Január 24-én jött ki PlayStation 5-re és PC-re a Forspoken című új, nyílt világú fantasyjáték, amely fölött már azelőtt gyűltek a sötét fellegek, hogy egyáltalán a nagyközönség a kezei között tudhatta volna. A szebb napokat látott Square Enix kiadónál ugyanis foghatták a fejüket, amikor tavaly augusztusban egy kedvcsináló promóciós anyag akkorát ment a közösségi médiában, hogy mém lett belőle, és mindenféle túlzás nélkül írtuk, hogy a fél internet a Forspokenen röhögött. Mégpedig a főszereplő, Frey bénán megírt szövege és még rosszabbul felmondott szinkronja miatt.

Akkor még reménykedtünk benne, hogy a Forspoken végső változata nem lesz ennyire gyenge. Elvégre van még ideje a fejlesztőcsapatnak, a Luminous Productionsnek, hogy valamit hegesszenek a játékon. A PS-exkluzívoktól ráadásul alapvetően elvárunk egy bizonyos minőséget, a Forspokennel kapcsolatban pedig a rendező, Takeshi Aramaki előzetesen azt nyilatkozta, hogy a varázsképességekkel feldobott parkourozás és a világfelfedezés egyszerűen lenyűgöző lesz az alkotásukban. Az ígéret besült,

A Square Enix játéka rögtön a bevezetőjénél félrecsúszik, a készítők több órán keresztül tartó, béna tutorialrészbe erőszakolnak bele minket, amelynek egy része a kellemetlenül hanyagul kidolgozott New York városában játszódik. Ami ennél is rosszabb viszont, hogy amint a főszereplő Frey megszólal, a falat kaparjuk és a kontrollert vágnánk a sarokba. Mintha mesterséges intelligencia írta volna a dialógusokat, és bár az alapvetés – mely szerint egy modern nő egy régimódi fantasyvilágban találja magát, és varázsló lesz belőle – izgalmasan hangzik, mire átkerülünk Athiába, keserű lesz a szájízünk.

Pedig ekkor csatlakozik be a játék új eleme, a beszélő karperec, aki az amúgy is unszimpatikus, Ella Balinska által megszólaltatott főhősnőt még idegesítőbbé teszi. Az ember azt hinné, hogy ez már lehetetlen, de a Forspoken folyamatosan mutatja nekünk, hogy mindig lehet lejjebb süllyedni. A csalódásunk ebben a játékban mérhetetlen, merthogy a Forspoken központi eleme, a varázslás élvezhetetlen és unalmas, főleg, ha a nemrég kijött Hogwarts Legacyhoz hasonlítjuk azt, utóbbi konkrétan visszahozta a Harry Potter-franchise-ba vetett hitünket, annyira ütős lett. A Forspoken viszont a bénán ütemezett főellenségeivel és az ellenük vívott ötlettelen, gyors kitéréseket igénylő harcaival lehozza az embert az életről.

A kidolgozottság sajnos végig a 2000-es évek elejét idézi. Idejétmúlt és elavult nemcsak ránézésre a Forspoken, hanem játszani is gyötrelem vele. A rohangálás céltalan, a világ néptelen és üres, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy legalább a sztori miatt megéri erre a játékra egy csomó pénzt elkölteni. Mert az átvezető videók ugyancsak kellemetlenek, borzasztó vágásokkal, ráadásul hősünk folyton, indokolatlanul káromkodik, ami nem ad hozzá jottányit sem a személyiségéhez. Sőt, elvesz abból, és butítja Freyt.

A külföldi kritikusok is a földbe döngölték a Forspokent, nem véletlenül. A rossz reakciókra pedig a készítőgárda közleményben volt kénytelen reagálni, akik a Twitteren azt írták, dolgoznak még rajta, nem csupán a teljesítményét, hanem a grafikát és a játszhatóságát illetően is, és elszántak, hogy a Forspokent a lehető legélvezetesebbé tegyék egy új javítással.

Aztán az amúgy szuper alapötletre egy rendesen működő, jól megírt, rendezett, és úgy összességében igényes fantasy RPG-t felépíteni. Oké, a zenét legalább eltalálták benne, a 2018-as God of War és a God of War: Ragnarök muzsikáját jegyző Bear McCrearyben ritkán csalódunk, de egy ilyen interaktív élménynél ez édeskevés, és az ő jó munkája se tudja megmenteni a Forspokent.

3/10