Amikor az ember a stop-motionre gondol, az elsők között jut eszébe Tim Burton neve, aki olyan remek produkciókat hozott létre ebben a műfajban, mint A halott menyasszony vagy a Frankenweenie, de a rendező akkora rajongója és művelője ennek a különleges animációs megoldásnak, hogy még a Beetlejuice első és második részébe is képes volt belecsempészni ilyen szegmenseket. Nem véletlenül emlegetem a Wednesday készítőjét az Xbox legújabb, április 8-án megjelenő videójátéka, a South of Midnight kapcsán, merthogy a Compulsion Games csapatának alkotása

A Compulsion Gamesnél éghettek már a vágytól, hogy bizonyítsák, képesek ők maradandó játékot is alkotni, elvégre a horror FPS-ük, a nagy visszhangot kapott, végül nem túlságosan forradalminak bizonyuló We Happy Few mostanra csúnyán a feledés homályába veszett. Nem lett belőle az új BioShock, és akkor finoman fogalmaztam.

A fejlesztőcég újdonsága az Xbox Series X/S-re, valamint PC-re érkező, Game Passon a megjelenés napjától behúzható South of Midnight egy külső nézetes akció-kalandjáték, amelynek középpontjában egy Hazel nevű fiatal lány áll, akit már a bevezetőben szörnyű tragédia ér. Hazel anyját a házukkal együtt elsöpri egy hurrikán, és egyedül hősnőnk lehet képes arra, hogy megakadályozza, hogy árván maradjon. Igaz, ehhez Hazelnek fejest kell ugrania a déli államok horrormeséibe, amelyek egyik pillanatról a másikra elevenednek meg számára.

Hazel személyében a 10-12 órás játék során egy szövő, afféle boszorka bőrébe bújhatunk, és a feladatunk, hogy mágiánk, egyre gyarapodó képességeink birtokában kibogozzuk a balsors csomóit, amelyek szenvedést hoznak a helyieknek, és persze rosszindulatú, ártó szellemeket, akik a környéken rontják a közhangulatot. Ami a South of Midnight játékmenetét illeti, kétféle szekció váltogatja egymást, az egyikben egyik platformról a másikra ugrándozva, falon futkosva, repkedve kell haladnunk előre, a másikban zárt terekben küzdünk a már említett, engem demogorgonokra emlékeztető démonokkal.

Ami a South of Midnightnak nagy szerencséje, hogy a körítés, a stop-motion stílusú tálalás, a szaggatott karaktermozgás, a meseszerű, néha még a Guillermo del Toro-féle A faun labirintusát is kölcsönvevő gótikus stílus minden pillanata arany. Na és egy óriásharcsa személyében kapunk egy nagyon szerethető narrátort és útitársat. Ennek tetejébe a grafika gyönyörű, szemkápráztató, valamint a készítők nem lustálkodtak, és egy csomó, az éppen zajló történéseket kommentáló, jazz, blues és egyéb déli muzsikák által inspirált dalokat raktak össze.

Lássuk be, bár nem volt céljuk az alkotóknak, senki nem fogja a Dark Souls magasságába rakni a South of Midnight harcrendszerét, pedig simán lehetett volna ebből valami könnyedebb soulslike. Valahogy úgy, mint ahogy a Kena: Bridge of Spirits csinálta. Kihagyott ziccer? Egyértelműen.

A narratíva azért húzza magával az embert, ahogy Hazel felfedezi saját családja és a környék lakosainak mérhetetlen szomorúsággal nyakon öntött sztoriját, az azért belőlünk is képes olyan érzelmeket kiváltani, hogy egy picit jobban megszorítjuk a kontrollert. Valamint a főellenségeket is remekül eltalálták a compulsionös srácok.

Ez azon ritka esetek egyike, amikor a sztori akkor sem sérült volna, ha ténylegesen animációs filmként csinálják meg, és meg vagyok győződve róla, hogy egy aranyos, másfél órás Tim Burton-homage-ként sokkal jobban működött volna a South of Midnight. Kár érte, ugyanakkor még így is egy annyira egyedi hangvételű művészjáték ez, amit ebben a lelketlen világban érdemes kipróbálni. Egyediség azért csurrant-cseppent belé, nem tagadom.

6,5/10

A South of Midnight április 8-án válik elérhetővé PC-re és Xbox Series X/S-re.