Benne volt a pakliban a Super Mario Bros.: A film bukása a pénztáraknál, a Nintendo videójátékain alapuló animációs produkció előzetesen elég csúnyán kapta a savat, legfőképp a Mario hangját kölcsönző Chris Prattet ostorozta a közönség, miután orgánumában a trailerek alapján semmi olaszos akcentus nem volt felfedezhető. Ehhez adjuk hozzá, hogy rettenetes kritikákat kapott a külföldi szaklapoktól a film, a Rotten Tomatoes oldalán 208 cikket összesítve mindössze 58 százalékos átlag jött ki. Láthatóan az emberek többségét azonban nem érdekelte a dolog, húsvét hétvégéjén csak úgy özönlöttek vélhetően nagy többségben a kisgyerekes családok, hogy megnézzék a Super Mario Bros.: A filmet, amely április 6-ai bemutatója óta több rekordot is megdöntött.

Hogy számosítsuk, a Super Mario Bros.: A film világszerte 375 millió dollárt kaszált a nyitó hétvégéjén, ezzel maga mögé utasítva a Warcraftot (210 millió dollár), mely videójátékos moziadaptációk terén az eddigi rekordtartó volt. Úgy összességében, animációs filmes fronton pedig a Jégvarázs 2. 358 millió dolláros rekordját döngölte földbe a Minyonokért is felelős Illumination, a Universal Pictures és a Nintendo koprodukciója.

Ezzel az eredménnyel kijelenthetjük, hogy a Super Mario Bros.: A film nagybetűs blockbuster, már csak idő kérdése, hogy bejelentsék a folytatást. Nem ússzuk meg, ebből franchise lesz. De miért is akarnánk megúszni, hiszen a film a maga nemében pofátlanul szórakoztató, főleg azoknak, akik életükben legalább egyszer játszottak már olyan videójátékkal, amely Mariót vagy Luigit teszi meg főhősének.

A Super Mario Bros.: A film egy szerencsétlen testvérpárt, Mariót (Chris Pratt) és Luigit (Charlie Day) mutatja be, akik Brooklynban élnek, még mindig a szüleikkel együtt, és ez idáig sikertelenül dolgoznak vízvezeték-szerelői vállalkozásuk beindításán. Jön is egy nagy csőtörés, ami beindíthatná a bizniszt, ám egy véletlen balesetnek köszönhetően hőseink egy másik világban találják magukat. Egy olyanban, ahol a gombák beszélnek, a gorillák nyakkendőben járnak, a vagány hercegnők hordják a nadrágot, és egy óriási, félelmetes teknős igyekszik leigázni seregével a kontinenst. Érdekes húzás a készítőktől, hogy épp a címszereplők, Mario és Luigi rögtön elválnak egymástól, míg előbbi Peach hercegnővel (Anya Taylor-Joy) állítaná meg a rémuralomra törő Bowsert (Jack Black), addig utóbbi egy szellemjárta kastélyba való betévedést követően fogságba esik.

Nintendo-fanservice a maximumon

Mint említettük, a film remekül idézi meg a Nintendo oldalnézetes platformjátékát, nemcsak a retró címeket, hanem az egész közeli múltban készült, pár éves alkotások húzásait is. Aki tősgyökeres gamer, tényleg rohanjon el a Super Mario Bros.: A filmre, bár a készítők Luigi karakterével méltatlanul elbánnak, és kispadra ültetik, de Mario és Peach, valamint az időközben becsatlakozó Donkey Kong (Seth Rogen) ügyesen viszik el a hátukon a történetet. Naná, hiszen közben olyan ikonikus helyszínekre is begurulnak, mint a Mario Kartból ismert Rainbow Road, ahol remek üldözős akciót kapunk.

A Nintendo három évtizedet várt azt követően, hogy az előző Super Mario-film csődöt mondott, és bebukott, és bár ez az animációs próbálkozásuk sem tökéletes, például évek óta nem láttunk ennyire súlytalan végső harcot semmilyen médiumban, jó kis nosztalgiavasút lett amúgy a Super Mario Bros.: A film. A vizualitása gyönyörködteti a szemet, és jól ismert dallamok egészítik ki a képsorokat, nemcsak a Super Mario-részeknél, hanem lelkesen felidézik a Luigi's Mansion és a Donkey Kong-játékok dallamait is a rendezők, Aaron Horvath és Michael Jelenic, akiknek a neve egybeforrt a Teen Titans Go! nevű cartoon netwörkös animációs szériával.

Nyilván, aki a lehető legnagyobb Mario-élményre vágyik, az vegyen egy Nintendo-konzolt, és kezdje nyüstölni a Mijamoto Sigeru által megálmodott mesés univerzumot. De, akinek nincs erre foganatja, csak egy laza másfél órára megint játékmániás kisgyereknek akarja érezni magát a nagy vászon előtt popcornozva, annak tökéletes ez a film is.