Már tavaly nyáron elhintettük egy E3-beszámolóban, hogy a 2K Games kiadó az XCOM stratégiaijáték-sorozat új részén dolgozik, a 2K Marin stúdió pedig egy ugyanebben a világban játszódó lövöldözős játékon. Ez utóbbiról azóta sem nagyon hallani, viszont a cég nemrégiben hivatalosan is bejelentette, hogy a legújabb XCOM idén ősszel várható. Pár sikertelen újítási próbálkozás után most a gyökerekhez nyúltak vissza, és a következő epizód az eredeti játékra épít.

A 2K és a fejlesztő Firaxis február végén tartotta az időközben XCOM: Enemy Unknown nevet kapott játék hivatalos bemutatóját, stílusosan a nulla hosszúsági fokon elhelyezkedő királyi obszervatóriumban, Greenwhichben – a rendezvényre az Indexnek is sikerült bejutnia.

Régi nyomokon

El se téveszthettük volna a helyszínt: az obszervatórium egyik kupolás épületére – ami belülről a planetárium – egy hatalmas XCOM logót vetítettek a szervezők. A bemelegítés egy, a planetárium vásznára vetített bemutató volt, a játék egyik producere, Pete Murray kommentálta működés közben a játékot.

Aki a korábbi részeket nem ismeri, azok kedvéért eláruljuk, hogy az XCOM játékokban a Földet idegen lények látogatják meg, űrhajóikkal támadást intéznek földi célpontok ellen, és minduntalan elrabolgatják a lakosság tagjait. A széria világában az idegenek ellen jött létre az XCOM nevű nemzetközi katonai szervezet, amelynek egyetlen célja a Földet érő támadás visszaverése.

A játék tagadhatatlanul a legelső, 1994-es XCOM-játék, az UFO: Enemy Unknown 2012-re adaptált változata. Az idegenek elleni harcot a játék három különböző síkján tudjuk megvívni. A stratégiai – és néhol szerepjátékos utánérzésű – szint maga a bázisunk, amit a korábbi részekhez hasonlóan lehet építgetni, bővíteni, később pedig új bázisokat vásárolni. A grafikai megvalósítás a kor elvárásainak megfelelő, a helyiségek térben vannak elrendeze, a bázis lakói pedig belakják azt – a demóban a katonáink egy része például futópadokon kínozta magát, míg mások a kantinban billiárdoztak. Persze, ha John Smith III egy küldetés során elhalálozik, akkor a kantinban sem látjuk többet billiárdozni.

A különféle kutatások, fejlesztések szintén nagyon fontos részei a stratégiánknak, ezek nélkül nem tudjuk felvenni a harcot eredményesen a kis szürkékkel. Szintén ismerős elem, hogy a játék megkülönbözteti az élve, holtan és darabokban visszahozott látogatókat, és ennek megfelelően tudják felhasználni őket őrült tudósaink.

Nemcsak katonákat és kézifegyvereket tudunk azonban bevetni az idegenek ellen, hanem járműparkot is kell fejlesztenünk. Az XCOM: Apocalypse játékban megismert, levegőben történő járműves ütközet egy ideig rajta volt a készítők listáján, mint lehetséges extra, de a határidő közeledtével sajnos lekerült róla. Így csak egy radarképernyőn tudjuk figyelni az ufóészleléseket, és kiküldeni harcjárműveinket, az akció sikerességéről pedig szöveges jelentést kapunk.

Mozgás, lövés, zsákmányolás

A játék érdemi része egy azonosítatlan repülő tárgy sikeres lelövése után indulhat: csapatunkat amúgy szerepjátékosan felszerelhetjük, majd betuszkoljuk egy csapatszállítóba, es a helyszínre küldjük vizsgálódni, ami sok esetben egyet jelent a túlélő idegenek likvidálásával. A veterán játékosok szemébe könnyeket fog csalni a vágókép az első részből ismert csapatszállító repülővel, amivel minden egyes támadás helyszínét megközelíti csapatunk.

A grafika lenyűgöző, a kamerát szabadon mozgatva tudjuk felmérni a terepet és végigmenni a pálya általunk belátható részein. Maga a játékmenet alapvetően körökre osztott. Egy katonánkat kijelölve, az vagy hosszabban tud mozogni, vagy rövidebben, és még egy akciót is végrehajthat (például fejbe lőjhet egy alient). A mi cselekvésünk alatt persze az ellenfél sem tétlen: ha a saját körében arra áldozta akcióját, hogy felkészüljön (overwatch), akkor akár kapásból lőhet is ránk.

Szintén a korábbi részekben is feltűnt megoldás, hogy a játékkörnyezetet is le lehet bontani, viszont, mint Murray kiemelte, újdonság néhány parancs, amit az embereinknek ki lehet osztani, mint a fedezőtűz, amivel egy adott helyre tudjuk kényszeríteni idegen barátainkat, a renitensek pedig igen rosszul járnak. A fedezékekre is több figyelmet fordítottak a fejlesztők, mint a korábbi részekben. A harc a körökre osztott alapokhoz képest elég pörgős és kemény, embereink bizonyos sebzés után nem elájulnak, hanem azonnal meghalnak.

Az ellenfél sikeres legyűrése után persze jön a csatatéren talált idegen technológiák (sőt, maguk az alienek) összegyűjtögetése és bázisra szállítása, ahol rá lehet ereszteni a zsákmányra a kutatás-fejlesztési osztályt, ami előbb-utóbb lézerfegyvert és hasonló finomságokat hegeszt nekünk a begyűjtött maradékból.

Ismerős idegen

Bár a producer is hangsúlyozta a rengeteg újdonságot, és a greenwichi obszervatórium árnyékában igen hangulatos volt a játék bemutatója, mindent összevetve az XCOM: Enemy Unknown semmi forradalmian új dologgal nem jött elő.

Viszont ez nem feltétlenül baj: a 2K Games nagyon szépen átmentette 2012-be az eredetileg is igen jó és sikeres játékmenetet, a taktikázás kicsit pörgősebb lett, a grafika pedig megfelel a kor igényeinek. Persze még csak hónapok múlva lesz a premier, de a látottak alapján úgy tűnik, régi játékosoknak mindenképpen kötelező lesz. Ha a még nem ismert elemek – pályák, történet – is klappoknak, az eredeti sorozatot nem ismerőket is lekötheti a karakterek menedzselése, a bázis stratégiai menedzsmentje és a látványos taktikai játék.

Kérdés, hogy a régi reflexekre építő folytatásnak milyen játékokkal kell majd versenyeznie ősszel. A karácsonyi szezon általában erős, akkor nagy nevek is el tudnak hasalni a kasszáknál, de egy szép feltámadás is simán benne van a programban.