A Jedi: Fallen Ordernek azért megvoltak a maga hibái, a bejárható bolygókon iszonyúan sok backtracking borzolta a játékosok idegeit, a fénykardunk inkább funkcionált baseballütőként, mint halálosan éles lézerszablyaként, és harcmodorból is csupán kettőt választhattunk, amelyek közül a Darth Maul-stílus hatalmas mókának bizonyult, de bőven ráfért volna még a variáció a játékmenetre. A Star Wars Jedi: Fallen Order a karakterünk mozgásvilágát tekintve egy Uncharted-klón volt, míg a bossfightok a Dark Souls-játéksorozatot idézték, minden gyerekbetegsége ellenére azonban emlékezetes pillanatoknak sem volt híján a Respawn alkotása. Darth Vader például a Zsivány Egyes óta nem volt ennyire ijesztő, és a 66-os parancsot követően az életéért menekülő, végül egy rejtőzködő jedimester kezei alatt a kiképzését befejező, lovaggá váló Cal Kestis (Cameron Monaghan) is meglepően a szívünkhöz nőtt a végére.

Az április 28-án PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re kiadott Star Wars Jedi: Survivort tűkön ülve vártuk, még úgy is, hogy a készítők egy csomó mindent eltitkoltak előzetesen: alig lehetett tudni valamit a Fallen Order folytatásának sztorijáról, valamint az új harcmodorok közül a legérdekesebbet, a fénykard–pisztoly kombót se leplezte le idő előtt a Respawn.

Most, hogy 30 óránál is többet öltünk bele alig három nap lefolyása alatt a Jedi: Survivorbe, azt mondhatjuk, hogy a Disney-érában készült egyik legérzelmesebb sztorit kaptuk meg ebben a videójátékban, ami a letaglózóerejét tekintve vetekszik az Andor című sorozattal, A mandalórit meg konkrétan röhögve előzi be a kanyarban, csak hogy a közelmúlt felkapott Star Wars-produkcióit emlegessük. A Star Wars Jedi: Survivor öt évvel a Fallen Order után veszi fel a fonalat, amikor Cal Kestis mesterétől, Cere Jundától, a pilóta Greeztől és a mindig sötét hangulatban lévő Merrintől elszakadva, most már az ellenállók magányos ügynökeként, Saw Gerrerával együttműködve tör borsot a Birodalom orra alá. A játék az előző részhez képest jóval tapasztaltabb jedi egyik küldetésén, a Coruscant bolygón indul, ami egyszersmind bevezetőként és tutorialként is szolgál a Jedi: Survivorhöz. Ezen a részen főleg az előző játékból ismert egykezes és kétkezes fénykardozási technika áll a rendelkezésünkre, így kell egy korrupt szenátort megdorgálnunk, miközben egy régi ismerős is az utunkba kerül.

A Star Wars Jedi: Survivor azt követően nyílik meg előttünk látványosan, hogy elérünk a Koboh-ra, amely egyfajta hub-bolygóként funkcionál a játékban. Itt építjük ki meglepően sokrétűen testre szabható bázisunkat, és a történet során elég sokszor visszatérünk ide, hogy egyre jobban felfedezzük a planéta titkait. Utóbbiakból amúgy akad bőven, tényleg egy sokszínű hely a Koboh, amit élmény bejárni. A Fallen Order bármelyik bolygójához képest a Koboh sokkal nagyobbnak érződik, és mindig más oldalát mutatja nekünk: az elején úgy érezzük magunkat rajta, mint egy modern westernben, de a későbbiekben a felhők lábáig mászunk, miközben meghódítunk egy hegyet, baljós lápokba merülünk, a Breath of the Wildhoz hasonló, fejtörőkkel megsépkelt barlangrendszereket söprünk ki, sőt... még egy lezuhant szeparatista csillagbázist is felfedezünk.

A felfedezéshez rengeteg eszközt kapunk a kezünkbe, ahogy haladunk, egyre többet, ami rendkívül élvezetessé teszi a játéknak még ezen részét is, ami a Fallen Orderben gyakran frusztrálóan hatott. A Star Wars Jedi: Survivor legerősebb része mégsem az ugrabugrálás lett, hanem az átdolgozott és komplexebbé tett harcrendszere.

Fénykardozni ebben a játékban egyszerűen zseniális, igazi jedi gyilkológépnek érezhetjük magunkat a Survivorben. Köszönhetően annak, hogy immár az Ahsoka Tano-féle, mindkét kezünkben lézerkard van módszert is alkalmazhatjuk, vagy ha úgy tartja kedvünk, berzerkerré válthatunk a Kylo Rent megidéző stílusra, amelynek használatakor lassan csapunk le ellenfeleinkre, de irtózatos erővel. A már említett, pisztoly–fénykard kombináció hasonlóképpen erős lett, ez utóbbin viszont van még fejleszteni, a karakterünk gyakran hülyén néz ki, miközben így gyilkolja a Birodalmat. A fénykardunk testreszabhatóságán is csiszoltak a készítők, akár a Köztársaság fénykorát idéző, elegáns markolatokat is tervezhetünk magunknak, de ismert jedik, mint például Luke Skywalker vagy Obi-Wan Kenobi stílusát is megidézhetjük a fegyverünkkel. Ugyanez igaz a ruháinkra is: lehetünk klasszikus jedik, Han Solóra emlékeztető galaktikus zsiványok, de mandalóripáncélzatot is magunkra ölthetünk, ha úgy tartja kedvünk.

A lehetőségek tárháza nagyjából végtelen, a poncsók kora lejárt, mindenki olyanná teszi Cal Kestist és apró droidját, amilyenné csak akarja, még személyesebbé téve a Jedi: Survivor által kínált Star Wars-élményt.

A történet, bár az utolsó harmada a God of War: Ragnarökkel mutatott hasonlóságai miatt picit kiszámítható, odaszögez minket a tévé elé. Van itt minden, amit akarunk, a Mass Effect 2-höz hasonló csapatépítés, visszaköszönnek a múlt árnyai, kiderül, hogy a jedik régen se voltak szentek, visszatérnek a rettegett sithek, miközben Cal Kestis még a sötét oldal felé is elsodródik – ez utóbbit különösen értékelni tudtuk, a régi Star Wars-játékokhoz képest a Fallen Orderből hiányoltuk azt, hogy tényleg keménykedni lehessen. Utóbbi aspektusában a Jedi: Survivor nem okoz csalódást, amellett, hogy végre a sötét oldal képességeihez is nyúlhatunk,

Bár a készítőcsapat láthatóan odafigyelt a gamerek visszajelzéseire, és beletették a Fallen Orderből sokak által hiányolt gyorsutazást a Jedi: Survivorbe, mégis akad egy dolog, aminek a hiánya feltűnő volt: az ötféle harcmodor között nem lehetett menet közben, dinamikusan váltani, akár egy bossfight alatt.

Ezt leszámítva azonban tényleg nem nagyon lehet belekötni az új Star Wars-játékba, ami nagybetűs sci-fi-élményt kínál, olyan ötletesen kivitelezett fénykardpárbajokkal, hogy néha a hajunkat letettük tőlük. A PC-sek által sérelmezett technikai problémákat, akadozásokat mi PlayStation 5-ön, quality módban nem érzékeltük, simán futott a Jedi: Survivor, amely egyszer fagyott csak ki. A God of War: Ragnarökben és a Hogwarts Legacyben is jóval több bugot és idegesítő apróságot érzékeltünk az idei nagy videójátékos megjelenések közül, pedig azok is tripla A-s, nagy költségvetésű címek voltak.

Nemcsak a Disney-éra csúcsát jelenti videójátékos fronton a Jedi: Survivor, hanem meg merjük kockáztatni, hogy úgy en bloc nem készült ennyire élvezetes interaktív Star Wars-történet eddig. Részben azért, mert eljárt már felettük az idő, a Star Wars Jedi: Survivorrel sem a Dark Forces II, sem a KOTOR, de még a Jedi Academy vagy a Force Unleashed sem veheti fel a versenyt – a Respawn valami olyat adott nekünk, ami megismételhetetlen Star Wars-élménynek tűnik.

9,5/10

A Star Wars Jedi: Survivort PlayStation 5-ön teszteltük.