Nincsenek rá szavak, hogy mennyire jó ez az új videójáték

További Godmode cikkek

Egészen bizarr és mégis izgalmas belegondolni, hogy mennyire beette magát a modern popkultúrába a Dungeons & Dragons világa, mellyel pár évvel ezelőtt maximum a legnagyobb nerdök foglalkoztak csak, mára viszont a köztudat részeivé váltak bizonyos elemek ebből a fantasyből.

Köszönhető ez mindenekelőtt a Stranger Things című netflixes fantasysorozatnak, amelynek főszereplői elvakultan játszottak – főképp az első évadokban – a társasjátékkal, és akik a velük szembekerülő, másvilági szörnyetegeket D&D-gonoszokról nevezték el. Hétköznapi sorozatnézők ismerkedtek meg olyan figurákkal a Stranger Things által, mint a Mindflayer, Vecna vagy éppen a demogorgonok. Majd jött 2023 márciusa, a mozik pedig bemutatták a Dungeons & Dragons: Betyárbecsületet, a kultikus szerepjáték nagyvászonra átdolgozott verzióját. Ebben kaptunk kétbalkezes mágust, nagy dumás bárdot, gyilkológép barbárt és egy nagyon nemes paladint is, akik simán vitték a hátukon a show-t. Igaz, a D&D-film bukott a pénztáraknál, a kultuszfilm státusz mégis borítékolható neki, már csak idő kérdése, hogy az emberek így könyveljék el a Chris Pine főszereplésével készített adaptációt.

Arra, hogy a D&D-őrület nem ér véget, lehetett számítani, hiszen tudtuk, hogy augusztus 3-án végre megjelenik PC-re, majd szeptember 6-án konzolokra, többek közt PlayStation 5-re is a Baldur’s Gate 3, mely a Dungeons & Dragons világába enged betekintést, nem is akármekkorát, hiszen egy alaphangon 100 órás, nagyon mély és komplex videójátékról van szó. A Baldur’s Gate 3 miatt egy csomó játékfejlesztő megremegett, attól tartva, hogy innentől ez lesz az a léc, amit minden más játéktól is elvárnak a gamerek – kapva kaptunk tehát az alkalmon, amikor a PlayStation Hungarytől megkaptuk a Larian Studios alkotását, hogy teszteljük.

Miképpen a társasjáték esetében kulcsfontosságú, hogy milyen karaktert kreálunk magunknak a sárkányokkal és veszélyes barlangokkal teli univerzumban, úgy a Baldur’s Gate 3 sem okoz csalódást nekünk ebben a tekintetben. Sőt, egy kicsit rögtön ennél az első lépésnél el lehet veszni, annyira sokféle választásunk van. A legegyszerűbb, ha előre elkészített, már létező figurák bőrébe bújunk, mint amilyen a közönségkedvenc high-elf Astarion, az ördögi külsejű Karlach vagy Gale, a mágus. Kezdő Baldur’s Gate 3-játékosoknak egyértelműen ez az ajánlott útvonal, míg a többiek kísérletezhetnek vele, hogy összerakják saját karakterüket. A háttértörténettől kezdve a személyiségjegyeken keresztül a nemi szervekig minden kusztomizálható ebben a videójátékban. Azon sem lennénk meglepve, ha valaki csak a karakterkészítőben piszmogna vagy egy órát, és közben még ezt a procedúrát is szórakoztatónak találná. Igen, ebben a játékban ennyire jó a tálalás.

A Baldur’s Gate 3 sztorija egészen in medias res hajít bennünket az események közepébe, egy horrorisztikus, már-már Lovecraftot idéző „űrhajóban” ébredünk fel, egy olyan szerencsétlenül járt egyén bőrébe bújva, akit Mindflayerek ejtettek rabul, és akinek a fejébe egy olyan parazita került bele, mely belőlünk is hasonló bestiát csinál. Mielőtt az átalakulás lezajlana azonban, sárkányháton lovagló harcosok törnek rá a hajóra, ami lezuhan, mi pedig ott találjuk magunkat egy gigantikus fantasyvilágban. A legelső feladatunk megszabadulni a parazitától, keresni egy orvost, aki segít rajtunk. Na és az sem árt, ha erős szövetségeseket szerzünk, és végső soron megállítjuk a Mindflayereket.

Ha a karakterkészítőre azt mondtuk, hogy nem könnyíti meg a játékosok dolgát, akkor mindez a játék harcrendszerére halmozottan igaz. A Baldur’s Gate 3 körökre osztott csatákkal vár, és nem egy Pokémon komplexitására kell ezeknél gondolni, hanem jóval komolyabb agytornát igénylő konfrontációkra. Bizony, itt minden egyes mozdulatunkat tervezgetni kell, stratégaként hozzáállni az ellenségekhez, és még ha mindent jól eltervezünk, akkor is előfordulhat, hogy az RNG-istenek nem lesznek hozzánk kegyesek, és csúnyán fűbe harapunk.

Ahogy a társasjátéknál, úgy ebben a videójátékos adaptációban is kulcsszerepet tölt be a dobókockával való gurítás.

Egy-egy döntési lehetőségnél, dialógusnál például rettenetesen beszívhatjuk, ha kisebbet dobunk, mint amekkorát kellene. Mindez némi bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot ad hozzá a történethez. Kicsit olyan érzésünk volt ezeket a részeket játszva, mint amikor régen ide-oda lapozós szerepjátékos könyveket forgattunk. Akinek volt ilyen a kezében, tudja, mire gondolunk.

A Baldur’s Gate 3 karakterei és a velük való interakciók egyaránt olyanok, mintha egy klasszikus fantasykönyv elevenedne meg a tévénken. Jól kidolgozott, egyedi személyiséggel rendelkező alakokról van itt szó, akiknek a nagy részével ráadásul össze is lehet feküdni. Igen, ez a Dungeons & Dragons-adaptáció eléggé gátlástalan abból a szempontból, hogy a karakterünk szexualitásának nem vet gátat. Lehetünk hetero-, homo-, bi- vagy pánszexuálisak, és akár összeszűrhetjük a levet kicsit sem vonzó orkokkal, alakváltó, medvévé változó druidákkal – ez utóbbi momentumokból nemhiába lettek mémek, mert iszonyúan viccesek.

Kevés dolog biztos annyira a világon, mint az, hogy a Baldur’s Gate 3 kazuár gamereknek nem való. Sőt, nekik egyenesen azt ajánlanánk, hogy kerüljék el ezt a videójátékot, legyen szó bármekkora mesterműről. Ebbe a D&D-adaptációba ugyanis bele kell fektetni az erőnket és időnket ahhoz, hogy ne legyen a kampányunk komplett bukás. Itt, ha bemegyünk egy dungeonbe, könnyen előfordulhat, hogy 5 óra múlva jövünk ki belőle, és az egész, gamingre rászánt esténk erre megy el.

A mellékküldetéseket tekintve viszont kicsit sem panaszkodhatunk, a Baldur’s Gate 3 side questjei simán és nagy magabiztossággal verik agyon az olyan nagy elődöket, mint a Witcher 3, mely előtt a többség le volt borulva.

Az átvezetők mozis élményt kínálnak, tényleg filmes igényességgel lett összerakva a Baldur’s Gate 3, pont ezért bántja egy kicsit az ember szemét a karakterek elavult mozgáskultúrája, amit a kalandozásaink során látunk. A körökre osztott harc lehet, hogy sokaknak kenyere, nekem személy szerint nem az. Amennyire átélhető a sztorija a Baldur’s Gate 3-nak, olyan fájdalmat jelentett számomra csatába menni ebben a játékban. Tény viszont, hogy szívesebben játszom olyan címekkel, mint a nemrég kijött Lies of P, mert ezekben, ha megnyomom a gombot, azonnal üt a karakter, és a jó sztorit akciódús játékmenet kíséri.

A körítést illetően a fennkölten hangszerelt zenék felrakják az i-re a pontot, a Larian Studios belenyúlt a tutiba akkor, amikor már 2020 októberében elérhetővé tették a Baldur’s Gate 3-at early accessben, és a fantasy-RPG-t nyüstölő gamerek minden visszajelzésére odafigyeltek. Másképp nem lehetne a Baldur’s Gate 3 ennyire jó, immerzív és magával ragadó élmény, eltekintve

az egyetlen hibájától, hogy a harcrendszer idegesítő.

Hogy a Baldur’s Gate 3 lenne a világ legjobb játéka? Túlzás ilyet mondani, elvégre csak a közelmúltban kaptunk olyan címeket, mint a Star Wars Jedi: Survivor, a God of War: Ragnarök, és idesorolnánk még talán a Hogwarts Legacyt is, melyek hasonlóképp gyönyörűen megálmodott alkotások voltak. Ezek mindegyike művészi igényességű videójáték, és a Baldur’s Gate 3 bőven beillik ebbe a sorba.