Nagyot kockáztattak a Need for Speed készítői, de bejött

További Godmode cikkek

Amikor arcade autóversenyzős játékokról van szó, a többségnek a Forza Horizon jut eszébe, nem véletlenül, az Xboxra és PC-re megjelenő széria nagyjából egyeduralkodónak számít ezen a terepen. Egyetlen vetélytársa lehetne, a Need for Speed, ám az elmúlt években nem sikerült a különféle fejlesztőgárdáknak meglovagolni azt az előnyt, hogy az EA játéka minden platformra kijön. Annyira nem, hogy a 2019-es Need for Speed Heat óta nem jelentkezett új résszel a franchise.

A böjtnek idén lett vége, december 2-án gördült ki a Criterion Games garázsából a Need for Speed Unbound, amely apró, mégis hatásos újításokkal rakta fel újra a térképre a játékot. A legszembetűnőbb változás, hogy a realisztikus autódizájnt és a Lakeshore City névre keresztelt, Chicagóról mintázott nagyvárost animációs filmekből kölcsönzött effektekkel egészítették ki az alkotók.

Mindezt úgy kell elképzelni, hogy söpör az aszfalton a Nissanunk, Mazdánk, vagy éppen Volkswagenünk, ám ugratásokkor rajzolt szárnyak jelennek meg körülöttünk, driftelésnél pedig színes füstfelhő veszi körül a kasztnit, miközben a kerekek csikorognak. Ha mindezek alapján nem lenne egyértelmű, hogy a Criterion Games olyan produkciókhoz fordult inspirációért a vizualitást tekintve, mint a Pókember: Irány a Pókverzum!, akkor elég a karakterekre ránézni, az általunk megalkotott főszereplőtől kezdve mindenki mesefilmes kinézetet kapott.

Igaz, a játékmenet egy az egyben a fentebb említett Need for Speed Heatet juttatja az eszünkbe, ez a csilli-villi, képregényes külső mégis új életet lehel az egész illegális autókázásba. Merthogy a lényeg valami hasonló, mint anno a Need for Speed: Underground 2 esetében volt: álljunk helyt a futamokon, tuningoljuk halálra a verdáinkat, és tanítsuk móresre egykori társunkat, aki elárult minket. Igen, az NfS-t még mindig nem a története miatt játsszuk, ezúttal is pofonegyszerűek a karakterek, bugyuták a párbeszédek, az egész konfliktus csupán annyi, hogy egy csaj, akit a csapatunkban tudtunk, kirámolta a Rydell Rydes nevű garázsunkat, és ellopott egy csomó nagy értékű kocsit onnan… mi meg hoppon maradtunk, és kezdhetünk felkapaszkodni a nulláról.

Ami a felépítését illeti azonban, a Need for Speed Unbound remekül működik: igaz, hogy a Heathez hasonlóan az éjszakák és a nappalok váltakoznak, de ezúttal 0–24 illegális versenyeken veszünk részt, a szervezett futamok eltűntek, így folyamatosan ott loholnak a nyakunkban a zsaruk. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a rend őrei jól felszereltek, és ha nem vigyázunk, bitangul bedarálnak minket a strapabíró verdáikkal, ráadásul, ha nyakon csípnek, akkor bukjuk az összekuporgatott pénzünket. A zöldhasúra márpedig szükségünk van ebben a játékban. Sok dolcsi kell a fejlesztgetésre, egy csomó versenyre beugrót kell fizetni, és bár az Unbound megengedő azzal kapcsolatban, hogy nem kell minden futamot megnyernünk ahhoz, hogy a sztorit tovább tudjuk görgetni, normál módon mindössze négyszer mehetünk neki egy-egy versenynek, ami pluszadrenalinnal dobja meg az egész játékélményt.

A zenei kínálatot tekintve mondjuk cseppet sem vagyunk megelégedve a Need for Speed Unbounddal, hiányoljuk a zúzósabb rockszámokat belőle, túl sok a trap és a rap, lerí az egészről, hogy a mai tizen-huszonéveseknek szánták a soundtracket. Picit gondolhattak volna a régebbi játékosokra, de ezt gondolhattuk volna már akkor is, amikor bejelentették hogy A$AP Rockynak kulcsszerepe lesz ebben a játékban, nemcsak a zenéi miatt, hanem karakterként is felbukkan benne.

Az Electronic Arts az elmúlt években csúnya botrányokba került, amiért mikrotranzakcióval próbáltak minél több pénzt kisajtolni a gamerek zsebéből – a Star Wars: Battlefront II-t pont emiatt gyűlölte sokáig a közönség, minősítették játszhatatlannak, és tartott sok ideig, mire helyreállt a sci-fi-játék renoméja. A Need for Speed Unbound esetében nem esett ebbe a hibába a kiadó, ez végre tényleg egy tősgyökeres single player játék. Nagyon szomorú, hogy odáig jutottunk, hogy ezt nagy pozitívumként és meglepetésként kell kiemelnünk az EA részéről – de mégis így van.

A Need for Speed Unbound nem találja fel a spanyolviaszt, a játékban fellelhető újítások azonban az előzetes félelmeinktől eltérően nagyszerűek. Jólesik a szemnek a színes krikszkrakszokat, füstfelhőket nézni, és bár tényleg mesefigurákkal hajtunk meseverdákat, egy százszor látott bosszútörténetben, mégis jókedvvel nyomjuk tövig a gázpedált a nagyjából 15-20 órás videójátékban. Drasztikusabb megújulást szerettünk volna, de ez a néhány változás is elég volt ahhoz, hogy újra egy jó NfS-játékról beszélhessünk. A Forza Horizon 5-től még mindig távol van ez az egész, de már nem olyan nagyon sokkal.