Miután a sosem látott méretű internetes tiltakozás hatására az amerikai szenátus parkolópályára állította a SOPA és PIPA törvénytervezeteket, az online közösség figyelme a hasonló témában mozgó, kalózkodással, szellemi tulajdonnal, szerzői jogokkal foglalkozó nemzetközi kereskedelmi egyezmény, az ACTA felé fordult. A megállapodást, amivel az USA gyakorlatilag a saját szerzői jogát erőltetné rá a világra, Magyarország 21 EU-tagállammal együtt a hétvégén írta alá egy tokiói konferencián.
Az ACTA rövidítés az Anti-Counterfeit Trade Agreement, vagyis hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás kifejezést takarja, és jórészt a hamisított termékek, elsősorban gyógyszerek és műszaki cikkek nemzetközi kereskedelme ellen próbál hatni, egységesítve a jelenségtől a legtöbb kárt szenvedő országok szabályozását és fellépését, erősíteni a nemzetközi együttműködést. Az egyezmény azonban nagyon tágan értelmezi a hamisítás fogalmát, és sok tekintetben egy kalap alá veszi a hamisított gyógyszert a kínai kamu iPhone-nal, és a fájlcserével, a szabadalmat a szerzői joggal. Sokak szerint ha a SOPA és a PIPA rossz hatással lett volna az internetre, míg az ACTA egyenesen egy rémálom.
Az egyezménnyel kapcsolatban 2007-ben indultak el az első nemzetközi tárgyalások, teljes titokban. Évekkel később kezdtek csak kiszivárogni az első részletek, bennük olyan tervek, mint a három dobás elvének kiterjesztése az aláíró országokra (három online jogsértés után a felhasználó internetkapcsolatának megszüntetése), illetve a felhasználó jogsértéseiért az internetszolgáltató felelőssé tétele. Az ACTA elleni közhangulatot már az megalapozta, hogy a nyilvánosság kizárásával dolgozták ki, illetve hogy a betartatására egy kormányokon kívül álló nemzetközi testület, az ACTA Bizottság ügyelne, ami az egyszeri felhasználók részéről nem számon kérhető vagy ellenőrizhető.
A korai verziókhoz képest az ACTA szövegéből sok olyan pont került ki, ami korábban nagy felháborodást keltett a neten. A végleges változat már nem írja elő a három dobás kötelezőségét, nem tolja át a szolgáltatókra a felelősségvállalást a felhasználói tartalmakért, és nem teszi lehetővé a notebookok, okostelefonok és egyéb eszközök átvizsgálását jogsértő digitális tartalmak után. Benne van viszont például az Amerikában a szerzői jogsértések kártérítés-megállapításához használt „statutory damage” rendszer kiterjesztése. Eszerint a jogsértéseket kategóriánként be kell árazni, és ezek felszorzása adja ki a büntetés összegét. Így lehet például harminc mp3 fájl letöltéséért 140 milliós bírságot ráverni egy fájlcserélő egyetemistára. Az ACTA azt is rögzíti, hogy az illegális megosztásokkal és letöltésekkel okozott kárt azt feltételezve kell megállapítani, hogy a letöltők egyébként megvásárolták volna az adott tartalmakat – ami a valóságtól eléggé elrugaszkodott elképzelés. Ráadásul az ACTA-ra hivatkozva a szolgáltatók kötelezhetőek lehetnek arra, hogy a jogtulajdonosoknak kiadják a jogsértéssel vádolt felhasználóik adatait.
Ezáltal pedig általánossá válhat az a gyakorlat, ami például Németországban megy mostanában, ahol a szerzői jogi törvényre hivatkozva a játékkiadóknak az internetszolgáltatók kiadják a fájlcserélők személyes adatait, akiket aztán egyesével keresnek meg azzal, hogy pár száz euró fejében eltekintenek a pereskedéstől.
A jogvédők legkomolyabb gondja az a szöveggel, hogy az sok helyen fogalmaz homályosan, kétértelműen, illetve kriminalizálja a nem szándékos, vagy akár kimondottan véletlen szerzői jogsértéseket is. Nem határoz meg pontos szabályokat a fair use (tisztességes felhasználás) körében, ami egyébként a józan ész határai közé szorítaná a szerzői jogvédelmet, és kimondja, hogy az információszabadság jegyében milyen kivételeket lehet tenni az elvileg jogvédett anyagok másolási és terjesztési korlátai alól. Az ACTA szó szerinti alkalmazása mellett például tilos lenne továbbadni egy szakácskönyvből megtanult receptet.
Az ACTA a szerzői jogot egyértelműen erősebbnek tekinti, mint az információszabadság és a szólásszabadság elvét, mindez a gyakorlatban pedig azzal járhat, hogy a SOPA/PIPA tervezeteihez hasonlóan a jogtulajdonosok kezébe aránytalanul nagy hatalmat ad, amit azok az internet saját érdekeiknek megfelelő cenzúrázására használhatnak.
Szintén fura a megfogalmazása annak a résznek, ami betiltja az olyan termékeket és szolgáltatásokat, amelyek első számú funkciója a jogvédett tartalmak másolása vagy terjesztése. Erre hivatkozva ki lehet vonni például a forgalomból egy dvd-másoló szoftvert (ilyen az USA-ban többször megtörtént már), de nehéz a szöveget úgy értelmezni, hogy az ne legyen alkalmazható például a világ összes fénymásológépére is.
A digitális tartalmakkal kapcsolatos szabályozáson felül a legtöbb vitát az a szabályozás váltotta ki, ami gyakorlatilag megszüntetheti a generikus gyógyszer fogalmát. Egy gyógyszert húsz évig véd a szabadalom, és ennek lejárta után a hatóanyagot, a pontos összetételt közkinccsé kell tenni, és bármelyik gyógyszergyár készíthet onnantól az eredteti márkanév nélküli, de azzal egyébként teljesen megegyező szert. Az ilyen generikus szerek általában az eredetinél jóval olcsóbbak, hiszen nem kell az árukba beleépíteni a kifejlesztés és a klinikai tesztelés költségeit. Az ACTA szövege azonban értelmezhető úgy, hogy ezek a gyógyszerek is illegális másolatnak számítanak. Amerikában komoly jogelméleti vitát vált ki az is, hogy az ACTA névleg egy kereskedelmi megállapodás, így az elnök a szenátus felhatalmazása nélkül írhatja alá (illetve írta alá tavaly októberben), mégis hatással lehet az amerikai jogra – ez pedig a kritikusok szerint alkotmányellenes.
Az ACTA magyar szignálásának gyakorlati következményei egyelőre nem lesznek. Az egyezményhez együtt, mint EU fogunk majd csatlakozni, ha a még hezitáló öt tagország (Németország, Hollandia, Észtország, Szlovákia, Ciprus) is rábólint, aztán az egészet az Európai Parlament is megtárgyalja és jóváhagyja. Ez 2012 júniusában várható, és valószínűleg komoly vitákat fog kelteni Brüsszelben, főleg az amerikai SOPA/PIPA elbukása nyomán, illetve azután, hogy az ACTA elleni tiltakozásképpen lemondott az egyezmény EP-s referense, a francia Kader Arif.
A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület közleménye szerint itthon egyáltalán nem fog változásokat hozni az ACTA, mert a jelenlegi magyar és az EU-s szabályozás is szigorúbb, mint az egyezmény passzusai. A HENT szerint a megállapodás elsősorban az EU-n kívüli országokban történő jogsértések elleni hatékonyabb, közös fellépést segíti elő.