Minden képzeletet felülmúl a népszerű sci-fi játék folytatása

További Godmode cikkek

A Saber Interactive által fejlesztett és Focus Entertainment által kiadott Space Marine 2 méltó folytatása a 2011-es első résznek. Bár a játék nem lépett előre annyit, amennyit 13 év után reméltünk, a magjában még mindig egy nagyon szórakoztató cím van, amely biztosan elindul majd az év játéka kitüntetésért – ám Titus hadnagy nem biztos, hogy bírja majd szuflával.

A brit Games Workshop sötét, sivár, futurisztikus univerzuma, a Warhammer 40 000 az elmúlt évek során egyre jobban elkezdett betörni a mainstreambe. Amellett, hogy olyan sztárok adnák a nevüket a rajongói által csak 40k-nak nevezett fiktív világhoz, mint Henry Cavill, az annak gerincét képző könyvek, figurák és videójátékok egyre nagyobb számban és jobb minőségben jelennek meg.

A három kategória közül talán a legutóbbi gyorsította meg a legjobban a Warhammer ismertségének és Nagy-Britannián kívüli népszerűségének növekedését, melynek legújabb tagja, a szeptember 9-én megjelenő Space Marine 2 a 2011-es első rész folytatása – és a tökéletes belépő a 40k világába.

A Warhammer 40 000: Space Marine 2-ben háromféle játékmódban ölthetjük magunkra az Űrgárdisták páncélját: a kampány során az első epizódban megismert (és kapitányról hadnagyra lefokozott) Demetrius Titus szerepébe bújhatunk, aki két társával együtt vágja magát keresztül a Tyranid fajhoz tartozó, mindent felfaló óriásbogarakon; az Operations módban két másik játékossal csinálhatunk különböző nehézségű küldetéseket, melyek a sztori szerint Titusék kalandja közben, azt támogatva, csak másik fronton történik; az Eternal War pedig a többjátékos módot takarja, ahol 6 a 6 ellen játszhatunk vagy az Istencsászárhoz hűséges, vagy az őt eláruló Eretnekek oldalán.

De milyen is a negyvenegyedik évezred?

Kezdjük a sztorimóddal. A történet szerint Titus majdnem 100 évet szolgált a Deathwatchban eretnekségért, amivel a Space Marine első részének végén gyanúsították meg. Miután lezuhant a Kadaku nevű, Tyranid szörnyek által megszállt bolygóra, bajtársait egyesével mészárolják le, majd ő is túl nagy bogarat próbál eltaposni. Azonban egykori rendháza, az Ultramarine-ok megmentik, egy kockázatos beavatkozással feltámasztják (és Primaris-szintre turbózzák), majd visszaküldik a dolgok sűrűjébe. Ezt követően Titus és két társa, Chairon és Gadriel oldalán védi meg a környező bolygókat, a Tyranidáktól, később pedig az Ősellenség, az Tzeentch nevű káoszisten által megrontott Ezerfiak nevű káoszlégió is becsatlakozik a buliba.

Bár tudom, hogy ebből a bekezdésből a Warhammer világát nem ismerők gyakorlatilag semmit nem értettek, a sztori mód nekik is teljesen élvezhető lesz. A mélyebb utalások mellett ugyanis kellően szájbarágós a sztori, és annak ellenére, hogy valaki nem érzi Roboute Guilliman nevének a súlyát, még nem lesz kevésbé szórakoztató az esetenként több ezer bogarat lelőni.

A Space Marine 2 játékmenete ugyanis a 2010-es évek eleji FPS-eket a legjobb értelemben idézi meg, amely során minden fegyver, de még a páncél súlyát is érezni lehet. Mind a közelharci, mind a távolsági fegyverek használata agykikapcsoló szórakozás, a szétszakadó bogarak és kultisták pedig azt éreztetik, hogy valóban egy háromméteres genetikailag magasabb szintre emelt félistent játszunk.

Azonban talán a játék ezen erőssége a legnagyobb gyengesége is, ugyanis sosem próbál ennél több lenni. Az olyan címek, mint a Gears of War vagy akár a tíz évvel ezelőtti Call of Duty vittek az ilyen gameplay loopba valamilyen csavart, legyen szó a hírhedt repteres jelenetről, vagy a GoW fedezékrendszeréről.

Visszatérve a sztorihoz, azok sem csalódnak, akik a 40k világát jobban ismerik. Rengeteg elemet zsúfoltak a három bolygóba, több frakciót ismerhetünk meg viszonylag közelről, a küldetések közötti Csatahajón és az egyes pályák nyugodtabb részein sétálva pedig tényleg élőnek érezhetjük az Impériumot. Bár gyűjthető tárgyak tekintetében a Space Marine 2 hagy kívánni valót maga után, a fellelhető Dataslate-eken tárolt hangfájlok tovább színesítik az univerzumot.

Pont Eléggé, hogy egy, a Warhammer futurisztikus világával most először találkozót remekül berántson – akár annyira, hogy egy pár tíz könyvet is szeretne elolvasni az Űrgárdisták, az Astra Militarum nevű katonaság, vagy akár az eretnekek háttérsztorijáról. Vagy arról, hogy ki is az az Istencsászár, akinek a nevében történik minden.

A Space Marine 2 másik két módja, az Operations és az Eternal War egész jól töri meg a kampány játékmenetét. Az Operations megmutatja, hogy nem csak Titus hőstetteiről szól Kadaku, Avarax és Demerium megmentése, valamint új ellenségeket és képességeket is felold, amit többedmagunkkal próbálhatunk ki. A különbözős nehézségi fokokkal pedig sokkal tovább marad érdekes a játék, mint ahogy azt a nagyjából 8 órás kampány lehetővé teszi – még akkor is, ha valaki azt is különböző kihívási szinten teljesítené.

Az Eternal War jellemzésénél pedig megint vissza kell kanyarodni a 2010-es évek eleji lövöldözős játékokhoz. A Space Marine 2 multiplayer módja teljesen lecsupaszított, mind a hat kasztnak van egy képessége, pár különböző közelharci fegyvere és puskája, valamint választható gránátja, ezen túl viszont magunkra és társainkra vagyunk utalva. Nincsenek felszedhető erősítések, nincsenek feloldható új képességek vagy a játék során megszerezhető ultik – ami szintén egyszerre jó és rossz. Jó, mert nem érezzük azt, hogy maga alá temet a végtelen információ, és a tanulási görbe és véget nem érő Battle Passok miatt inkább bele se vágunk a játékba. Azonban rossz, mert a századik bolterrel kilyuggatott eretnek után felmerülhet bennünk a kérdés, hogy „oké, mi van még?”.

Nincs vége a dalnak, sem a lánckardok zúgásának

A játékot fejlesztő Saber Interactive azonban nem hagyja el a sötét, háborús jövőt, ígértek több frissítést és bővítést, amelyek bár egyelőre csak kozmetikainak tűnnek, az biztos, hogy foglalkozni akarnak a Space Marine 2-vel – főleg a rajongóktól kapott nagyon pozitív fogadtatás miatt.

Titus története sem ért még véget, az első részhez hasonlóan ez a sztori is cliffhangerrel sötétült el, az egyik küldetésben látott Necron építmény pedig tökéletes alapot ad egy DLC-nek.

Összességében a Space Marine 2 méltó folytatása lett az első résznek, azonban az évekig tartó fejlesztés – és a kiadási dátum többszörös eltolása – után nem szólt akkorát, mint amire vártunk. A játékmenet szórakoztató, de csak ideig-óráig, amelyet a kampány utáni két játékmód kisebb bővítései ki tudnak tolni, de hasonlóan nem az örökkévalóságig. Ahol viszont az SM2 nagyon erős, az a Warhammer 40 000 életérzésének és atmoszférájának átadása, amelyet szerintem jobban fején talált a Saber, mint a Darktide-ot fejlesztő Fatshark, és legalább olyan jól, mint a Rogue Tradert összehozó Owlcat Games. Az biztos, hogy elindul az év legjobb játékának címéért, arról viszont már nem vagyok meggyőzve, hogy el is nyeri azt.