2021. december 6-án, 78 évesen elhunyt Uemura Maszajuki, a Nintendo Entertainment System és a Super Nintendo Entertainment System tervezőcsapatának vezető mérnöke, közölte a kiotói Ritsumeikan Egyetem, ahol Uemura az elmúlt 16 évben a Játéktudományi Központ igazgatójaként dolgozott.

Uemura 1971-ben került a Nintendóhoz mérnökként a Sharptól, abban az időben, amikor a ma már legendásnak számító japán játékgyártó még csak kísérletezett az elektronikus szórakoztatás különböző formáival, de fő fókusza még a hanafudákra összpontosult. Uemura első munkája a Nintendónál 1972-ben a Laser Clay Shooting System hez használt napelemeken alapuló érzékelők kifejlesztése volt. Hatalmas mérete és nehéz kezelhetősége, illetve az 1973-as olajkrízis okozta gazdasági helyzet miatt a játék nem lett sikeres, a hozzá megszerzett technológiát azonban 1976-ban a Duck Hunt című otthoni játékba miniatürizálva újra felhasználták. A Duck Hunt sikert aratott, 1984-ben ez alapján készült el a Nintendo Entertainment System otthoni konzolra az azonos című videojáték is.

Amikor a Nintendo két külön részlegre osztotta a kutatási és fejlesztési részlegét, Uemarát nevezték ki a hardverrel foglalkozó divízió élére. Első feladata az volt, hogy vezesse az 1977-ben megjelent Color TV-Game, a Nintendo első dedikált otthoni konzoljának fejlesztését.

1981 novemberében kapta meg Uemara a feladatot a cég akkori elnökétől, Jamaucsi Hirositól, hogy csapata fejlesszen egy olyan konzolt, mellyel a Nintendo játéktermi gépein sikeres játékokat otthon is játszani lehet. 1983 júliusában jelent meg Japánban a Family Computer (Famicom), a 8 bites, cserélhető kártyákkal használható otthoni konzol, melyből később a nyugati piacokon a Nintendo Entertainment System (NES) lett. A konzol, melyet Uemara elmondása szerint úgy fejlesztettek, hogy „minden, játékokhoz alapvető funkció meglegyen benne”, hatalmas siker lett, világszerte 61 milliónál is többet adott el belőle a Nintendo.

A Uemara vezette fejlesztőcsapat a Famicom sikerét követően új feladatot kapott, látva a Sega MegaDrive sikerét, a Nintendo vezetése megbízta őket egy 16 bites konzol fejlesztésével. Ez lett az 1990-ben megjelent Super Famicom, nyugaton 1991-ben a Super Nintendo Entertainment System (SNES), a videojátékozás egyik szent grálja.

Egyértelműen a NES és az SNES volt Uemara legnagyobb sikere mérnökként, de ezek mellett dolgozott a Japánban exkluzívan megjelent Famicom Disk System fejlesztésén, az SNES-hez hozzákapcsolható Satellaview modemen, valamint a NES konzolok Duck Hunt és Wild Gunman játékaihoz készült NES Zapper nevű, műanyag fényfegyver kiegészítőn. Hardver tervezése és a fejlesztés vezetése mellett besegített a szoftverfejlesztésbe is, producerként van jegyezve az Ice Climber, Clu Clu Land címeknél, valamint a Nintendo focis, baseball, illetve golfozós sportjátékainál.

2004-ben vonult vissza a Nintendónál betöltött posztjáról, majd elvállalta a Kiotóban található Ritsumeikan Egyetem játékfejlesztéssel és játéktudománnyal foglalkozó karának az igazgatói székét. A Nintendo Life-nak adott 2020-as interjújában úgy emlékezett vissza, Nintendónál töltött idejének kedvence a Famicom fejlesztése volt.

Nem tudtuk, hogy siker lesz-e vagy nem, de a tény, hogy be tudtuk fejezni a fejlesztést, remek érzés volt. Ez volt az első küldetésem, hogy biztosítsam, elkészül az eszköz, és sikerült, rendkívül boldog voltam.