Alig két hónap telt el azóta, hogy teszteltük a Windows 7 prebétáját. Sokat nem vártunk tőle, miután a Vistának még a végleges verziója is olyan tüneteket produkált, mintha csak félig lett volna kész: kompatibilitási és stabilitási problémák léptek fel az első hónapokban. Ehhez képest a félkész rendszer remekül vizsgázott, mert stabil volt és gyors, szívünk szerint az XP-t és a Vistát is lecseréltük volna az újdonságra.

Csiszolták

Azóta eltelt két hónap, elkészült a béta, amiben már nincsenek letiltva az új grafikus elemek, ráadásul a Microsoft ígérete szerint a kész rendszer soványabb és gyorsabb is lett, mint elődje. Pedig már annak sem volt oka a panaszra.

Mindenesetre a program terjesztése elég microsoftosra sikeredett: a bétát csak a Microsoft File Transferrel lehet letölteni, ami viszont nem része az XP-nek vagy a Vistának. Először tehát le kell tölteni a letöltőt, de a hivatalos oldalon nincs letöltés-gomb, vagy bármilyen link, kutakodni kell, internetet túrni, hogy dolgozni kezdhessünk. A File Transfer azonban a telepítés után is képes meglepetéseket okozni, ugyanis képtelen eleget tenni a letöltésvezérlőkkel szemben támasztott alapvető elvárásoknak: például nem tudja újraindítani a folyamatot, ha az megszakad, márpedig a hetes bétájának leszedése legalább 300-szor állt meg. Ilyenkor rá kell kattintani a folytatás-gombra, tehát szakadatlanul a gép előtt kell ülni letöltés közben, nem is csoda, hogy több mint 24 óra volt, amíg a hivatalos forrásból megérkezett az új Windows. Torrentről gyorsabban ment volna.

Amit viszont a háttérszolgáltatásoknál nem sikerült kijavítani, azt pótolták Redmondban a legfontosabb termékkel, a 7-essel. A béta ugyanis még mindig sokkal jobb, mint a Vista, bár annyira már nem meggyőző, mint a prebéta volt pár hónapja. Kezdjük először a jó irányba tett lépésekkel.

Először is gyorsabb lett a telepítés: most már nem egy órán keresztül tart, alig 29 percet vesz igénybe a művelet. Mondjuk van azért egy kis érzelmi tuning is, a 7-es bétája ugyanis már 14 perc után közli, hogy elérkeztünk a telepítés befejezéséhez, aztán még jó 15 percen keresztül nézegethetjük ezt az üzenetet. A befejezés tovább tart, mint maga az installálás.

Gyorsan indít

A gyors konfigurálás és a vistás driverek telepítése után jöhet a rendszerindítás idejének mérése. Ebben a versenyszámban már a prebéta is egész jó eredményeket ért el a tesztgépen, ami most is a jó minőségű átlagot képviseli: hogy ne legyenek megbízhatósági, hardverből fakadó stabilitási problémák, megint a HP Pavilion DV5-ösön próbálgattuk a rendszert. A laptopban 2 gigahertzes Core 2 Duo processzor, 2 gigabájt memória, hatcellás akkumulátor és Nvidia Geforce 9200M videokártya van, laptopban tehát jól felszereltnek számít, de ez a teljesítmény szinte már bárkinek elérhető 2009-ben. Éppen ezért várható el joggal, hogy a Windows 7 is csont nélkül fusson rajta.

Ami a rendszerindítást illeti, nem lehet okunk a panaszra, hiszen a Windows 7 bétájának 32 és 64 bites verziója is jobb eredményeket produkált, mint az elődök.

Ekkor kezdtünk el igazán bizakodni, hiszen a gyors telepítés majd a fürge rendszerindítás alapján hihetővé vált a Microsoft állítása, hogy a prebétához képest még karcsúbb, még könnyebb OS-t sikerült készíteni. Pedig az új rendszer látványosabb, aeróbb lett, mint az elődei: ha a Startra húzzuk az egeret, az windowsos színekben kezd el ragyogni, a tálcán futó programokat meg látványos ikonokkal jelöli a rendszer. Látszik a redmondi igyekezet, de a kevesebb talán több lett volna. Mivel azonban a prebétás cikkben a legtöbb újdonságot leírtuk már, most inkább a sebességnövekedésre voltunk kíváncsiak, gyorsan rá is tértünk a tesztekre.

Inkább lassabb

Először a Cinebenchet eresztettük a gépekre, annak is az OpenGL tesztjét vizsgáltuk meg. Többször is, mert elsőre nem hittünk az eredményeknek, ugyanis a béta mindkét verziója csúnyán leszerepelt. Nagyjából annyival lett lassabb a 7-es a Vistánál, mint a Vista az XP-nél (jól látszik az eredményeken, hogy máig a nyolcéves operációs rendszer a legfürgébb a mezőnyben).

A grafikus teszt után megnéztük, hogy mire képes a laptop többprocesszoros üzemmódban, ahol már jobb eredményeket kaptunk: a 32 bitesek mezőnyében nem szerepelt eszeveszettül jól a béta, de a legjobb eredményt érte el a négy operációs rendszer közül, a 64 bites Windows 7 viszont 15 százalékos előnyre tett szert.

Ezután a grafikus gyorsítót és a processzort egyszerre izzasztó 3DMark06-ot futtattuk le, amiben a két új béta igencsak lemaradt a körülbelül együtt mozgó mezőnytől, hátrányuk körülbelül tízszázalékos volt. Az eredményeket alaposabban megnézve kiderül, hogy a teszt processzorrészét jól teljesítették az új Windowsok, a grafikus gyorsítót viszont nem tudták kellőképp meghajtani. Könnyen lehet, hogy egy szimpla driverfrissítéssel orvosolható lesz a probléma, hiszen jelenleg a Vista meghajtóprogramjait használtuk, ezek azonban elvileg száz százalékig kompatibilisek a 7-essel és a prebétának még nem is volt baja velük. Mondjuk stabilitási problémával most sem találkoztunk.

Gyorstesztünk végére hagytuk az akkumulátorpróbát, amiben a félig sem kész verzió olyan döbbenetesen jól szerepelt annak idején. A grafikonból látható, hogy a két béta már nem tudott hasonlóan jó eredményt elérni, száz százalékos leterheltség mellett közel ugyanannyi idő alatt merült le a laptop a 7-essel, mint a Vistával.

Bétának jó

Az eredmények tehát felemásak: a telepítés jóval gyorsabb lett, de ideális esetben ezt csak egyszer kell kivárnunk. Valamivel rövidebb a rendszerindítás ideje a prebétához képest, a teljesítménytesztekben viszont 5-10 százalékos visszalépést lehet tapasztalni, és ami a legfájóbb, az akkumulátoridő is érezhetően csökkent. Ehhez jön még hozzá, hogy munka közben sem tűnt olyan könnyűnek, gördülékenynek a rendszer, mint a prebéta idején.

Az érem másik oldala viszont az, hogy a most kipróbált Windows is csak egy béta, és annak idején az XP-nél vagy a Vistánál elájultunk volna, ha félig készen hasonló eredményre lettek volna képesek. Pontosítok: örültünk volna, ha a végleges verziókkal csak annyi probléma merült volna fel, mint a mostani bétával. Igazság szerint az novemberi rendszer elkényeztette a világot, azért hittük, hogy a mostaninak még jobbnak kell lennie, pedig egy fenét, a végleges változat legyen gyors és stabil. A béta meg mutassa meg, hogy mit kell kijavítani.

A premierig meg reméljünk, hogy a Windows 7 nem lassul annyit a bétához képest, mint béta a prebéta után, meg hogy most a stabilitás oltárán átmenetileg feláldoztak egy kis teljesítményt, aztán pár hónap múlva a végleges rendszerben már harmóniába kerülnek egymással a képességek. Ha így lesz, akkor jó esélye lesz rá, hogy minden idők legjobb Windowsa legyen a 7-es.