Bloodborne-on és a Sekirón is rendezőként dolgozott az iparágban géniusznak tartott Hidetaka Miyazaki, aki a 2022-ben érkező Elden Ringért is felel. A japán szakemberről kevesen tudják, hogy szülei egészen addig tiltották a videójátékoktól, amíg egyetemre nem ment, de így is legalább annyira meghatározó alakja lett a szórakoztatóipar ezen ágának, mint Hideo Kojima. A Miyazaki által rendezett játékokat olyan szerzők inspirálták, mint H. P. Lovecraft, Bram Stoker vagy éppen George R. R. Martin, utóbbival, a Trónok harca alkotójával dolgozott együtt a FromSoftware az Elden Ringen.

Az Elden Ring 2022. január 21-én jön ki PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re, mely egy nyílt világú RPG lesz, és a Souls-széria játékmenetét veszi alapul, így igen nehéznek ígérkezik. A játékban egy úgynevezett Megrontott bőrébe bújhatunk majd, aki a Lands Between tájait járja be, ahol a lakók többsége megőrült, és félistenek uralják a világot, akiknek az Elden Ring darabkái biztosítanak hatalmas erőt.