A héten szakmai fórumot tartottak a meghívott magyar szervezetek a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodásról, ismertebb, angol nevén ACTA-ról (Anti-Counterfeit Trade Agreement). A szerződés korábban hatalmas visszhangot keltett az interneten, mert neve ellenére kalózkodással kapcsolatos pontokat is tartalmazott, így sokan az internetes szabadságjogok elvesztését látták a tervezetben. A tiltakozások hatására több tagállam is társadalmi egyeztetésbe kezdett, a végleges verzióból pedig kiszedtek több, vitatott pontot is. A magyar vitán jogászok és szerzőijogi-szabályozással is foglalkozó civil szervezetek vettek részt.
A szerdai ACTA-konferencián a szakmai szervezetek és szakjogászok mellett a meghívottak között volt Bodó Balázs, a BME szerzői jogokkal és a torrentezéssel foglalkozó adjunktusa, valamint képviseltette magát a Kalózpárt is, amely a februári ACTA-ellenes tüntetést támogatta, tehát nem egy szokványos jogi vitáról volt szó – ennek ellenére a beszélgetést a konkrét jogértelmezések megvitatása dominálta.
2007 októberében az Egyesült Államok kormánya irányozta elő az ACTA megszületését, amely, ahogy részben a neve is mutatja, egy, viszonylag sok kérdést érintő nemzetközi együttműködés a hamisítás és a szellemi tulajdon lopása ellen. A szerződést Magyarország a legtöbb uniós tagállammal együtt idén január 26-án Tokióban már aláírta. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szerződés egyből életbe is lépett. Ahhoz még ratifikálni kell, amiről a magyar Országgyűlés dönt majd. Az aláírás gyakorlatilag csupán egy szándéknyilatkozat.
Az ACTA-t maga az Európai Parlament sem ratifikálta még, sőt megállították a folyamatot a csehek, a szlovákok, a románok és a lengyelek is. Egy hónapja pedig már az Európai Unió luxembourgi bírósága viszgálja, hogy összeegyeztethető-e az ACTA az uniós joggal, nem sérti-e a szólás- és információszabadságot. A fórumon résztvevő jogászok szerint ez azt jelenti, hogy – ismerve az Európai Bíróság tempóját –, körülbelül 18-24 hónapot húzódik a szerződés ratifikálása.
Az ACTA vegyes egyezmény, ezért néhány rendelkezésről az Európai Unió dönt, a büntetőjogi fejezetetet viszont az adott tagállamban kell alkalmazni. Ezért van az, hogy Magyarországon valószínűleg nem sok változást hoz az egyezmény, a kalózoknak nem kell jobban rettegniük, mint eddig.
Dr. Ficsor Mihány, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának jogi elnökhelyettese szerint egyáltalán nem szokatlan a diplomáciában, hogy titokban tartják a nemzetközi tervezeteket, amíg el nem készülnek. Az ACTA 2010. áprilisától már nyilvános volt, a szöveg véglegesítése pedig 2010 novemberében történt meg.
Ficsor szerint a transzparencia alapvetően a kisebb államok érdeke. Magyarország már 2007-ben szorgalmazta, hogy a szerződéstervezet legyen nyilvános. A készülő egyezmény nyilvánosságra hozataláért öt tagállam már ekkor megalapította a Friends of Transparency-t.
Dr. Faludi Gábor, az ELTE docense elmondta, hogy a hatályos magyar törvények nem írnak elő transzparenciát a nemzetközi szerződésekhez, de a megfogalmazás szerint az egyeztetésekbe bevonhatók társadalmi szervezetek is.
Stefan Marsiske, a Kalózpárt delegáltja szerint a helyzet azért ennyire nem egyértelmű. Vannak most is folyamatok a diplomáciában, ahol előzetesen vonják be a társadalmat. Ennél az egyezménynél viszont azért volt szükség a titoktartásra, mert mindenki az amerikai külögyminisztérium érdekeit képviseli, már a kezdetektől fogva. Pedig az előzmények, a tervezetek megismerése is fontos lenne, például máig nem egyértelmű, hogy létezett-e a három csapás intézménye. Később kiderült, hogy amennyiben lesz szerződés, annak magyarázata tartalmazza majd a történetét is.
A beszélgetés néhány, hivatalos megnyilatkozásokat mellőző őszinte pillanatában olyan mondatok is elhangzottak, mint például „sose értettük, hogy mire jó, de azt éreztük, hogy baj lehet belőle” – ebből látszik, hogy a magyar szakma is értetlenül áll az egész előtt, és valójában jogosnak érzi a kritikát, amit az ACTA kap. Igaz, erre már a beszélgetés legelején utaltak, amikor valaki megjegyezte, hogy más helyett tartják a hátukat.
Csömör Magdolna (IVSZ) szerint jó dolog, hogy az ACTA kapcsán újra lehetőség van a szerzői jogokról beszélni. Ugyanezt mondta Bodó Balázs is, szerinte jól látható, hogy a nyilvánosságnak is van ereje, a legtöbbet kritizált három csapás – ennyi jogsértés után megszüntethették volna a kalóz internet-hozzáférését – például kikerült a törvénytervezetből. Bodó szerint ez nem egy szalmaláng, innentől fel kell készülni rá, hogy nem csak öltönyösök fognak vitatkozni, „nem lehet visszacsinálni az elit diskurzust”.
Úgy gondolja, ahol most tartunk, az a legjobb dolog, ami történhetett az ACTA-val. Az egész jó, mert újra egy asztalhoz ült sok hang, nem csak az öltönyösök egymás között. Nem mindenki értett egyet vele. Volt, aki úgy fogalmazott, „ne a zaj döntse el, hogy mi alapján születik meg egy döntés”.
Az ACTA alapján polgárjogi eszközökkel lehet majd fellépni a jogsértők ellen. Ezek egyike az eltiltás. Ez nem kötelező, folytatni lehet megfelelő kompenzáció mellett – tehát mondjuk pénzbirság után maradhat az internet. A másik lehetséges eszköz a kártérítés. Ez viszont mindig bírói jog, az adott bíróság dönt az összegről. Faludi szerint ez a polgári jog legbonyolultabb kérdése, nehéz a kár összegét meghatározni, minden esetben, nem csak a szerzői jogok sérülése esetén.
Jókuti András, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának főosztályvezető-helyettese elmondta, hogy sok alternatív lehetőség is van. Gyakorlatilag az ACTA-ban foglaltakat a magyar jog az általános kártérítéssel megoldja.
A kalózokat leginkább az ACTA büntetőjogi része érdekelte. Ennél a pontnál szintén az a helyzet, hogy a hatályos magyar büntetőjogi szabályozás az ACTA-nál szigorúbb. A jelenlévő jogászok abban is megyegyeztek, hogy az ACTA „fogyasztói cselekményre nem alkalmazható", tehát nem fog rárontan a TEK a magányos torrentezőkre hajnali négykor.
Az ACTA a tömeges jogsértéseket büntetné. Ebben viszont már nem tiszta pár dolog. Amíg nagyon könnyű mondjuk a hamisított márkajelzéssel ellátott, tömegesen gyártott árukra ráhúzni a vizes lepedőit, addig azt eldönteni, hogy mondjuk az egyszeri torrentező kisiskolás 50 gigabájtos mangagyűjteménye tömegesnek számít-e már nem ilyen egyszerű.
Ennél a pontnál ütközött ki, hogy a jelenlegi jogi szabályozás és a jelenlegi technológia még köszönő viszonyban sincsenek egymással, az egyezményhez kapcsolódóan a jogászok még mindig egyszerű letöltésről szeretnek beszélni, és ez alapján különböztetnek meg cselekményeket, miközben tudjuk, hogy például a torrent már teljesen más elven működik. Szintén nem egyértelmű, hogy a rendelkezések alapján például nyomoznak-e majd a moziban kalózfelvételt készítők ellen. Ez a kérdés nyitva is maradt, ami azért némi gyanakvásra ad okot.
A technológia fejlődésének köszönhetően szintén kevésbé érinti a digitális tartalmakat, hogy mit csinálhat a vámos a jogsértő, hamisított dolgokkal, hiszen manapság már nem jellemzői, hogy bárki kamionnyi cédét csempészne egyik országból a másikba.
Az ACTA-ban foglaltak viszont érdekesek lehetnek más szempontból is. Jelenleg, ha a magyar vámos jogsértő terméket észlel, vagy saját határkörében jár el, vagy pedig a jogtulajdonos maga is kérhette, hogy, hogy figyelje a termékeiket. Ez a szerzői jogsértések esetén nagyon nehéz, a vámos egyszerűen nem tudja megállapítani, hogy egy adott dolog most tényleg lopás-e. A hamisításnál itt is egyszerűbb a helyzet, a hamis márkajelzéseket például könnyű beazonosítani.
Amennyiben találnak valamit, az eljárás vége az, hogy saját költségére a jogosult kérheti a termék megsemmisítését. Ez a kérdés a tranzitáruk esetén a legizgalmasabb. Volt olyan, hogy egy gyógyszer az eredeti országban is generikus volt és a célországban is, de megállt a hajó az EU-ban (Rotterdam) és megsemmisítették. A legviccesebb pedig: a netes részt kilúgozták az ACTA-ból, igazából csak üres frázisok maradtak. A fórum résztvevői nagyjából ugyanezt tudták hozzáteni.