Kipróbáltuk a Windows 7 utolsó megjelenés előtti verzióját, aminek hála nagyjából képet kaptunk arról, mire számíthatunk a végleges rendszernél: stabilitásra és gyorsaságra. Az RC1 legalábbis úgy nyomta le elődeit, hogy még nem is várhattunk tőle komoly tempót.
Az utolsó lépcsőfokhoz érkeztünk, még egy mozdulat, és belépünk az ajtón.
Izé, az ablakon.
Elkészült minden idők egyik legjobban várt Windowsának, a 7-esnek az RC1-es verziója, ami a végleges szoftver előtti utolsó állomást jelenti. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy miért olyan fontos a 7-es: saját jogon, vagy mert olyan nagy csalódást okozott a Vista. Az biztos, hogy a Microsoftnak a 2001-es XP óta nem volt átütő erejű operációs rendszere, így a vállalat programozói minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a Windows 7 gyors legyen, stabil és maximálisan kiszolgálja a felhasználók igényeit.
Ezt a markatingbullshitet persze már számtalanszor hallottuk, a 7 prebétái, bétái azonban mind meglepően jól teljesítettek. Például verziószámukhoz képest mindannyian stabilak voltak, köszönhetően az újragondolt fejlesztésnek: a Microsoft most a prebétától várt annyit, mint a Vistánál a bétától, a bétától meg mint az RC1-től.
Ebből tehát következik, hogy az RC1 olyan, mint korábban a kész operációs rendszerek: stabil, használható, többé-kevésbé kompatibilis mindennel, kevés kompromisszumot kell kötnünk használata közben. A gondolatmeneten végighaladva logikusnak tűnik, hogy a végleges 7-es olyan használható lesz, mint egy javítócsomaggal bővített Windows, de ne szaladjunk ennyire előre, előbb nézzük meg, mit tud az új verzió.
Az RC1-es két verzióban került fel a Microsoft honlapjára, és mivel a 32 és a 64 bites rendszer is hosszú hónapokig használható marad, kiválóan alkalmasak lehetnek arra, hogy magukra szoktassák az embereket.
A rendszer telepítése a 7-estől megszokott gyorsasággal történik, már az első indulás előtt megtalálta a Windows a domináns wifit, amire a jelszó megadása után egyből fel is mászott.
A bétához képest több ponton is megváltozott az operációs rendszer, új lett az ablakkezelés és megjelent a virtuális Windows XP futtatásának lehetősége is, ezekkel majd a következő cikkben foglalkozunk. Most csak a teljesítményre voltunk kíváncsiak.
Főleg a trendek miatt: a prebéta még gyorsabb volt szinte mindegyik Windowsnál, amihez képest a 32 és a 64 bites béta is visszalépést jelentett. Nem nagyot, de bizonyos tesztekben már-már vistai lassúságot mérhettünk, miközben a 7-es előnye sok egyéb közt az áramvonalasabb kód, amit a régebbi gépek is szívesen futtatnak.
Mostanra még teljesebb lett a rendszer, még több funkciót zsúfoltak bele, ráadásul végső optimalizálás előtt állunk, logikusnak tűnt tehát, hogy az RC1 lesz az eddigi leglassabb 7-es. Hogy összehasonlítható eredményt kapjunk, ugyanazt a gépet használtuk, mint legutóbb. A HP Pavilion DV5-ben 2 gigahertzes Core 2 Duo processzor, 2 gigabájt memória, hatcellás akkumulátor és Nvidia Geforce 9200M videokártya van, laptopban tehát jól felszereltnek számít, de ez a teljesítmény szinte már bárkinek elérhető 2009-ben. Éppen ezért jól is kéne futnia rajta a rendszernek, az első teszt azonban inkább az RC1-gyel kapcsolatos félelmeinket erősítette: a bootidőt vizsgáltuk, és ebben a versenyszámban szinte az összes korábbi Windows jobban szerepelt, mint a legújabb. Egyedül a Vistát sikerült megverni, de hát azt tényleg nem kunszt.
Kicsit félve indítottuk el a következő tesztprogramot, félve, meg azért reményekkel is telve. A 3DMark06 ugyanis már a bétán is meglehetősen gyengén futott, de az eredmények kiértékelése után egyértelmű volt, hogy a videokártya fogta vissza a rendszert: egyszerűen nem készült normális driver az előző verziószámú 7-eshez. Az Nvidia azonban már április harmincadikán elérhetővé tette az RC1-hez írt meghajtóprogramot, bízhattunk tehát abban, hogy most nem a 9200-as Geforce lesz a szűk keresztmetszet. Mármint nem driver-szempontból.
Nem is lett, ha csak hajszálnyit is, de az új Windows rekordot állított fel, korábban egyetlen rendszerrel sem sikerült megközelítenünk az 1800-as értéket.
Másodjára az OpenGL-teljesítményre és a többprocesszoros adatfeldolgozásra voltunk kíváncsiak, mindkettő mérésére kiválóan alkalmas a Cinebench. A grafikai teszt megint bizonyította, hogy jó munkát végeztek az Nvidiánál és a Microsoftnál, hiszen a korábbi Windowsok közül csak az agyonoptimalizált XP tudott jobb eredményt produkálni, mint az RC1.
A többprocesszoros tesztben azonban sokkal többet vártunk, mint a korábbi rekord beállítása, hiszen az XP idején még csak elvétve voltak többmagos konfigurációk, most meg már a harmatgyenge Atomokat is a párhuzamos adatfeldolgozásra optimalizálják. Ebben a versenyszámban jól el is húzott a mezőnytől az RC1, csak a béta tudta tartani a tempót, a Vistához képest azonban már 16 százalékos a gyorsulás - márpedig az nemcsak patikamérlegen érezhető.
Kérdés persze, hogy milyen áron jutunk hozzá a teljesítményhez. A száz százalékos leterheltség és maximális fényerő mellett végzett akkutesztünkben elvileg nem mutatkozhatna különbség az egyes rendszerek között, a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy egészen más érték jön ki Vistán és 7-esen. Most sem volt ez másként, és ha az RC1 nem is tudta elérni a prebéta elképesztő értékét, még mindig sokkal tovább bírta a laptop, mint bármelyik másik rendszeren. Pedig az elmúlt hónapokban öregedett valamennyit a laptop akkumulátora, így hiába szerepel ugyanaz a HP a tesztben, pár percet már csak az idő múlása miatt is veszít az RC1.
Összességében remekül helyt állt az operációs rendszer, a következő cikkünkből kiderül az is, hogy munka közben mennyire volt stabil a Windows, és számba veszünk néhány újdonságot is, például a virtuális környezetben futtatott XP-t.
Az biztos, hogy sok munka nincs a 7-essel, már csak a Microsoft pillanatnyi hangulatát múlik, hogy mikor dobja piacra az új operációs rendszert.