Bő két hónapja jelent meg a Kinect, a Microsoft 3D, mozgásérzékelős kütyüje Xbox360-hoz, ami az egész játékipart hivatott felforgatni azzal, hogy a játékok irányításához nem kell se kontroller, se egér, se billentyűzet, csak az infrás-lézeres-kamerás-térmikrofonos kis fekete doboz, ami közvetíti a mozgásunkat egyenesen a játékba. Miközben jobb-rosszabb kinectes játékok születtek, a lelkes amatőr programozók is rámozdultak a kütyüre, és olyasmiket építettek a technológiára, amire a microsoftos mérnökök alighanem sosem gondoltak volna a megalkotásakor.
A Microsoft nem nehezítette meg különösebben a Kinect-hekkerek dolgát: a kütyü szabvány usb-porton csatlakozik a géphez, az adatfolyama nem titkosított. Napok kellettek csak a megjelenés után, hogy elkészüljön az első sufnituning meghajtóprogram, ami pécén is képes értelmezni a Kinect által küldött jeleket (egy Hector Martin Cantero nevű spanyol programozó írta Linux alá, az AdFruit Industries 2000 dolláros versenyére).
Decemberben megjelent a NITE, a az a nyílt forráskódú rendszer, amire a PrimeSense és az Asus épít majd közösen pécés Kinect-alkalmazásokat, illetve a FAAST, a University of Southern California kutatóinak meghajtóprogramja. Innentől már tényleg csak elhatározás és kreativitás kérdése volt, hogy ki mit hoz ki a Kinectből, annyira, hogy hamarosan a Microsoft is kiszivárogtatta, hogy hivatalos Kinect-támogatást tervez, legkésőbb a Windows 8-ban, de inkább előbb. Amíg ez nem történik meg, nézzük meg a legkreatívabb kinectes házibarkács projekteket.
Első menetben természetesen eredetileg nem Kinecthez szánt játékok mozgásérzékelős irányításai készültek el, ami leginkább azt mutatta meg, hogy mennyire nem elég simán ráakasztani egy játékra a kinectes kontrollt, ha maga a játék nem úgy van kitalálva, hogy mozgással irányítsuk, roppant frusztráló lesz a végeredmény. Elvégre ki tartaná szórakoztatónak, hogy helybenfutva-ugrálva Super Mariózzon?
Az is hamar bebizonyosodott, hogy az irányítás finomabb részleteihez nem árt, ha van valami kontrollerszerűség, amin lehet ortodox módon gombokat nyomogatni. A Starcraft 2 kinectes megoldásánál ez például egy iPod Touch volt – és a szürreális Microsoft-Apple szimbiózis egész jól működik.
Van, ahol a játék szinte kiabál a Kinect után, mint a fénykardozós Jedi Knight (ennek a mozgásérzékelős verziója egyébként egy magyar programozó műve), máshol meg egészen meglepő, hogy mire nem jó a mozgásérzékelés (plusz a Kinect hangfelismerése), mint a Rome: Total War stratégiai játékban.
A legjobbak persze azok a megoldások, ahol a játék határain túl is mutat a kinectes hekkelés, mint a Minecrafté, ahol saját magunkról mintázott óriásszobrokat készíthetünk a játék világában (ezeket egyébként hosszas tervezéssel és építkezéssel lehetne csak létrehozni), vagy a ThriXXX, az első kinectes szexszimulátor, amit a Microsoft már az első demó megjelenése után betiltott.
A játékokon túllépve először grafikus trükkökkel próbálkoztak a programozók, mint a Body Dysmorphic Disorder című demó, vagy a predátorok álcájának lemásolása, de hamarosan komoly tudományos területeken is előkerült a Kinect, mint olcsó, és jó minőségű, valós idejű 3D modellezésre alkalmas eszköz (valahogy úgy, ahogy az amerikai Cyber Crimes Center kódtörői annak idején rádöbbentek, hogy a Playstation 3 processzora hatékonyabb jelszófejtésre, mint az ötször drágább célszerverek).
A NASA asztrobiológiai kutatóintézete például saját szoftverekkel felturbózott, Kinectre alapuló telekonferencia-rendszert használ, amivel a tudósok nem csak videotelefonálnak, de egyszerűen tudnak 3D ábrákat, adatokat megosztani egymással. A Massachusetts-i egyetem biokémikusai bonyolult molekulák 3D modellezésére és manipulálására vezettek be egy kinectes rendszert, ami valahogy úgy működik, ahogy Robert Downey Jr-é. a Vasemberben, csak éppen hologramok nélkül.
A John Hopkins University laborjaiban műtétekhez vetnek be kinectes segítséget: a 3D képalkotó technológia, és a mozgásérzékelés eddig meghökkentően jó eredményekhez vezetett, nagyjából olyan hatékony, mint a méregdrága orvosi robotok távirányított manipulátorai, de csak rongyos 150 dollárba kerül.
Egy másik amerikai egyetemen, a Georgia Tech College of Computingon olyan rendszert fejlesztenek Kinectre, ami a süketnémák jelbeszédét képes olvasni és angolra fordítani – az ötlet magától értetődő, a program már működik, de a szókincse még elég korlátozott, de beláthatatlan lehetőségek vannak még benne.
A tudományos munka mellett a mindennapi életben is találtak helyet a kinectes trükköknek a programozók, akár olyan szórakoztató marhaságokról van szó, mint a léggitár-szimulátor, akár olyasmiről, mint a Kinecttel vezérelt robotautó.
A svájci EPFL műszaki egyetem egyik laborjában összerakott, több Kinect-kamerából álló éjjellátó mozgásérzékelő rendszert viszont nem csodálkoznánk, ha hitech riasztóberendezésekben látnánk viszont, ami az infrakamerával csalhatatlanul felismeri sötétben is az emberalakokat, elemzi a mozgásukat, és csak akkor riaszt be, ha meggyőződött arról, hogy valóban betörőt fogott.
Végezetül mindenképpen be kell számolnunk az enyhén kamugyanús orosz megoldásról, a Kinecttel irányított vécéről, ahol kézmozdulatra emelkedik a deszka és indul az öblítés. És a kreatív hekkerek még mindig csak a lehetőségek felszínét harcolgatják a 3D mozgásérzékelésben.