A Ninja Gaiden és a Nioh fejlesztőgárdája, a Team Ninja egy meglehetősen érdekes újdonsággal tért vissza. A március 22-én megjelent Rise of the Ronin hasonló próbálkozás, mint amikor a FromSoftware nyílt világú terepre helyezte a Dark Soulst, és megkaptuk általa az Elden Ringet – de sajnos az ötletes alapsztorija és kihívásokban teli játékmenete ellenére ebből a szamurájos játékból sosem lesz „év játéka”-jelölt.

A Rise of the Ronin az 1800-as évek közepére repít minket vissza, egy megosztott Japánba. Küszöbön áll ugyanis a Nyugat színre lépése és benyomulása az ázsiai országba, az amerikai parancsnok Matthew C. Perry egyezséget köt a sógunnal, ami iszonyatos belső feszültségekhez vezet. A nép lázadozni kezd a sógunátus ellen, elszánt harcosok lépnek színre, hogy megállítsák Japán kiárusítását és elrackulását. Itt kapcsolódunk be mi, egy névtelen hős pengéjét a kezünkbe véve, hogy kivezessük Japánt ebből a sötét és nagyon véres korszakból.

A Team Ninja alkotása egy egészen sokszínű egyveleg, hiszen amellett, hogy visszaköszönnek a játékban a Nioh izzasztóan kemény bossharcai, még jó pár másik ismert franchise-ból csentek el elemeket a készítők. Például az Assassin’s Creed-sorozatból, még ha a japán nagyvárosokban való közlekedés nem is annyira dinamikus, nincs parkour és egyéb nyalánkságok, könnyedén eszünkbe juthat az Ubisoft orgyilkosos franchise-a. Emellett kapunk egy, a Breath of the Wildból ismerős siklóernyőt, na meg a Sekiro csáklyás megoldása is visszaköszön, ez utóbbit bevethetjük a harcokban, csúnyán meglepve vele ellenségeinket.

A harcok a Rise of the Roninban meglepően brutálisak, itt aztán lehet kezeket-lábakat, fejeket levagdosni. Szótlan karakterünk néha alig győzi törölgetni a vért a kardjáról. Szükség is van a fegyverekre, a játékban hatalmas területeket kell bejárnunk, ahol rengeteg mellékküldetés vár. Míg például a The Witcher 3-at pont ezek a nem kötelező missziók tették annyira élvezetessé, a Rise of the Ronin belebukik ebbe a feladatba. A mellékküldetések unalmasak, repetitívek, és a fő missziók is ugyanarra a kaptafára vannak felhúzva – emiatt gyorsan bele lehet fáradni a Rise of the Roninba. Igen, az összecsapások élvezetesek, használhatunk pisztolyokat, puskákat, dobócsillagokat, egyéb trükköket a könyörtelen bosszúhadjáratunk közben, az viszont megbocsáthatatlan, hogy mennyire kevésfajta ellenség kerül az utunkba. És bár a játék teli van emlékezetes karakterekkel, a történet túl zavaros ahhoz, hogy úgy igazán bele tudjunk merülni.

Elkerülhetetlen, hogy ezt a játékot összehasonlítsuk legalább felületesen az elmúlt évek egyik legélvezetesebb szamurájos kalandjával, a Ghost of Tsushimával. A Rise of the Ronin ahhoz képest minden téren alulteljesít, rettenetesen csúnya a grafika, performansz módban is akadnak lassulások bőven, egyedül a harcrendszer az, amiben tartani tudja a lépést a Team Ninja újdonsága, de ott is alig.

Kicsit sem lehet a Rise of the Ronint tripla A-s játéknak érezni, a helyzeten pedig sokat ront, hogy innen-onnan összeollózott fércmunkának érződik a végeredmény. Mégis, az ember azon kapja magát, talán köszönhetően az új Sógun-sorozatnak is, hogy annak ellenére, hogy ezer sebből vérzik, egyszerűen nem lehet abbahagyni a 19. századi Japánban való kalandozást. Amolyan guilty pleasure az élmény, amit a Rise of the Ronin nyújt, egyáltalán nem váltja meg a világot, ugyanakkor jólesik látni, hogy a vérengzéssel legalább nem spórolt a Team Ninja. És egy ponton még az is elkezd minket érdekelni, hogy a különböző frakciók közül ki lesz a végső befutó. Mert legalább több befejezés is van a Rise of the Roninban, és ezek között akad olyan is, amely alternatív valóságba kalauzolja a sztorit.

Meg különben is nagyon érdekes látni, ahogy Edóban, Kiotóban és Jokohamában a tradicionális japán stílus és a nyugati kultúra összecsapnak. Mindez vicces eredményekhez vezethet hősünk tápolása, öltöztetése közben, aki amellett, hogy beletenyerel az ország politikájába, még elveszett ikertestvérének is a nyomára bukkan. Az érzelmi töltete és a személyessége nincs a maximumon a Rise of the Roninnak, mégis kapunk tőle annyi intrikát, hogy ott tartson 20-25 óráig a tévé előtt, mire befejezzük a főbb történetet.

A Team Ninjától a vártnál izgalmasabban elsült ötlet, hogy a Nioh-hoz képest a misztikumtól, túlvilági démonoktól és különleges képességektől elrugaszkodtak. Talán ez az, ami a legjobban áll a Rise of the Roninnak, itt nincs felesleges cicoma, csak realizmus és vérengzés.

6/10

A Rise of the Ronin Playstation 5-ön játszható, a tesztpéldányunkat a PlayStation Hungarytől kaptuk.