Jó hosszú múltra tekint vissza a Prince of Persia-játékszéria, az első részt 1989-ben adták ki, amely híressé vált arról, hogy a készítő, Jordan Mechner a testvéréről készített videókat, hogy aztán rotoszkópos megoldással animációra ültesse át az általa felvett parkouros mozdulatokat. Bár nem lett egyből pénzügyi siker, a kritikusok imádták és végső soron elég vásárló figyelmét keltette fel az első Prince of Persia, hogy nagy videójátékos franchise-zá nője ki magát. A 90-es évek elején jött a Prince of Persia 2, majd a játék átlépett 3D-be 1999-ben. Az újabb fordulópont 2001-ben következett be, az Ubisoft felvásárolta Perzsia hercegének jogait, és a The Sands of Time-mal nyomtak egy merész, de kultikussá vált rebootot, amit több, ugyancsak közkedvelt folytatás követett.

Igaz, hogy voltak olyan mellényúlások, mint a 2008-as, sokak szerint béna cell shaded grafikára építkező, nemes egyszerűséggel megint Prince of Persia névre keresztelt újragondolás, és ahogy teltek az évek, a hírhedt kiadó kezében lassú halált kezdett halni a kalandjáték... 2024 elején mégis csoda történt. Kijött a Prince of Persia: The Lost Crown és a gyökereihez visszatérő, újfent oldalnézetes, metroidvania-elemeket is villantó újdonság hatalmas telitalálat lett. Olyasmit mondhattunk rá, amit Prince of Persia-játékra mostanában nem. Mégpedig, hogy kötelező.

Egészen döbbenetes, de idén már a második oldalnézetes Prince of Persia-játékot adja ki a kezei közül az Ubisoft. Igaz, a The Lost Crownhoz képest a május 27-én korai hozzáférésben publikált The Rogue Prince of Persia alapvető elemeiben különbözik az előző résztől. Legfőképp abban, hogy egy roguelike-címről van szó, amelyben a főszereplő herceg a szeretett hazáját igyekszik megvédeni a vérszomjas hunoktól, ám a főváros megmentése során hősünk folyamatosan leküzdhetetlen akadályokba ütközik, így újra és újra meghal. Szerencsére azonban a hercegnek a tarsolyában van egy varázslatos tárgy, ami folyton visszahozza az életbe, ergo időhurokba zárva küzdhet meg a gonosz erőivel.

A The Rogue Prince of Persia, bár a játékos képességeitől függően akár 10 óra körüli időt is bele lehet ölni, abból a tényből adódóan, hogy early access-játékról van szó, erősen befejezetlen. A játék kábé első harmadába kukkanthatunk bele, és két egészen erős boss-szal nézhetünk farkasszemet, miközben olyan klasszikus, Prince of Persiára jellemző megoldásokat alkalmazunk orrvérzésig, mint a falon való futás, a rudakról való elrugaszkodás, és a többi. Érdekesség, hogy a platform részek közben begyakorolt skilleket a főellenségeknél is tudatosan, és odafigyelve kell alkalmaznunk. Van, akit csak úgy nyomhatunk le, ha jó érzékkel futkosunk a falon, eltalált ütemben. És olyan is, amikor irdatlanul gyorsan kell vertikálisan mozognunk, ha nem akarunk szörnyű halált halni.

A megint csak rajzfilmes külső ne tévesszen meg senkit, a The Rogue Prince of Persia egy irdatlanul nehéz videójáték, amelyet a Dead Cells miatt is ismerős Evil Empire fejlesztett. Igaz, hogy ez a roguelike a kisebb, csenevészebb ellenségeivel képes bealtatni az embert eleinte, és fals biztonságérzetet adni nekünk, ahogy a kontrollert nyomogatjuk, időnként mégis bele lehet ütközni komoly falakba. Vagyis, a Dark Souls és soulslike-játékokhoz hasonlóan érdemes rá felkészülni, hogy

Lehet utálni vagy szeretni ezt, a Nintendo-játékokra hajazó húzást, a The Rogue Prince of Persiában egyelőre szinkronszínészek által felmondott párbeszédek nincsenek, és dialógusokból is kevés akad. De a befejezetlenség nem csak itt mutatkozik meg, hanem abban is, hogy kevés fajta ellenség állja az utunkat. Gyorsan monotonná válik, hogy az egyforma katonákat gyilkoljuk. Hiába áll a hercegnek egy csomó fajta fegyver, kard és íj, valamint különleges extra képesség a rendelkezésére, ha monotonitásba fullad egy idő után a játékélmény.

Ami az aláfestő zenéket illeti, a The Rogue Prince of Persia a mesteri szintet karcolgatja, nem csoda, hogy külön is kiadták a zenei albumát, ezeket a ritmusokat hallva az ember hirtelen megbocsátja a félkész játék minden hibáját, és hatalmába kerít bennünket a lelkesedés, hogy igenis érdemes végigtolni.

Persze erre, mármint a végleges verzió megjelenésére még várni kell, de azoknak, akik a hasonszőrű Hades II-vel már végeztek, nagyszerű időtöltés lehet a The Rogue Prince of Persia. Képtelenség egyelőre megjósolni, hogy rétegjáték marad-e. Ha igen, akkor azt meg lehet előlegezni neki, hogy az érdekesebb és egyedibb próbálkozások közé fog tartozni. Nem csak a roguelike zsánerén, hanem a Prince of Persia-játéksorozaton belül is.

7/10

A The Rogue Prince of Persia PC-re érhető el, Steamen keresztül.