A FromSoftware név hallatán sokan megremegnek, ami kicsit sem meglepő, tekintve, hogy a fejlesztőcsapat a „masocore” játékok piacán bűvészkedett az elmúlt jó pár évben. Hiába alapították meg a japán stúdiót már 1986-ban, a világhírnév egészen 2009-ig váratott magára, amikor PlayStation 3-ra megjelent az azóta modern konzolokra is felújított Demon's Souls. Ennek kvázi folytatása, a Dark Souls-trilógia egyértelműen bebetonozta a gaming világ legendái közé a FromSoftware-t, a Bloodborne- és a Sekiro-féle mellékágakról nem is beszélve.

A Dark Souls akkora műfajteremtő lett, hogy más stúdiók is szívesen készítenek ezekhez hasonló szupernehéz játékokat. Példának okáért ott van a Mortal Shell, a Nioh, de még a Star Wars Jedi: Fallen Order is ilyesmi, könnyített soulslike volt.

A február 25-én megjelent Elden Ring bizonyos tekintetben a Dark Souls által kitaposott úton halad tovább. Csak éppen úgy kell elképzelni Hidetaka Miyazakiék új videójátékát, mintha egy méter helyett ezerre szélesítették volna ki az általunk bejárható ösvényt.

A legelső lépésünk a karakterkészítés, és végre azt mondhatjuk, hogy normálisan kinéző főszereplőt eszkábálhatunk magunknak, és nem riadunk fel az éjszaka közepén verejtékezve, ha eszünkbe jut az ábrázata. Tény, hogy az Elden Ringben akármilyen kasztot választunk, sisakban vagy fejfedőben fogunk lavírozni a halálos ellenfelek között, de a Dark Souls-játékok ezen része mindig egy kicsit gagyi és elnagyolt volt.

Az Elden Ringben tízféle karakterből választhatunk, amelyek közé nagy meglepetésünkre bekerült a szamuráj is. Amennyiben valaki itt is sekirózna, ezt tudjuk ajánlani neki, és persze a „vagabondot”, aki egyfajta lovag, és olyan remek statisztikái vannak, hogy a kezdő és a zsánerrel csak most ismerkedő játékosok sok sikert érnek majd el vele rögtön az elejétől. A varázslókasztokat ezúttal nem érdemes figyelmen kívül hagyni, ha valaki vehető a távolsági harcra, akkor egy „astrologer” is jó választás lehet. A későbbiekben lehet kasztot változtatni, és afféle hibrid karaktert is létrehozni, az Elden Ringben semmi sincs kőbe vésve.

Olyannyira igaz ez, hogy az opcionális tutorial részt követően a játék rögtön beledob minket a mély vízbe. Némi kapaszkodót kapunk azért, hogy milyen irányba kéne menni, és mi lenne az optimális sorrend. Az Elden Ring viszont nyílt világgal rendelkezik, és bevalljuk, az elején kicsit zavarba is jöttünk emiatt, mert olyan bődületesen nagy ennek a dark fantasynak a térképe, hogy alig győztük az újabb és újabb barlangokat, főellenségeket és titkokat felfedezni.

A bossok nagy része egészen barátságos ahhoz képest, hogy az Elden Ring igazából egy szabadabb környezetet kínáló Dark Souls 4. Egészen addig, amíg bele nem szaladunk Margitba, a bukott ómenbe, aki átugorhatatlannak tűnő falat képez köztünk és a játék hátralévő fele között. Kétségbe esni nem kell, vissza lehet menni, erősödni, grindolni, keresgélni, és amennyiben kellő energiát fektetünk a szerepjátékos részbe, és durván felhúzzuk a karakterünket, akkor megkönnyíthetjük a saját dolgunkat ezzel a vízválasztó főellenséggel.

Kontrollert azért nem érdemes törni miatta, főleg, hogy a későbbi karakterdizájnok is hasonlóképp lenyűgözők: irtózatosan otrombák és rémálomszerűek az ellenfeleink. Bár akadnak sárkányok és némi ismétlődés is, elégedetten csettinthetünk a felhozatal láttán. Az Elden Ring mindig meg tud lepni, a készítők nem kímélik a játékosokat, ennek pedig nagyon tudunk örülni. Annak ellenére, hogy PlayStation 5-ön az első pár napban technikai gondokkal küszködött a játék, néha szaggatott, de ezt egy új patch már orvosolta szerencsére. Negatívum, hogy mivel a legtöbb platformra elérhetővé akarták tenni a fejlesztők, nem igazán ad next-gen élményt az Elden Ring, de itt ugye a játékmenet és az izgalmas világ a lényeg, e tekintetben pedig a FromSoftware hozta az elvárhatót.

Az Elden Ringben van egyfajta kettősség ugyanakkor, a grafikája néha csúnyácska, máskor meg annyira festményszerű és lenyűgöző, hogy az ember megáll gyönyörködni benne egy-két percig. A világépítésben a kreatív direktor Hidetaka Miyazaki segítségére nem más volt, mint A tűz és jég dala szerzője, George R. R. Martin. A cél az volt az író bevonásával, hogy érthetőbb legyen úgy összességében a narratíva egy átlagos Dark Souls-játékhoz képest. Ez többé-kevésbé meg is valósult, de az elején még így is nehézkes összerakni a képet, és elég ködös a cselekmény.

A zenéket mindenképpen ki kell emelni a FromSoftware újdonságával kapcsolatban: néha melankolikus dallamok csendülnek fel, ahogy rójuk a vidéket varázslatos, Torrent nevű lovunk hátán, máskor meg ideges és dühös. Ki lehet találni, utóbbi akkor van, amikor egy megugorhatatlannak tűnő bosszal nézünk farkasszemet. A főellenségek egyébként, ahogy eddig is, korrektek. Kiismerhetők a mozdulataik, így kellő gyakorlással igenis legyűrhetők. Ha meg nem, akkor lehet választani a kismillió másik miniboss közül, és úgy is simán lehet fejlődni. Visszamenni pedig soha sem szégyen, hogy tápoljuk még kicsit magunkat.

A játék kicsit olyan, mintha Westeros reményvesztett és őrülten kegyetlen verzióját járnánk be. Panaszkodni mondjuk nincs okunk, mert a felfedezett kastélyok, barlangok, hegyek, pusztaságok, harcmezők elképesztően változatosak és jól kidolgozottak. A FromSoftware újfent nem engedett a kritikusainak, és olyat alkottak, amit várhatóan a vásárlók töredéke tud majd befejezni, ne adj isten, 100%-ra végignyomni. Utóbbira mi nem vállalkozunk, előbbit viszont célul tűztük ki, mert ha az Elden Ring egyszer magába szippant, akkor többet nem ereszt.

Nagybetűs játékélmény a FromSoftware játéka, az idén megjelent újdonságok közt utcahosszal vezet, kíváncsian várjuk, hogy a God of War Ragnaröket képes lesz-e bármilyen tekintetben megszorongatni. Vagy bármi más még a 2022-ben érkező újdonságok közül, a lécet nagyon magasra tették Miyazakiék.

Az Elden Ring PC-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re, Xbox One-ra, valamint Xbox Series X/S-re is megvásárolható. Mi PS5-ön teszteltük a FromSoftware új játékát.